Mivel a ruhaszárítónkra laikusabb olvasók is felcsipeszelődnek, egy általánosabb témájú cikkel folytatom a rovatot. Nehéz a laikusok fejével elképzelni, hogy milyen lehet az informatika a sövényen túlról, de azt én is érzékelem, hogy van pár olyan terület, ahol elég jártasan mozog szinte mindenki.
Természetesen az egyik ilyen fő terület a laptopok világa, ahol mostanában újabb fejtörésre okot adó matricák jelentek meg a gépeken. Ilyen lehet például a "Core (2) Duo" vagy az "X2". Az utóbbi években teret hódítottak maguknak az ún. többmagos processzorokkal szerelt rendszerek a mobil gépek szegmensében is, bár egy "átlag fogyasztó" számára itt legalább olyan nehéz lenne kézzelfoghatóvá tenni az előnyöket, mint az idealizált "Mari néni" számára elmondani, hogy miért jobb az enzimes mosópor a "hagyományosnál".
Elég az hozzá, hogy míg egy laikusabb vásárló számára csak ez az egy paraméter (egy átlagos laptopot kb. 15 db fontos jellemző ír le) figyelembevétele rengeteg utánajárást jelent, addig az árcédulán csupán többletköltségről van szó. Ugyanakkor egy "power-user" számára már azok a gondolatok jelennek meg, amelykre régóta várt, mint pl. "valódi multi-tasking", "virtualizáció", "produktivitás-javítás" stb.
Mégis, legalább egyvalami közös a két vásárlóban tapasztalatom szerint: két-három percnél többet nem igazán töltenek el azzal, hogy valódi élethelyzetekbe képzeljék magukat, amint kedvenc, vadonatúj laptopjukkal valódi, számukra értékes munkát végeznek, saját fotóikat töltik át digitális fényképezőgépükről, esetleg szórakozásképpen publikus, vezeték nélküli hálózaton keresztül ("Public WLAN" vagy "Hotspot") interneteznek, ismereteket szereznek, ismerkednek.
Kettes számú kasszasiker vagy témakör immáron öt éve a "Flashdisk" vagy "Pendrive" használata, az, hogy kinek mekkora fizikailag és persze kapacitását tekintve is az adott "kütyü". Amerre járok, ez még hölgyek körében is viszonylag gyakori beszédtéma. Kinek cukikutyusos kell, kinek babarózsaszín kell, ki pedig a DVD-nyi filmeket magukon tárolni képes 8 / 16 / 32GB-os szörnyekre vadászik. Tökéletes ajándék: lehet "empéhárom" lejátszóval és anélkül is, lehet okos szoftverrel vagy "csak úgy natúr", és persze lehet exkluzív bevonat vagy ház (akár nemesfém is). Tapasztalatom szerint kedvenc "file-kukánk" lesz a pendrive egy idő után. Úgy viselkedünk vele, mint a spájzunkkal odahaza: jó az, ha rajta van minden, s rossz érzéssel töröl az ember még akkor is róla file-t, ha időközben felmásolta otthoni gépére, esetleg archiválta CD-re, DVD-re régesrégen ugyanazt az adatot.
Mindenképpen javaslom az eszköz kipróbálását vásárláskor: a tömeggyártás ezrelékes hibaszázaléka itt már komoly sanszként jelentkezik. A bosszantó hibák kapcsán sosem árt belegondolni (nem mintha vigasztaló lenne), hogy egy mai átlagos pendrive a korai floppy-lemezek kapacitásának körülbelül ötezerszeresével bír, a rá másolt adatok írásakor vagy beolvasásakor nagyságrendekkel gyorsak, ha felszállunk vele a metróra: adataink nem vesznek el, és nem utolsósorban helytakarékosabb is egyben.
