Kik is azok a csángók?
történelem, 2008. május
Ha a csángók eredetét kutatjuk, akkor célszerű abból kiindulnunk, amit a köztudat tud róluk. Azt a népcsoportot nevezik így, amely a Kárpátok hegyeitől keletre eső moldvai, bukovinai területeken él, amely a Pruttól nyugatra körülöleli a Kárpátokat a Dunáig. Ezen a területen találhatók a szórványfalvaik, melyek láncot alkotnak. A népesség jelentős része magyar, ezért feltételezik a történészek és a nyelvészek egyaránt, hogy a XIV. századtól kezdve nagyszámú magyarság lakott itt.
A romlott magyar nyelvet beszélő csángók távol a magyarságtól, idegen nyelvi környezetben élnek, kisebb falvakban, szórványtelepüléseken, elszakadva a székelységtől. Megőrizték nyelvüket, és a románoktól eltérően katolikus vallásúak. Ez a fajta elhatárolódás is magyarázza, hogy nyelvükben, szokásaikban elkülönülnek a magyarországi magyaroktól, palócoktól és a székelyektől, akik oltott magyarnak nevezik őket, s alacsonyabb rendű magyarnak tartják a csángókat. Az ellenszenv a székelyek évszázados kultúrájukból ered, hiszen Erdélyben a magyarokon kívül a székelyek képezték az uralkodó osztályt, ők alkották a nemesi réteget a középkorban.
A csángó elnevezést szégyellték azok, akiket illettek vele. Valószínű, hogy a szó székely eredetű, gúnyos-tréfás köznév. Feltételezhető, hogy a csángó elnevezés a népesség eredetére – kivándorlás –, kóborlására, csámborgására vonatkozik. Ezzel ellentétben, más felfogások szerint a csángat (csenget) szóból ered, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak, vagy éppen figyelmeztették a falu lakosait a veszélyre. Egy harmadik felfogás szerint, amelyet a Csíki Székely Krónikában találunk, 1049-ben a bessus-ok (besenyők) Csángur Pál vezetésével bejutottak a Székelyföldre, így az egyik besenyő törzs neve a csángó.
A csángók eredetére, közös származásukra történelmileg igazolt egyértelmű választ nem találunk. A csángók legősibb gyökereit mintegy 15-20 falu képezi, amelyek a legkorábbi kivándorlás előtt már megvoltak, de írásos adataink nem adnak erről felvilágosítást. Ezek azok a falvak, melyekkel később a kitelepültek összeolvadhattak. Bizonyos feltevés szerint hun–kun eredetűnek tekintik őket. A csángók kun eredetéről az elképzelések nem győzhetnek meg minket, de a kunhalmi hagyományokból, a kun módra borotvált, tar üstökű csángó férfiakból, a csángók sziszegő nyelvjárásából és az ismert kun–magyar történelmi kapcsolatból következtetve a Kárpátokon kívüli magyarság magába olvaszthatott kisebb kun népességet.
A csángók őseinek másik rétegét valószínűleg az Árpád-házi királyok telepítették a Kárpátokon túlra, hogy egy keletről, az ojtozi, gyimesi, tölgyesi és borgói szorosok felől jövő támadásra felkészültek legyenek. Az egyik Szent László mondánkban is található erre utalás: "midőn Szent László király a pogányok elleni harcra készült, ők is melléje állottak. Lovaik kolomppal lévén ellátva, Szent László csodálkozva kérdezte: miféle csángatók ezek?"
Az Árpád-ház kihalásakor a területen már jelentős román népességgel számolhatunk, így ekkor kezdődött meg a moldvai magyar telepek lakóinak összeolvadása a románsággal. Ettől kezdve a moldvai magyarok elkülönültek az anyaországtól. Az újabb kivándorlás, valamint az inkvizíció elől menekülő husziták hatására a népességük egyre inkább növekedett, így élhet a köztudatban, hogy a csángók elrománosodott magyarok, akik kivándoroltak Erdélyből, és idegen szokásokat vettek fel. Az első hiteles írott emlék 1783-ból való.
