BIT Magazin, Celluloid rovat, harmadik epizód. Igen, újra itt veletek, a jól megszokott hasábokon. Ismét megkaptam a lehetőséget, hogy megosszam veletek, szerintem melyik az a film az aktuális hónapban, amelyet mindenképpen érdemes megtekinteni. Meg kell, hogy mondjam az idei szeptember nagyon kellemes gondok elé állított. Több olyan alkotást is bemutatnak, amelyről szívesen írtam volna hosszabb terjedelmű ajánlót, mindazonáltal a szokás, a tradíció (mert nekünk már ilyen is van ám!) úgy diktálja, hogy maradjon csak egy kiemelt mű a reflektorfényben. Azonban, ha az időtök megengedi és kedvetek is van hozzá, szinte minden hétre jut valami különlegesség. Itt van mindjárt a 36. Magyar Filmszemle fődíjasa, a Fekete kefe, az orosz fantasy közönség-kedvenc Éjszakai Őrség, valamint a gyönyörű francia természetfilm, a Genezis. Ezek az alkotások lapunk megjelenésekor már bizonyára műsoron lesznek, sőt nagyon bízom benne, hogy néhányan közületek már rá is vágták: "Oh, ezt már láttuk!" A humor kedvelőinek a hó végén ott lesz még a jobbfajta amerikai vígjátéknak ígérkező Ünneprontók Ünnepe. Akik pedig a drámákat kedvelik, azok mostantól kezdve nagyon koncentráljanak, mert olyan film várja őket szeptember 29-étől, amit bűn nem megnézni!
A Hotel Ruanda azon alkotások közé tartozik, melyek az emberiség történetének egy szégyenteljes szakaszát próbálják bemutatni egy ember szenvedésein és megpróbáltatásain keresztül. Jelen esetben az 1994-ben történt ruandai mészárlásról van szó, mely közel egymillió ember életét oltotta ki. A főszereplő, Paul Rusesabagina, a belga tulajdonú Hotel des Milles Collines vezetője. A szálloda nagyhatalmú emberek igényeit igyekszik kielégíteni, abban az országban, ahol éppen az ENSZ békeszerződést készülnek aláírni. A társadalom azonban mélyen megosztott. Az egykor uralkodó, most kisebbségben lévő tuszik, és a többséget alkotó, az országot irányító hutuk között óriási a feszültség. Amikor a szerződés aláírása után a hutu elnök repülőgépét ismeretlenek lelövik, a többségiek rádiós uszítók vezérletével népirtásba kezdenek. Paul, aki eleinte csak a családját akarja biztonságban tudni, lelkiismerete által vezérelve több mint 1000 menekültet bújtat el szállodájában. A hotel viszonylagos biztonságát néhány ENSZ katona őrzi, amikor azonban erősítés érkezik, kiderül, hogy csak azért jöttek, hogy az európai és amerikai vendégeket biztonságban kijuttassák onnan. Paul gyakorlatilag magára marad. A szimpatikus ENSZ tiszt, Oliver ezredes kezei meg vannak kötve, a milícia tábornoka pedig csak addig hajlandó segíteni, amíg van mivel "meghálálni" azt. Kapcsolatainak kihasználása mellett, bátorságra és rendíthetetlen erkölcsre van szüksége ahhoz, hogy családját és a további sok száz szerencsétlent kimentse az emberirtók karmai közül.
Nehéz megszólalni miután az ember végignézte ezt az alkotást. A kiváló színészi teljesítményt nyújtó Don Cheadle karakterén keresztül, olyan kilátástalanságban érezhetjük magunkat szinte végig, amit nehéz érzelmek nélkül tűrni. Nyilvánvaló, hogy egy film, legyen akármilyen alapos, nem nyújthat teljes körű történelmi betekintést egy adott korszakba, eseménybe. Mégis, azt hiszem, teljesen jogosan merül fel a nézőben a kérdés: miként történhetett ez meg? És miért hagyták valakik, hogy megtörténjen? És persze az ember ilyenkor elgondolkodik: amikor megnézi a híradót, ahol szörnyű emberi tragédiákról hall, majd utána leül, és megvacsorázik (ahogy erre konkrét utalás is van a filmben), vajon jogosan van-e ő a világ biztonságosabb felén? Persze tény, a kisemberekben mindig hamarabb megszólal a lelkiismeret, azok pedig, akikre valóban ráférne egy ilyesfajta "ébresztő", gyakran nem hallják meg az üzenetet. Ettől függetlenül, úgy vélem mindannyiunknak szüksége van az ehhez hasonló filmekre, mert ezáltal talán jobban meg tudjuk becsülni a saját helyünket és mások helyét a világban. Tudom, ez most kissé emelkedettnek tűnik, de a film megtekintése után komolyan így gondolom.