Harmadik témaköröm mára a "beviteli eszközök" mesébe illő világa: egerek, billentyűzetek, "kombók", pointerek, "hanyattegerek" minden mennyisében vannak, voltak és lesznek. Az abszolút ízlések és pofonok világa szintén: kezdve a színtől a méreten át a vezetékes (vagy anélküli), lézeres (vagy ledes), görgős (vagy billenőgombos) típusokig – akár billentyűzetről, akár egérről legyen szó. Tanácsok és tanácsadók is akadnak bőven ebben a témakörben: ökölszabályként csupán annyit, hogy nem érdemes egy 1000-20000 forint közti sávban a sáv negyedénél többet költeni a két eszközre, ha nem mindennapos, professzionális vagy exkluzív célból választunk.
Akár csak a PC-hez, laptophoz tartozó monitor (és persze az alaplap, egy jól szellőző ház, stabil tápegység), az egér és billenytűzet is olyan, amelyen ugyanakkor spórolni nem érdemes: tartósságra, ergonómiára költeni érdemes, ne sajnáljunk adott esetben ezres nagyságrendben költeni csuklótámaszra sem.
Közhelyek
Végezetül köszönetnyilvánítások helyett pár unalomig ismételt közhely:
1, Mindig figyeljünk oda a termék ár/érték arányára minden vásárlásnál.
2, A magyar piac, a magyar vásárlók különösen "árérzékenyek": a többség hajlamos ötszáz forintnyi különbségért kilométerekkel odébb lévő boltba elmenni. Véleményem szerint ez hosszútávon nem éri meg, legyen 1, maximum 2 jól bejáratott beszerzési pontunk, ahol jó ismeretséget köthetünk. Ez utóbbi pl. a garanciális ügyintézésünket könnyítheti meg nagyban.
3, A gyártók szinte minden szegmensben kínálnak termékeket, egy-egy pendrive vagy mp3-lejátszó közötti ötezer forintos különbség komoly tartalmi / presztízsbeli különbözetet takar.
A Fregoli ajánlja:
ACER Extensa 5620-1A1G16M a Notebook.hu-tól: 122 222.- (+ÁFA)
Kingston DataTraveller 2GB Pendrive az Extreme Digitaltól: 3500.- (+ÁFA)
Lenovo ThinkPad R61 (NA01EHL-2G) a Laptop.hu-tól: 199 900.- (+ÁFA)
Sony NWD-B105V 2GB Pendrive + Walkman a Satrun-ból: 14990.- (+ÁFA)
Természetesen az egyik ilyen fő terület a laptopok világa, ahol mostanában újabb fejtörésre okot adó matricák jelentek meg a gépeken. Ilyen lehet például a "Core (2) Duo" vagy az "X2". Az utóbbi években teret hódítottak maguknak az ún. többmagos processzorokkal szerelt rendszerek a mobil gépek szegmensében is, bár egy "átlag fogyasztó" számára itt legalább olyan nehéz lenne kézzelfoghatóvá tenni az előnyöket, mint az idealizált "Mari néni" számára elmondani, hogy miért jobb az enzimes mosópor a "hagyományosnál".
Elég az hozzá, hogy míg egy laikusabb vásárló számára csak ez az egy paraméter (egy átlagos laptopot kb. 15 db fontos jellemző ír le) figyelembevétele rengeteg utánajárást jelent, addig az árcédulán csupán többletköltségről van szó. Ugyanakkor egy "power-user" számára már azok a gondolatok jelennek meg, amelykre régóta várt, mint pl. "valódi multi-tasking", "virtualizáció", "produktivitás-javítás" stb.
Mégis, legalább egyvalami közös a két vásárlóban tapasztalatom szerint: két-három percnél többet nem igazán töltenek el azzal, hogy valódi élethelyzetekbe képzeljék magukat, amint kedvenc, vadonatúj laptopjukkal valódi, számukra értékes munkát végeznek, saját fotóikat töltik át digitális fényképezőgépükről, esetleg szórakozásképpen publikus, vezeték nélküli hálózaton keresztül ("Public WLAN" vagy "Hotspot") interneteznek, ismereteket szereznek, ismerkednek.