A csángó-kérdésben akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha azt mondjuk, nem eredetük, származásuk, hanem kulturális örökségük az, ami közös, amit az anyaországból kiszakadva is megőriztek, és őriznek ma is. Amikor észrevesszük, hogy fontosak a gyökereink.
A romlott magyar nyelvet beszélő csángók távol a magyarságtól, idegen nyelvi környezetben élnek, kisebb falvakban, szórványtelepüléseken, elszakadva a székelységtől. Megőrizték nyelvüket, és a románoktól eltérően katolikus vallásúak. Ez a fajta elhatárolódás is magyarázza, hogy nyelvükben, szokásaikban elkülönülnek a magyarországi magyaroktól, palócoktól és a székelyektől, akik oltott magyarnak nevezik őket, s alacsonyabb rendű magyarnak tartják a csángókat. Az ellenszenv a székelyek évszázados kultúrájukból ered, hiszen Erdélyben a magyarokon kívül a székelyek képezték az uralkodó osztályt, ők alkották a nemesi réteget a középkorban.
A csángó elnevezést szégyellték azok, akiket illettek vele. Valószínű, hogy a szó székely eredetű, gúnyos-tréfás köznév. Feltételezhető, hogy a csángó elnevezés a népesség eredetére – kivándorlás –, kóborlására, csámborgására vonatkozik. Ezzel ellentétben, más felfogások szerint a csángat (csenget) szóból ered, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak, vagy éppen figyelmeztették a falu lakosait a veszélyre. Egy harmadik felfogás szerint, amelyet a Csíki Székely Krónikában találunk, 1049-ben a bessus-ok (besenyők) Csángur Pál vezetésével bejutottak a Székelyföldre, így az egyik besenyő törzs neve a csángó.
A csángók eredetére, közös származásukra történelmileg igazolt egyértelmű választ nem találunk. A csángók legősibb gyökereit mintegy 15-20 falu képezi, amelyek a legkorábbi kivándorlás előtt már megvoltak, de írásos adataink nem adnak erről felvilágosítást. Ezek azok a falvak, melyekkel később a kitelepültek összeolvadhattak. Bizonyos feltevés szerint hun–kun eredetűnek tekintik őket. A csángók kun eredetéről az elképzelések nem győzhetnek meg minket, de a kunhalmi hagyományokból, a kun módra borotvált, tar üstökű csángó férfiakból, a csángók sziszegő nyelvjárásából és az ismert kun–magyar történelmi kapcsolatból következtetve a Kárpátokon kívüli magyarság magába olvaszthatott kisebb kun népességet.
A csángók őseinek másik rétegét valószínűleg az Árpád-házi királyok telepítették a Kárpátokon túlra, hogy egy keletről, az ojtozi, gyimesi, tölgyesi és borgói szorosok felől jövő támadásra felkészültek legyenek. Az egyik Szent László mondánkban is található erre utalás: "midőn Szent László király a pogányok elleni harcra készült, ők is melléje állottak. Lovaik kolomppal lévén ellátva, Szent László csodálkozva kérdezte: miféle csángatók ezek?"
Az Árpád-ház kihalásakor a területen már jelentős román népességgel számolhatunk, így ekkor kezdődött meg a moldvai magyar telepek lakóinak összeolvadása a románsággal. Ettől kezdve a moldvai magyarok elkülönültek az anyaországtól. Az újabb kivándorlás, valamint az inkvizíció elől menekülő husziták hatására a népességük egyre inkább növekedett, így élhet a köztudatban, hogy a csángók elrománosodott magyarok, akik kivándoroltak Erdélyből, és idegen szokásokat vettek fel. Az első hiteles írott emlék 1783-ból való.
A csángó-kérdésben akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha azt mondjuk, nem eredetük, származásuk, hanem kulturális örökségük az, ami közös, amit az anyaországból kiszakadva is megőriztek, és őriznek ma is. Amikor észrevesszük, hogy fontosak a gyökereink.
Ezt megosztom Facebook-on!