A Hotel Ruanda nehéz, komoly témát feszegető mű. Aki beül rá, legyen felkészülve, hogy utána olyasmi kérdések forognak majd a fejében, melyeket fentebb említettem. Ami csak egy nagyon kicsi része volt azoknak gondolatoknak, melyek átfutottak az agyamon a film közben és után. Ilyen mélységekbe csak a legjobb alkotások viszik az embert. Ezért kell megnéznetek!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
A Hotel Ruanda azon alkotások közé tartozik, melyek az emberiség történetének egy szégyenteljes szakaszát próbálják bemutatni egy ember szenvedésein és megpróbáltatásain keresztül. Jelen esetben az 1994-ben történt ruandai mészárlásról van szó, mely közel egymillió ember életét oltotta ki. A főszereplő, Paul Rusesabagina, a belga tulajdonú Hotel des Milles Collines vezetője. A szálloda nagyhatalmú emberek igényeit igyekszik kielégíteni, abban az országban, ahol éppen az ENSZ békeszerződést készülnek aláírni. A társadalom azonban mélyen megosztott. Az egykor uralkodó, most kisebbségben lévő tuszik, és a többséget alkotó, az országot irányító hutuk között óriási a feszültség. Amikor a szerződés aláírása után a hutu elnök repülőgépét ismeretlenek lelövik, a többségiek rádiós uszítók vezérletével népirtásba kezdenek. Paul, aki eleinte csak a családját akarja biztonságban tudni, lelkiismerete által vezérelve több mint 1000 menekültet bújtat el szállodájában. A hotel viszonylagos biztonságát néhány ENSZ katona őrzi, amikor azonban erősítés érkezik, kiderül, hogy csak azért jöttek, hogy az európai és amerikai vendégeket biztonságban kijuttassák onnan. Paul gyakorlatilag magára marad. A szimpatikus ENSZ tiszt, Oliver ezredes kezei meg vannak kötve, a milícia tábornoka pedig csak addig hajlandó segíteni, amíg van mivel "meghálálni" azt. Kapcsolatainak kihasználása mellett, bátorságra és rendíthetetlen erkölcsre van szüksége ahhoz, hogy családját és a további sok száz szerencsétlent kimentse az emberirtók karmai közül.
Nehéz megszólalni miután az ember végignézte ezt az alkotást. A kiváló színészi teljesítményt nyújtó Don Cheadle karakterén keresztül, olyan kilátástalanságban érezhetjük magunkat szinte végig, amit nehéz érzelmek nélkül tűrni. Nyilvánvaló, hogy egy film, legyen akármilyen alapos, nem nyújthat teljes körű történelmi betekintést egy adott korszakba, eseménybe. Mégis, azt hiszem, teljesen jogosan merül fel a nézőben a kérdés: miként történhetett ez meg? És miért hagyták valakik, hogy megtörténjen? És persze az ember ilyenkor elgondolkodik: amikor megnézi a híradót, ahol szörnyű emberi tragédiákról hall, majd utána leül, és megvacsorázik (ahogy erre konkrét utalás is van a filmben), vajon jogosan van-e ő a világ biztonságosabb felén? Persze tény, a kisemberekben mindig hamarabb megszólal a lelkiismeret, azok pedig, akikre valóban ráférne egy ilyesfajta "ébresztő", gyakran nem hallják meg az üzenetet. Ettől függetlenül, úgy vélem mindannyiunknak szüksége van az ehhez hasonló filmekre, mert ezáltal talán jobban meg tudjuk becsülni a saját helyünket és mások helyét a világban. Tudom, ez most kissé emelkedettnek tűnik, de a film megtekintése után komolyan így gondolom.
A Hotel Ruanda nehéz, komoly témát feszegető mű. Aki beül rá, legyen felkészülve, hogy utána olyasmi kérdések forognak majd a fejében, melyeket fentebb említettem. Ami csak egy nagyon kicsi része volt azoknak gondolatoknak, melyek átfutottak az agyamon a film közben és után. Ilyen mélységekbe csak a legjobb alkotások viszik az embert. Ezért kell megnéznetek!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
