Janákyról, szummázósan
kiállítás, 2007. augusztus
Az előző cikkből van még egy adósságom: az Ernstben ugyanis kettő darab kiállítást is meg lehet nézni, az egyik a már emlegetett Non-Standard Architecture, a másik pedig egy életmű-kiállítás id. Janáky István művészetéről.
Szeretem az életmű-kiállításokat, főként építészeknél. Ugyanis ami annyira nem izgalmas egyenként, az kontextusba téve rögtön azzá válik. Főleg szocreálban! Márpedig azokra az építészekre, akik mostanában kapnak életmű-kiállítást (mert vagy sokadik kerek jubileumukat ünneplik, vagy nemrég hunytak el), azért leginkább a szocreál volt jellemző.
Pedig én szeretem a szocialista realista épületeket. Nagyon sok kortársammal ellentétben kifejezetten őrizendőnek tartom a legkiemelkedőbb épületeket. Teljesen egyetértek Marosi tanár úr azon megállapításával, miszerint egy-egy művészeti irányzatot a következő irányzat képviselői rombolnak leginkább, hiszen akkor még nem "műemlék" kategóriás a köz szemében az épület, de már nem is divatos, szép, vagy akár "trendi"... No, szóval szerintem a (jó) szocreál épületek valójában szépek, csak "trendiségből" szeretjük őket rombolni, hogy újat, szépet hozzunk létre a helyükön.
Erről rögtön eszembe is jutott egy cikk a Népszabadságbanarról, hogy miért nem érdemes sokszor megtartani az épületeinket. Ezen a vonalon továbbmenve azért megjegyezném (kicsit polemizáljunk már Andai Györggyel - habár a cikk túlnyomó többségével egyetértek), hogy lenne pár épület, melyet szájára kapott már a köz, mint az ING palota, vagy a - kövezzetek meg, ha bűnötök egy szál se - Körszálló, hogy nem lett belőle Disney Hall vagy Sagrada Familia, az nem biztos, hogy csak a gonosz főépítészeken múlt.
No, tessék, hogy elkanyarodtam! Szóval, Janáky. Korszakának (ld. feljebb) kiemelkedő építésze, ő tervezte például a Palatinus strandot. Többek között ez is látható a tárlaton, 13 másik épülettel, melyeket a kiállítás-rendezők tervei szerint nem új, hanem mai állapotukban tárnak elénk. No, ez az, ami viszont nem igaz, mert bizony több évtizedes fényképeket látunk felakasztva a falakra, mellettük meg tervek, makettek. Ami borzasztó érdekes meg szép (és azok számára is értelmet ad a "szocreál szép" szóösszetételnek, akik eddig esetleg nem hittek nekem), csak nem az, amit mondjuk a honlap, meg a kiállítóteremben kifüggesztett szöveg ígér.
Viszont kapcsolódik a kiállításhoz egy könyv, ami tényleg a mai állapotukban (is) mutatja az épületeket. Ez duplán izgalmassá teszi az olvasó számára a kalandozást Janáky birodalmában. A könyvet egyébként az építész fiai, ifj. István és György állították össze, nagy szakértelemmel és szeretettel. Gyönyörű darab, tartalmilag és formai-kivitelezési szempontból is.
Azért én a kiállítással ajánlanám kezdeni az ismerkedést, mert csak augusztus 22-ig van nyitva, utána még meg lehet venni a könyvet is...
Id. Janáky István Retrospektív, július 5-augusztus 22.
Ernst Múzeum, Nagymező utca 8.
Nyitva: hétfő kivételével naponta 11-19.
Szeretem az életmű-kiállításokat, főként építészeknél. Ugyanis ami annyira nem izgalmas egyenként, az kontextusba téve rögtön azzá válik. Főleg szocreálban! Márpedig azokra az építészekre, akik mostanában kapnak életmű-kiállítást (mert vagy sokadik kerek jubileumukat ünneplik, vagy nemrég hunytak el), azért leginkább a szocreál volt jellemző.
Pedig én szeretem a szocialista realista épületeket. Nagyon sok kortársammal ellentétben kifejezetten őrizendőnek tartom a legkiemelkedőbb épületeket. Teljesen egyetértek Marosi tanár úr azon megállapításával, miszerint egy-egy művészeti irányzatot a következő irányzat képviselői rombolnak leginkább, hiszen akkor még nem "műemlék" kategóriás a köz szemében az épület, de már nem is divatos, szép, vagy akár "trendi"... No, szóval szerintem a (jó) szocreál épületek valójában szépek, csak "trendiségből" szeretjük őket rombolni, hogy újat, szépet hozzunk létre a helyükön.
Erről rögtön eszembe is jutott egy cikk a Népszabadságbanarról, hogy miért nem érdemes sokszor megtartani az épületeinket. Ezen a vonalon továbbmenve azért megjegyezném (kicsit polemizáljunk már Andai Györggyel - habár a cikk túlnyomó többségével egyetértek), hogy lenne pár épület, melyet szájára kapott már a köz, mint az ING palota, vagy a - kövezzetek meg, ha bűnötök egy szál se - Körszálló, hogy nem lett belőle Disney Hall vagy Sagrada Familia, az nem biztos, hogy csak a gonosz főépítészeken múlt.
No, tessék, hogy elkanyarodtam! Szóval, Janáky. Korszakának (ld. feljebb) kiemelkedő építésze, ő tervezte például a Palatinus strandot. Többek között ez is látható a tárlaton, 13 másik épülettel, melyeket a kiállítás-rendezők tervei szerint nem új, hanem mai állapotukban tárnak elénk. No, ez az, ami viszont nem igaz, mert bizony több évtizedes fényképeket látunk felakasztva a falakra, mellettük meg tervek, makettek. Ami borzasztó érdekes meg szép (és azok számára is értelmet ad a "szocreál szép" szóösszetételnek, akik eddig esetleg nem hittek nekem), csak nem az, amit mondjuk a honlap, meg a kiállítóteremben kifüggesztett szöveg ígér.
Viszont kapcsolódik a kiállításhoz egy könyv, ami tényleg a mai állapotukban (is) mutatja az épületeket. Ez duplán izgalmassá teszi az olvasó számára a kalandozást Janáky birodalmában. A könyvet egyébként az építész fiai, ifj. István és György állították össze, nagy szakértelemmel és szeretettel. Gyönyörű darab, tartalmilag és formai-kivitelezési szempontból is.
Azért én a kiállítással ajánlanám kezdeni az ismerkedést, mert csak augusztus 22-ig van nyitva, utána még meg lehet venni a könyvet is...
Id. Janáky István Retrospektív, július 5-augusztus 22.
Ernst Múzeum, Nagymező utca 8.
Nyitva: hétfő kivételével naponta 11-19.
Ezt megosztom Facebook-on!
