Az ezt megelőző két idénykezdet alkalmával mindig sokáig gondolkodtam, milyen stílusú album kerüljön be az évad első ajánlójába. Mert ugye az első mindig meghatározza a továbbiakat – így okoskodtam. Nos, idén felhagytam a sok agyalással. Az augusztus 19-i Örömkoncert ugyanis annyira megragadott, hogy azóta szinte csak dzsesszt hallgatok, így hát nem is csoda, hogy szeptemberi kiválasztottam is a műfaj egyik jeles képviselője.
Paul Hardcastle az úgynevezett smooth jazz elismert művelője. A smooth jazz tulajdonképpen a dzsessz pop zenéhez legközelebb álló mellékhajtása, annak tehát, aki az effajta zenében akar maradandót alkotni, nem árt, ha mindkét stílusban otthon érzi magát. Nos, az angol úriember 1985-ben egyértelműen bizonyította popzenei rátermettségét, amikor elkészítette a ’19’ című dalt, ami tizenhárom országban lett listavezető. Ehhez hasonló, kirobbanó sikert ugyan a későbbiekben már nem sikerült elérnie, de volt még néhány fülbemászó dallam, ami az ő nevéhez köthető, például a Silent Underdog álnéven produkált ’Papa’s Got A Brand New Pigbag’ című, sokak által kedvelt szám is. Később produceri munkákat vállalt és remixeket készített, majd elkezdett mélyrehatóbban foglalkozni azzal a stílussal, melyben a mai napig alkot. A saját nevén kiadott albumokon túl, több egyéb formációban is főszerepet vállal (Deff Boyz, Beeps International, Kiss The Sky, Jazzmasters), így nehéz lenne összeszámolni, voltaképpen hány albumot is adott ki ez idáig összesen. Mindemellett kiadókat vezet, és természetfilmekhez készít zenei aláfestést, egyszóval igazán sokoldalú egyéniség.
Mint az a címből is kiderülhet, a saját néven kiadott albumok közül ez a negyedik a sorban. Korábbi lemezein keveredett a finom dzsessz és a new age hatása, egyfajta kellemes egyveleget alkotva. Némiképp a mostani korongra is jellemző ez, azonban Hardcastle mintha felfedezte volna, hogy a new age-es hangszerelés nem az egyetlen, és messze nem a legmodernebb elektronikus alapú hangfestés, amivel a dzsessz-dallamokat színezheti. Legújabb szerzeményeibe jó pár nu-jazz elemet is belecsempészett, amitől az album frissebbnek, újszerűbbnek tűnik. A lemezen három dalban (Smooth Jazz Is Bumpin', Was It Love, Where Are You Now) is közreműködik egy bizonyos Maxine Hardcastle, aki nem más, mint a szerző 19 éves lánya. Protekcionizmussal vádolni azonban nincs okunk Pault, mert az ifjú hölgy hangja nagyon kellemes, tökéletesen passzol a korong hangulatához.
Aki szereti a lassú tempójú, nyugtató dzsessz zenét, annak biztos nem fog csalódást okozni az album, aki pedig még csak most ismerkedik vele, az kezdésnek nem is választhatna jobbat.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Paul Hardcastle az úgynevezett smooth jazz elismert művelője. A smooth jazz tulajdonképpen a dzsessz pop zenéhez legközelebb álló mellékhajtása, annak tehát, aki az effajta zenében akar maradandót alkotni, nem árt, ha mindkét stílusban otthon érzi magát. Nos, az angol úriember 1985-ben egyértelműen bizonyította popzenei rátermettségét, amikor elkészítette a ’19’ című dalt, ami tizenhárom országban lett listavezető. Ehhez hasonló, kirobbanó sikert ugyan a későbbiekben már nem sikerült elérnie, de volt még néhány fülbemászó dallam, ami az ő nevéhez köthető, például a Silent Underdog álnéven produkált ’Papa’s Got A Brand New Pigbag’ című, sokak által kedvelt szám is. Később produceri munkákat vállalt és remixeket készített, majd elkezdett mélyrehatóbban foglalkozni azzal a stílussal, melyben a mai napig alkot. A saját nevén kiadott albumokon túl, több egyéb formációban is főszerepet vállal (Deff Boyz, Beeps International, Kiss The Sky, Jazzmasters), így nehéz lenne összeszámolni, voltaképpen hány albumot is adott ki ez idáig összesen. Mindemellett kiadókat vezet, és természetfilmekhez készít zenei aláfestést, egyszóval igazán sokoldalú egyéniség.
Mint az a címből is kiderülhet, a saját néven kiadott albumok közül ez a negyedik a sorban. Korábbi lemezein keveredett a finom dzsessz és a new age hatása, egyfajta kellemes egyveleget alkotva. Némiképp a mostani korongra is jellemző ez, azonban Hardcastle mintha felfedezte volna, hogy a new age-es hangszerelés nem az egyetlen, és messze nem a legmodernebb elektronikus alapú hangfestés, amivel a dzsessz-dallamokat színezheti. Legújabb szerzeményeibe jó pár nu-jazz elemet is belecsempészett, amitől az album frissebbnek, újszerűbbnek tűnik. A lemezen három dalban (Smooth Jazz Is Bumpin', Was It Love, Where Are You Now) is közreműködik egy bizonyos Maxine Hardcastle, aki nem más, mint a szerző 19 éves lánya. Protekcionizmussal vádolni azonban nincs okunk Pault, mert az ifjú hölgy hangja nagyon kellemes, tökéletesen passzol a korong hangulatához.
Aki szereti a lassú tempójú, nyugtató dzsessz zenét, annak biztos nem fog csalódást okozni az album, aki pedig még csak most ismerkedik vele, az kezdésnek nem is választhatna jobbat.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