Kettes számú kasszasiker vagy témakör immáron öt éve a "Flashdisk" vagy "Pendrive" használata, az, hogy kinek mekkora fizikailag és persze kapacitását tekintve is az adott "kütyü". Amerre járok, ez még hölgyek körében is viszonylag gyakori beszédtéma. Kinek cukikutyusos kell, kinek babarózsaszín kell, ki pedig a DVD-nyi filmeket magukon tárolni képes 8 / 16 / 32GB-os szörnyekre vadászik. Tökéletes ajándék: lehet "empéhárom" lejátszóval és anélkül is, lehet okos szoftverrel vagy "csak úgy natúr", és persze lehet exkluzív bevonat vagy ház (akár nemesfém is). Tapasztalatom szerint kedvenc "file-kukánk" lesz a pendrive egy idő után. Úgy viselkedünk vele, mint a spájzunkkal odahaza: jó az, ha rajta van minden, s rossz érzéssel töröl az ember még akkor is róla file-t, ha időközben felmásolta otthoni gépére, esetleg archiválta CD-re, DVD-re régesrégen ugyanazt az adatot.
Mindenképpen javaslom az eszköz kipróbálását vásárláskor: a tömeggyártás ezrelékes hibaszázaléka itt már komoly sanszként jelentkezik. A bosszantó hibák kapcsán sosem árt belegondolni (nem mintha vigasztaló lenne), hogy egy mai átlagos pendrive a korai floppy-lemezek kapacitásának körülbelül ötezerszeresével bír, a rá másolt adatok írásakor vagy beolvasásakor nagyságrendekkel gyorsak, ha felszállunk vele a metróra: adataink nem vesznek el, és nem utolsósorban helytakarékosabb is egyben.
Harmadik témaköröm mára a "beviteli eszközök" mesébe illő világa: egerek, billentyűzetek, "kombók", pointerek, "hanyattegerek" minden mennyisében vannak, voltak és lesznek. Az abszolút ízlések és pofonok világa szintén: kezdve a színtől a méreten át a vezetékes (vagy anélküli), lézeres (vagy ledes), görgős (vagy billenőgombos) típusokig – akár billentyűzetről, akár egérről legyen szó. Tanácsok és tanácsadók is akadnak bőven ebben a témakörben: ökölszabályként csupán annyit, hogy nem érdemes egy 1000-20000 forint közti sávban a sáv negyedénél többet költeni a két eszközre, ha nem mindennapos, professzionális vagy exkluzív célból választunk.
Akár csak a PC-hez, laptophoz tartozó monitor (és persze az alaplap, egy jól szellőző ház, stabil tápegység), az egér és billenytűzet is olyan, amelyen ugyanakkor spórolni nem érdemes: tartósságra, ergonómiára költeni érdemes, ne sajnáljunk adott esetben ezres nagyságrendben költeni csuklótámaszra sem.
Közhelyek
Végezetül köszönetnyilvánítások helyett pár unalomig ismételt közhely:
1, Mindig figyeljünk oda a termék ár/érték arányára minden vásárlásnál.
2, A magyar piac, a magyar vásárlók különösen "árérzékenyek": a többség hajlamos ötszáz forintnyi különbségért kilométerekkel odébb lévő boltba elmenni. Véleményem szerint ez hosszútávon nem éri meg, legyen 1, maximum 2 jól bejáratott beszerzési pontunk, ahol jó ismeretséget köthetünk. Ez utóbbi pl. a garanciális ügyintézésünket könnyítheti meg nagyban.
3, A gyártók szinte minden szegmensben kínálnak termékeket, egy-egy pendrive vagy mp3-lejátszó közötti ötezer forintos különbség komoly tartalmi / presztízsbeli különbözetet takar.
A Fregoli ajánlja:
ACER Extensa 5620-1A1G16M a Notebook.hu-tól: 122 222.- (+ÁFA)
Kingston DataTraveller 2GB Pendrive az Extreme Digitaltól: 3500.- (+ÁFA)
Lenovo ThinkPad R61 (NA01EHL-2G) a Laptop.hu-tól: 199 900.- (+ÁFA)
Sony NWD-B105V 2GB Pendrive + Walkman a Satrun-ból: 14990.- (+ÁFA)
Ezt megosztom Facebook-on!
