Szégyen (Tatyjana Tolsztaja: Kssz!)
könyv, 2005. október
A lelkesedésem hatalmas volt. Három hónapja készültem a műre. Az orosz könyvhét kellős közepén hangos volt a tanszék Tatyjana Tolsztaja nevétől. A hölgy alkotott egy új nyelvet: az orosz archaikus, a városi züllött és a tájnyelv ötvözetét. Nyelvtanilag egy páratlan remekműről van szó. Képzelj el egy könyvet, melyet értesz, de mégis magyarázat kell a szavak jelentéséhez, hiszen csak körülbelülre tudod mit jelenthet.
Kb. 2200-ban járunk. Moszkva (Anyácska) elpusztult egy hatalmas robbanás közepette, melyet egy Ótombomba okozott. Néhány ember mégis életben maradt és a romok felett felépítette Fjodor Kuzmicsszkt. Egy kis faluhoz hasonló szemétdombot képzelj el. Az emberek a sugár következtében egereket kénytelenek enni, abból készítik a ruháikat és a gyertyát, mellyel világítanak. A helyzet katartikus. A züllöttség felütötte fejét. Az alapműveltség: írás, olvasás. Egérbőrből készült lapokra firkálgatnak az orosz művekből elengedhetetlen csinovnyikok. Verseket írnak át, de értelmüket nem is sejtik. Zsarnokuk Fjodor Kuzmics (áldassék a neve!) plagizálja a műveket, sajátjaként adja ki őket, már amit nem tiltott be. Teljes az ostobaság! A szerelem nem létezik, mindenki összefekszik mindenkivel. A nőnapot hatalmilag vezetik be, egy betanult, értelmetlen szöveget kell mondogatni.
Egyszeri és felszínes olvasás után azt hinné az ember, ez egy nagyon bugyuta mű. De ha gondolkodsz, észreveszed a durva korkritikát. Az oroszok csecsenekkel szembeni ellenszenvét, sőt még Harry Pottert is megtalálod. De ami igazán lebilincselő, az az orosz lélek. Egy olyan világ ez, amelyet elég nehezen értünk meg. Bár egyes kutatók szerint a szláv lélek nagyon közel áll a magyarhoz, és mi még sokkal jobban érzékeljük Dosztojevszkij hőseinek szenvedését, mint a nyugat.
És most következik az, amire eddig még nem volt példa. M. Nagy Miklós fordítása egyszerűen katasztrofális. Mintha nem ismerné az orosz nyelvet, de ha ez még kevés lenne, akkor megkockáztatom, hogy a magyart sem. Ugye a fordítás lényege: visszaadjuk azt a nyelvvilágot, amelyet a mű tükröz. Ezzel ellentétben kapunk egy nyelvtanilag helytelen, helyesírási hibákkal teli szóáradatot. Amikor belemerülnél a műbe, akkor mindig kikerget belőle egy gemence, vagy gun-yhója, és legszívesebben letennéd a kezedből.
Sokszor gondolkodtam azon, ez a mű nem fog bekerülni a könyvajánlóba. De úgy gondoltam, felháborodásomnak és ellenszenvemnek jobb, ha hangot adok. Nem Tolsztoj dédunokahúgának a műve olvashatatlan, hanem a fordítás. Ha könyvesboltban jártok, az angol vagy német nyelvű művet válasszátok. Bár az igazi kuriózum az orosz, vagy más szláv nyelvű Kssz! lenne.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Kb. 2200-ban járunk. Moszkva (Anyácska) elpusztult egy hatalmas robbanás közepette, melyet egy Ótombomba okozott. Néhány ember mégis életben maradt és a romok felett felépítette Fjodor Kuzmicsszkt. Egy kis faluhoz hasonló szemétdombot képzelj el. Az emberek a sugár következtében egereket kénytelenek enni, abból készítik a ruháikat és a gyertyát, mellyel világítanak. A helyzet katartikus. A züllöttség felütötte fejét. Az alapműveltség: írás, olvasás. Egérbőrből készült lapokra firkálgatnak az orosz művekből elengedhetetlen csinovnyikok. Verseket írnak át, de értelmüket nem is sejtik. Zsarnokuk Fjodor Kuzmics (áldassék a neve!) plagizálja a műveket, sajátjaként adja ki őket, már amit nem tiltott be. Teljes az ostobaság! A szerelem nem létezik, mindenki összefekszik mindenkivel. A nőnapot hatalmilag vezetik be, egy betanult, értelmetlen szöveget kell mondogatni.
Egyszeri és felszínes olvasás után azt hinné az ember, ez egy nagyon bugyuta mű. De ha gondolkodsz, észreveszed a durva korkritikát. Az oroszok csecsenekkel szembeni ellenszenvét, sőt még Harry Pottert is megtalálod. De ami igazán lebilincselő, az az orosz lélek. Egy olyan világ ez, amelyet elég nehezen értünk meg. Bár egyes kutatók szerint a szláv lélek nagyon közel áll a magyarhoz, és mi még sokkal jobban érzékeljük Dosztojevszkij hőseinek szenvedését, mint a nyugat.
És most következik az, amire eddig még nem volt példa. M. Nagy Miklós fordítása egyszerűen katasztrofális. Mintha nem ismerné az orosz nyelvet, de ha ez még kevés lenne, akkor megkockáztatom, hogy a magyart sem. Ugye a fordítás lényege: visszaadjuk azt a nyelvvilágot, amelyet a mű tükröz. Ezzel ellentétben kapunk egy nyelvtanilag helytelen, helyesírási hibákkal teli szóáradatot. Amikor belemerülnél a műbe, akkor mindig kikerget belőle egy gemence, vagy gun-yhója, és legszívesebben letennéd a kezedből.
Sokszor gondolkodtam azon, ez a mű nem fog bekerülni a könyvajánlóba. De úgy gondoltam, felháborodásomnak és ellenszenvemnek jobb, ha hangot adok. Nem Tolsztoj dédunokahúgának a műve olvashatatlan, hanem a fordítás. Ha könyvesboltban jártok, az angol vagy német nyelvű művet válasszátok. Bár az igazi kuriózum az orosz, vagy más szláv nyelvű Kssz! lenne.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
