Ritmusérzék

Elegem van az összes rohadt semmirekellő, obligofóbiás, szemét lejmista rohadékból, akiknek semmi ritmusérzékük!

Hogy múlt héten kitalálta, hogy a promiszkuis korszaka lezárulóban, lelke sebei varosodnak és így tovább, és kedélyes baráti szex helyett ő inkább egy valamirevaló kapcsolatot szeretne. Együttjárás. Kézenfogva. Sűrű csókok utcán. Te meg én, az mi. Az mi? Mi vagyunk azok. Galambocskám, cica, kicsikém. Merre jártál? Hiányoztam? Ilyenek.

Ne káromkodj, az olyan szörnyű egy nőnél! Hagyd, hogy vezesselek! Ne nézz úgy a többi férfira! Ne vedd fel a telefonod, ha velem vagy! Ne vedd fel, ha ő hív, egyáltalán! Most már velem jársz, most már nemhogy ne feküdj le másokkal, hanem ne is ismerkedj! A volt pasiddal se ismerkedj! Csupa ilyesmi.

Én úúúgy szeretlek! Izé, nem úgy gondoltam! De azért nagyon fontos vagy nekem, te vagy az én bülbülmadaram, kicsi kincsem. Illetve lehet hogy szeretlek is. Ne értsd félre! Nem úgy, de azért... Így ő.

Én bezzeg! Figyi, ez tényleg nem így indult. Jó, tudom hogy azóta változtunk, meg változott a helyzet is, hogy úgy együtt változtunk a helyzettel, de tovább kéne változnunk. Megismertük egymást, ez igaz, de tudod, én elég sok mindenkit megismertem. Ez tényleg annak indult, hogy két igen jó barát lefekszik, mert képesek intellektuálisan kezelni a helyzetet. (Vagy nem képesek kezelni a hormonális helyzetet.) De mi nem fogunk összeveszni. Nem leszünk zavarban, sohase. Csupa hasonló.

Én is szeretlek, nagyon jó barátom vagy. Jó, nem bagatellizálom, tényleg különleges ez ami köztünk volt izé. Biztos van még most is. De én nem akarok veled járni. Na, könyörgök, ne dühöngj! Lehet, lehet hogy megszeretlek lassan úgy is. De nem hiszem. Izé, szóval nem annyira valószínű. Végülis akár valószínű is lehetne. És a szokásos.

Ne mondd meg nekem, hogy hogyan legyek nőies! Kérlek, ne parancsolj. Ne szoríts annyira, ez fáj! Most nem veled beszélgetek. Könyörgök, ne üvöltözz. Most ezt miért mondtad a többieknek? Erről talán nekünk kellett volna beszélnünk. Igazán nem örülök annak, hogy beleszólsz az életembe. A szexuálisba se szólj bele. Nem vagyok k***a, de ha az lennék, ahhoz se volna közöd. Azzal fekszem le, akivel kedvem tartja. Nehogy már kioktass hűségből, Lohengrin...

És a megadás. Most egy kicsit pihentessük ezt - de miért? Most megijedtél a komolyságtól? Nem, semmi baj, de sok a dolgom, tényleg nincs időm - ezzel akarsz lepasszolni? Jó, ha te nem akarsz kapcsolatot. Jó, majd túlélem valahogy.

Jééka ül otthon, nem veszi fel a telefonját. Nem ismerkedik, a volt pasijával se. Rászánja magát a megadásra. Decensedik, jegecesedik, lassan alkalmasnak érzi majd magát egy párkapcsolatszerű párkapcsolatra. Alakul a dolog.

És akkor küldi az esemest: Találkozzunk ma este. (Bizonytalanul: ) Hiányzol.

A telefon csörög az előadás kellős közepén, Jéénuska kirohan az előadóból, Arisztotelészt, Heideggert hátrahagyva, szia-dejóhogyhívsz-naugye-találkozunkeste

Figyelj, szivi, én jövő kedden elrepülök az Egyesült Királyságba és majd januárban jövök vissza, most nagyon sok a dolgom, bocs, addig már nemigen lesz időm találkozni. De hát úgyis lezártuk ezt az egészet, nem volt ez sok. Most épp parkolok, nem tudok dumálni, bocs, majd este hívlak, bocs, szevasz.

Jéénuska itt már nem esik kétségbe. Fejét felszegi, csak kicsit szipog, határozott léptekkel bemegy a női mosdóba és akkorát ordít, hogy a tükrök összetörnének, ha nem félnének ahhoz túlzottan. Hiszen csak arról van szó, hogy időben elkerültük egymást. S ezt üvölti habzva.

Elegem van az összes rohadt semmirekellő, obligofóbiás, szemét lejmista rohadékból, akiknek semmi ritmusérzékük!