Metszetek
kiállítás, 2007. október
Amikor pár éve láthattuk az első "nagy" metszetkiállitást a Szépműben, az volt a koncepció, hogy ez egy sorozat része lesz, aztán évekig semmi, de nem felejtették el ilyen irányú terveiket a múzeum munkatársai, csak megváratták a metszetekre vágyó közönséget. És most íme, itt az új tárlat, mely a Mantagnatól Hoghartig címet viseli.
A Szépművészeti Múzeumnak hihetetlenül nagy grafikai gyűjteménye van, ám a metszetek nagyrészét még sosem állitották ki. Sőt, az anyag egy része nincs is rendesen feldolgozva (katalogizálva stb.), ami meg is nehezíti, hogy kiállításokat tervezzenek a gyűjteményből (rossz nyelvek szerint néha maguk a munkatársak is olyan kincsekre bukkannak, melyek létezéséről addig nem is tudtak). Ezért indult pár éve az a vállalkozás, mely a grafikai osztály kincseit mutatja be.
Most tartunk a második kiállításnál, a "kínálat" Mantagnatól Hoghartig terjed, amiből talán látható, hogy időben is, térben is nagy a távolságot ölel fel a tárlat. Vannak olaszok, franciák, németalföldiek, németek és angolok, a reneszánsztól (a nyomatkészítés első fellendülésétől) a 18. századig, amikor a metszés technikája már önmagában, alkotói kreativitás nélkül is olyan magasra fejlődött, hogy az ember csak néz. Ez viszont nem jelenti sem azt, hogy a korai metszetek ne lennének hihetetlenül bámulatosak, sem hogy a késeieknek ne lenne esztétikai értéke, mert a jó technikai háttér szerencsére segítette (ezekben az esetekben legalábbis...) az alkotói kibontakozást, mintsem gátolta volna.
A kiállítás voltaképpeni célja is ez lehet: körképet nyújtani a metszetek "hőskoráról", végigvinni a technika fejlődését, az egyes iskolákat bemutatni, valamint a metszetek "használatának" változását végigkövetni. Az első a fametszetektől a színes mezzotintókig, a második az országokhoz kapcsolódóan, a harmadik pedig a szentképektől a festmény-másolatokon át az "olcsó fénykép-pótlókig" terjed.
Nem tudom megérteni, hogy lehet, hogy nem készül ilyen gazdag anyagból több kiállitás... Érdemes lenne pedig gyakrabban mutogatni, amink van.
A Szépművészeti Múzeumnak hihetetlenül nagy grafikai gyűjteménye van, ám a metszetek nagyrészét még sosem állitották ki. Sőt, az anyag egy része nincs is rendesen feldolgozva (katalogizálva stb.), ami meg is nehezíti, hogy kiállításokat tervezzenek a gyűjteményből (rossz nyelvek szerint néha maguk a munkatársak is olyan kincsekre bukkannak, melyek létezéséről addig nem is tudtak). Ezért indult pár éve az a vállalkozás, mely a grafikai osztály kincseit mutatja be.
Most tartunk a második kiállításnál, a "kínálat" Mantagnatól Hoghartig terjed, amiből talán látható, hogy időben is, térben is nagy a távolságot ölel fel a tárlat. Vannak olaszok, franciák, németalföldiek, németek és angolok, a reneszánsztól (a nyomatkészítés első fellendülésétől) a 18. századig, amikor a metszés technikája már önmagában, alkotói kreativitás nélkül is olyan magasra fejlődött, hogy az ember csak néz. Ez viszont nem jelenti sem azt, hogy a korai metszetek ne lennének hihetetlenül bámulatosak, sem hogy a késeieknek ne lenne esztétikai értéke, mert a jó technikai háttér szerencsére segítette (ezekben az esetekben legalábbis...) az alkotói kibontakozást, mintsem gátolta volna.
A kiállítás voltaképpeni célja is ez lehet: körképet nyújtani a metszetek "hőskoráról", végigvinni a technika fejlődését, az egyes iskolákat bemutatni, valamint a metszetek "használatának" változását végigkövetni. Az első a fametszetektől a színes mezzotintókig, a második az országokhoz kapcsolódóan, a harmadik pedig a szentképektől a festmény-másolatokon át az "olcsó fénykép-pótlókig" terjed.
Nem tudom megérteni, hogy lehet, hogy nem készül ilyen gazdag anyagból több kiállitás... Érdemes lenne pedig gyakrabban mutogatni, amink van.
Ezt megosztom Facebook-on!
