A kisállatkereskedők szimfonikus utazása (Pet Shop Boys: Battleship Potemkin)

pop, zene, 2005. október

Eddig még nem szerepelt, a CD ajánló kínálatában filmzene. Legtöbb esetben a hasonló alkotások csak a filmmel együtt érik el a kívánt hatást, azt a luxust meg mégsem engedhetjük meg, hogy a celluloid és a CD ajánló is ugyanarról a műről szóljon, mert neadjisten lemaradnátok valami fontos megjelenésről. Ez utóbbi tétel továbbra is be lesz tartva, a világhírű Pet Shop Boys Patyomkin páncélosra elkövetett interpretációját azonban mindenképpen érdemesnek érzem arra, hogy így, szárazon is bátran ajánlhassam nektek.

Azt gondolom, kevés ember van, aki ne hallott volna már valamilyen formában a Chris Lowe és Neil Tennant alkotta angol duóról. A két úriember 1981. óta dolgozik együtt, ez idő alatt számos listavezető dalt szereztek és összesen nyolc szerzői albumot jelentettek meg, a legutóbbit 2002-ben, Release címmel. Ezeken szinte kivétel nélkül a szintipop és az electropop dominált, ezért is fogadhattuk sokan érdeklődve a felröppenő hírt: a Pet Shop Boys filmzenét készít Szergej Eizenstein klasszikus alkotásához, az 1925-ben készült Patyomkin páncéloshoz.

A mű 2004 nyarának végére el is készült, prezentálására pedig ugyanez év szeptember 13-án került sor, a londoni Trafalgar téren. Több mint negyven-ezren követték figyelemmel a hatalmas kivetítőn a film képsorait, miközben Chris és Neil valamint a Jonathan Stockhammer általt vezényelt drezdai szimfonikusok emlékezetes dallamokkal egészítették ki a vizuális hatást. Az előző hónap elejére aztán elkészült a stúdióváltozat is, így most újabb milliók megismerhetik a Pet Shop Boys komolyabb arcát. A fent említett szimfonikus zenekar természetesen a stúdiómunkálatokból is kivette a részét, hiszen filmzenéről lévén szó, az albumot végig a vonósok uralják. A két angol úr is hozta a formáját, elektronikus hangszereikkel nagyszerű alapot képeztek a hegedűszólamokhoz, sőt több helyen (főleg az album vége fele) át is veszik a főszerepet, és igazi pörgős hangulatot teremtenek. Slágeres hangzásra azonban ne nagyon számítsuk, ez most nem az a lemez, persze a címadó mű mondanivalóját tekintve ez nem is csoda.

Aki teheti, annak célszerű a filmmel együtt meghallgatni ezt az alkotást, de szerintem önálló albumként is megállja a helyét. Filmzene és Pet Shop Boys rajongóknak legalábbis biztos tetszeni fog. Ha meghallgatod, lehet, hogy te is csatlakozol majd valamelyik táborhoz.

Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu/i]

Mit szólsz hozzá?

Falcao

Falcao

Mindig érdemes odafigyelni, milyen filmeket néz és milyen zenéket hallgat Olejnik Árpád, mert ebben a két témakörben nagyon otthon van. Írni is szokott róla. Le sem tagadhatná lengyel származását, még szerencse, hogy nem is akarja...

húzd fel a cikket!

Köszönjük visszajelzésedet . . .
    Tíz évvel később
    Hamis nosztalgiák verme