Hősünk nem egyszerű figura. Önmagát igazi rockernek vallja, olyan zenésznek, aki Jimi Hendrix, Jeff Beck, Jimmy Page és Ritchie Blackmore játékán nevelkedett. Ám e négy ikont sem skatulyázhatjuk be egyetlen zenei stílusba: gondoljunk csak a Led Zeppelin kései lemezeire, vagy éppen Jeff Beck kísérletezőbb felvételeire – Hendrix-ről nem is beszélve.
Scott Henderson sem ragadt meg a rocknál. Egyetemi éveit követően rögtön a Chick Corea Electric Band-ben találta magát, így esélye sem volt kikerülni a jazz-t. Persze nem is akarta, hiszen a 70-es években rákattant egy másik együttes, a Weather Report zenéjére. Minden bizonnyal Joe Zawinul egyedülálló harmóniáit hallgatva határozta el: valami hasonlót kellene alkotni. Szerencséjére egy kiváló basszusgitáros, bizonyos Gary Willis is ilyesmin törte a fejét, így nem volt nehéz egymásra találniuk. 1984-ben hozták létre azt a zenekart, melyet sokan a keményebb fúziós bandának tartanak. Megszületett tehát a Tribal Tech, a féktelen muzsikáláshoz azonban még szükség volt egy dobosra és egy billentyűsre. Előbbi Steve Houghton, utóbbi Pat Coil lett, de az első két albumon több vendégművész is közreműködött. A csapat felállása a 90-es évek első felében stabilizálódott: Kirk Covington ült be a dobok mögé, Scott Kinsey pedig a billentyűket vette kezelésbe. Henderson és Willis vezetésével a Tribal Tech olyan alapműveket tett le az asztalra, mint az Illicit, a Reality Check vagy a Rocket Science, a koncerteken pedig a végtelenségig variálták az egyébként is ötletes dalokat.
A gitáros azonban nem elégedett meg ennyivel: a 80-as évek végén nagy példaképével, Joe Zawinullal zenélt együtt, 1994-ben pedig megjelentette első szólólemezét, mely a Dog Party címet kapta. Érezhető volt, hogy Henderson vissza akar térni a gyökerekhez – bluest szeretne játszani. A 90-es évek második felében már Willisnek is máshol jártak a gondolatai, így a Tribal Tech 2000-ben feloszlott.
A XXI. századi Scott Henderson bluest nyom triójával. Persze nem akárhogyan: minden új kompozícióban van legalább egy csavar, Henderson pedig lendületesebb, mint valaha. A gitáros természetesen nem feledkezett meg a Tribal Tech-fanatikusokról sem, a koncerteken rendre felcsendülnek a korábbi szerzemények is. Billentyűs nélkül kissé másképp szólalnak meg a dalok, az összkép azonban egyáltalán nem hiányos. A banda hangzását alapvetően meghatározza, hogy Henderson félretette Ibanez hangszereit, s helyettük kizárólag a saját nevével fémjelzett Suhr modelleket használja. A segítségükkel megszólaltatott muzsika pedig kellően dögös. Az új kompozíciók laza keretként szolgálnak a dobos és a gitáros improvizációinak, ezeket a basszus próbálja meg kordában tartani – több-kevesebb sikerrel. A mindenkori négyhúrosnak különösen akkor kell felkötnie a gatyáját, ha az ütőhangszeres egészen véletlenül éppen Kirk Covington, aki a minőségi ritmusjáték mellett bohókás énekfoszlányaival is színesíti a számokat. Ez a "sajnálatos" eset állt fenn a tavalyi turné során is.
Eddigi szólópályájának összegzéseként Henderson egy zseniális, dupla koncertalbummal lepte meg rajongóit 2005-ben. Tavalyi magyarországi fellépésén is erről szemezgetett, s remek hangulatot varázsolt az A38-ra. Valószínűleg idén sem lesz ez másképp!
Scott Henderson-koncert
Időpont: 2008. május 13., 20:00
Helyszín: A38 Hajó
További információk: www.a38.hu
Scott Henderson sem ragadt meg a rocknál. Egyetemi éveit követően rögtön a Chick Corea Electric Band-ben találta magát, így esélye sem volt kikerülni a jazz-t. Persze nem is akarta, hiszen a 70-es években rákattant egy másik együttes, a Weather Report zenéjére. Minden bizonnyal Joe Zawinul egyedülálló harmóniáit hallgatva határozta el: valami hasonlót kellene alkotni. Szerencséjére egy kiváló basszusgitáros, bizonyos Gary Willis is ilyesmin törte a fejét, így nem volt nehéz egymásra találniuk. 1984-ben hozták létre azt a zenekart, melyet sokan a keményebb fúziós bandának tartanak. Megszületett tehát a Tribal Tech, a féktelen muzsikáláshoz azonban még szükség volt egy dobosra és egy billentyűsre. Előbbi Steve Houghton, utóbbi Pat Coil lett, de az első két albumon több vendégművész is közreműködött. A csapat felállása a 90-es évek első felében stabilizálódott: Kirk Covington ült be a dobok mögé, Scott Kinsey pedig a billentyűket vette kezelésbe. Henderson és Willis vezetésével a Tribal Tech olyan alapműveket tett le az asztalra, mint az Illicit, a Reality Check vagy a Rocket Science, a koncerteken pedig a végtelenségig variálták az egyébként is ötletes dalokat.
A gitáros azonban nem elégedett meg ennyivel: a 80-as évek végén nagy példaképével, Joe Zawinullal zenélt együtt, 1994-ben pedig megjelentette első szólólemezét, mely a Dog Party címet kapta. Érezhető volt, hogy Henderson vissza akar térni a gyökerekhez – bluest szeretne játszani. A 90-es évek második felében már Willisnek is máshol jártak a gondolatai, így a Tribal Tech 2000-ben feloszlott.
A XXI. századi Scott Henderson bluest nyom triójával. Persze nem akárhogyan: minden új kompozícióban van legalább egy csavar, Henderson pedig lendületesebb, mint valaha. A gitáros természetesen nem feledkezett meg a Tribal Tech-fanatikusokról sem, a koncerteken rendre felcsendülnek a korábbi szerzemények is. Billentyűs nélkül kissé másképp szólalnak meg a dalok, az összkép azonban egyáltalán nem hiányos. A banda hangzását alapvetően meghatározza, hogy Henderson félretette Ibanez hangszereit, s helyettük kizárólag a saját nevével fémjelzett Suhr modelleket használja. A segítségükkel megszólaltatott muzsika pedig kellően dögös. Az új kompozíciók laza keretként szolgálnak a dobos és a gitáros improvizációinak, ezeket a basszus próbálja meg kordában tartani – több-kevesebb sikerrel. A mindenkori négyhúrosnak különösen akkor kell felkötnie a gatyáját, ha az ütőhangszeres egészen véletlenül éppen Kirk Covington, aki a minőségi ritmusjáték mellett bohókás énekfoszlányaival is színesíti a számokat. Ez a "sajnálatos" eset állt fenn a tavalyi turné során is.
Eddigi szólópályájának összegzéseként Henderson egy zseniális, dupla koncertalbummal lepte meg rajongóit 2005-ben. Tavalyi magyarországi fellépésén is erről szemezgetett, s remek hangulatot varázsolt az A38-ra. Valószínűleg idén sem lesz ez másképp!
Scott Henderson-koncert
Időpont: 2008. május 13., 20:00
Helyszín: A38 Hajó
További információk: www.a38.hu
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
