Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé megyek le szívesen a Mesterségek utcájába, a Mesterségek ünnepére. Ugyanis a tömeg egyre nagyobb, a választék egyre egysíkúbb, viszont cserébe ezzel párhuzamosan egyre drágább.
Mégis, nincs olyan év, hogy meg bírnám állni (mint abban a Larkin versben: "Yet stop, I did..."). Ezért idén is bevállaltam a tömeget, hőséget, hogy lássam, hogyan alakul népi iparművészetünk ma. És nem csalódtam nagyot, pont azt kaptam, amire számítottam. A legérdekesebb standok már rég a múlté, a többiek pedig egyre inkább kommercializálják kínálatukat, de ez nem baj, mert vásárfiát így is lehet találni.
Pompás karácsonyi ajándékokat lehet gyűjteni távoli rokonoknak, akikről nem tudjuk, mit szeretnek, mit utálnak. Lehet kedélyesen elbeszélgetni a népi iparművészekkel, akik közül a nagytöbbség már évek óta (van, aki 21 éve) árul itt, mások idén jöttek fel először, de mind kedvesek, segítőkészek, mutogatják, hogyan készülnek tárgyaik (kisgyerekeknek kötelező - főleg azok a standok, ahol ők is beszállhatnak a buliba; nincs finomabb, mint egy csemete által díszített mézeskalács). Ha már itt tartunk, lehet isteni kürtős kalácsot enni (mindig ugyanott, a forduló előtti utolsó támfal tövében), és hozzá a borkóstolókon bort kóstolni. Lehet táncbemutatókat nézni, nép- és világzenét hallgatni, mind hazai, mind külföldi előadóktól. Bár nekem kicsit furcsának tetszett (újabb közhelyparádé, lassan én leszek a Közhely utca...), mikor afrikai rigmusokkal tömték a fülemet két székelykapu között.
Az idei nagy szerencsém (előrelátásom) az volt, hogy beneveztem egy Palya Bea koncertre, melyet a Palya Bea Quintett színeiben sikerült "elkövetnie" (hogy én hogy utálom ezt a szót!), Dés Andrással, Szokolay Dongó Balázzsal, Lukács Miklóssal és Novák Csabával "karöltve" (ez a bosszú-képzavar az elkövetésért). Az énekesnő nem véletlenül lett népszerű, ugyanis gyönyörű. Mármint a hangja. Is. De az a lényeg. Meg a népdalok is gyönyörűek. No, de a világzenélés azért ennél talán picit több. Például azzal, hogy Palya nem csak gyönyörű hangú, hanem vérprofi, tökéletesen kiszámított, mégis természetesnek ható dallamokat ajándékoz a vásárfia után kajtató népnek. Az urak meg jól játszanak alá. Mint a profik.
Úgyhogy mégis jó volt az idei adag Mesterség. Még vásárfiát is találtam, egy fali mécsestartóban materializálódott az idei adag, most lóg a kültérben, mert ott szép, és világit szúnyogirtós mécsessel. Benn meg szól a Palya CD. Hogy az emlékeket halmozzuk.
Mégis, nincs olyan év, hogy meg bírnám állni (mint abban a Larkin versben: "Yet stop, I did..."). Ezért idén is bevállaltam a tömeget, hőséget, hogy lássam, hogyan alakul népi iparművészetünk ma. És nem csalódtam nagyot, pont azt kaptam, amire számítottam. A legérdekesebb standok már rég a múlté, a többiek pedig egyre inkább kommercializálják kínálatukat, de ez nem baj, mert vásárfiát így is lehet találni.
Pompás karácsonyi ajándékokat lehet gyűjteni távoli rokonoknak, akikről nem tudjuk, mit szeretnek, mit utálnak. Lehet kedélyesen elbeszélgetni a népi iparművészekkel, akik közül a nagytöbbség már évek óta (van, aki 21 éve) árul itt, mások idén jöttek fel először, de mind kedvesek, segítőkészek, mutogatják, hogyan készülnek tárgyaik (kisgyerekeknek kötelező - főleg azok a standok, ahol ők is beszállhatnak a buliba; nincs finomabb, mint egy csemete által díszített mézeskalács). Ha már itt tartunk, lehet isteni kürtős kalácsot enni (mindig ugyanott, a forduló előtti utolsó támfal tövében), és hozzá a borkóstolókon bort kóstolni. Lehet táncbemutatókat nézni, nép- és világzenét hallgatni, mind hazai, mind külföldi előadóktól. Bár nekem kicsit furcsának tetszett (újabb közhelyparádé, lassan én leszek a Közhely utca...), mikor afrikai rigmusokkal tömték a fülemet két székelykapu között.
Az idei nagy szerencsém (előrelátásom) az volt, hogy beneveztem egy Palya Bea koncertre, melyet a Palya Bea Quintett színeiben sikerült "elkövetnie" (hogy én hogy utálom ezt a szót!), Dés Andrással, Szokolay Dongó Balázzsal, Lukács Miklóssal és Novák Csabával "karöltve" (ez a bosszú-képzavar az elkövetésért). Az énekesnő nem véletlenül lett népszerű, ugyanis gyönyörű. Mármint a hangja. Is. De az a lényeg. Meg a népdalok is gyönyörűek. No, de a világzenélés azért ennél talán picit több. Például azzal, hogy Palya nem csak gyönyörű hangú, hanem vérprofi, tökéletesen kiszámított, mégis természetesnek ható dallamokat ajándékoz a vásárfia után kajtató népnek. Az urak meg jól játszanak alá. Mint a profik.
Úgyhogy mégis jó volt az idei adag Mesterség. Még vásárfiát is találtam, egy fali mécsestartóban materializálódott az idei adag, most lóg a kültérben, mert ott szép, és világit szúnyogirtós mécsessel. Benn meg szól a Palya CD. Hogy az emlékeket halmozzuk.
Ezt megosztom Facebook-on!
