Szuperhősök a képernyőn és a filmvásznon 2. rész - Az első tv-sorozatok
Batman és Superman. Az 50-es és a 60-as évek szuperhős-adaptációi erről a két figuráról szólnak. Persze van itt némi csalás is. Az első szóban forgó alkotás ugyanis csak az ebben a periódusban prezentált témába vágó művek alacsony száma, no meg bizonyos szerkesztési elvek miatt került ebbe a blokkba, valójában a 40-es évek legvégén készült.
Egészen pontosan 1949-ben. Az említett mű pedig nem más, mint a Columbia Pictures Batman and Robin című filmsorozata. A két címszereplőt Robert Lowery és Johnny Duncan alakította. A dinamikus duónak ezúttal a Varázsló nevű titokzatos ellenséggel kellett szembeszállnia, aki lopott eszközeivel mindenféle trükkös dologra volt képes, többek között láthatatlanná válni, vagy járműveket irányítani (és felrobbantani) 50 mérföldes körzetben. Először tűnt fel a vásznon izgága fotóriporterként Vicky Vale (Jane Adams), akit kíváncsisága folyton veszélybe sodort, állandó plusz munkát adva ezzel hőseinknek. A 17 perces részekből álló produkció kisebb költségvetésű volt, mint elődje, talán ennek is köszönhető, hogy speciális Batmobilt továbbra sem láthatott a nagyérdemű, Batmanék egyszerűen Bruce Wayne Mercury Convertible-jét használták felhúzott tetővel. Sajnos mozgóképes bemutatóval ezúttal nem szolgálhatunk, ellenben itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam denevérautó-fetisiszta olvasóink figyelmét erre az oldalra, ahol a fenti kocsi mellett a világtörténelem összes Batmobiljáról tudhatnak meg hasznos információkat.
Batmanék után egy évvel Superman újra feltűnt a vásznon, az Atom-man vs. Superman című, szokás szerint 15 részes matiné-sorozatban. A Denevérember történeteiben Gordon rendőrfőnököt játszó Lyle Talbot ezúttal nem mást alakított, mint Superman hírhedt ellenségét, Lex Luthort, aki halálos fegyvereivel (elsősorban a kiváló atomizáló szerkezettel) rettegésben tartotta a várost. A sorozat folyamán még maga Superman is komoly bajba került, ám természetesen megoldotta a helyzetet. Az Atom-man vs. Superman egyenes ági leszármazottja az első Superman-sorozatnak, így természetesen a szereplőgárda is nagyjából ugyanaz volt – élén Kirk Alynnel.
Superman nagy élőszereplős dobbantása viszont még csak ezután következett. 1951-ben készült el, az első immáron valóban filmhosszúságú (58 perces) alkotás, a Superman and the Mole-Men. A történet szerint Clark Kentnek és Lois Lane-nek egy olajfúrás helyszínére kellett utaznia, ahol furcsa, föld alatti teremtmények tűntek fel, és kerültek konfliktusba a helyi lakosokkal. A helyzet megnyugtató megoldásához az Acélember segítségére volt szükség. A két főszerepet itt már George Reeves és Phyllis Coates vitte. Azonban ez még csak a felvezetés volt. Bár hivatalosan elvileg nem, gyakorlatilag viszont ezt a filmet tekinthetjük a nagysikerű Adventures of Superman című széria előjátékának, a legelső televíziós sorozatnak, amely egy szuperhős kalandjait mutatja be. Ezen produkcióból 1952-től 1958-ig összesen 104 epizód készült el és került sugárzásra az Egyesült Államok különböző csatornáin. Az első két szezont még fekete-fehér, az utána következőket viszont már színes kivitelezésben láthatta a nagyközönség. Ugyan Superman klasszikus ellenségei nem szerepeltek a sorozatban, de mindig találtak megfelelő rosszfiúkat (őrült tudósok, kapzsi üzletemberek, ügynökök stb.), akikkel le lehetett számolni. A történetekben Lois és Clark mellett állandó szerepet játszott Jimmy Olsen és Perry White, akiket Jack Larson és John Hamilton alakított. Phyllis Coates a második szezonra elhagyta a csapatot, helyette azt a Noel Neillt szerződtették, aki az előző két Superman-sorozatban már sikeresen helytállt az újságírónő szerepében. Az ikonikus figura viszont természetesen George Reeves lett, személye, neve örökre összekapcsolódott a szuperhős karakterével. Reeves-t különösen jól tudták "használni" a repülést imitáló és az akörüli (felszállás, landolás) jeleneteknél, amikor a különböző trükkös megoldások miatt akrobatikus képességekre is szükség volt. Sportolói múltjából adódóan könnyedén megoldotta ezeket, és úgy általában igen ritkán volt szüksége kaszkadőrre. Nem mellékesen pedig az alkata tökéletessé tette őt a szerepre. Általánosságban elmondható, hogy az idősebb generáció számára ő "a" Superman, mondhat nekik bárki bármit bizonyos Christopher Reeve-ről… 1959-es, tisztázatlan körülmények között történt halála után ugyan később még felmerült egy esetleges folytatás lehetősége, ám az ötlet gyenge lábakon állt, nélküle pedig aligha lehetett volna újraindítani az egyébként még a halála előtt beszüntetett produkciót.
Most pedig ugorjunk egy nagyot az időben, hogy rátérhessünk minden idők legnépszerűbb Denevérember-sorozatára! Az ABC csatorna 1966 januárjában kezdte adni a mezeien csak Batman-nek keresztelt sorozatát, mely 1968 májusáig futott, heti kétszer fél órában. A 120 epizód főhőseit Adam West (Batman) és Burt Ward (Robin) alakította. Ezt az alkotást már e sorok írója is megcsodálhatta gyerekkorában, igaz csak németül, az akkortájt begyűrűző kereskedelmi csatornáknak hála. Nos, már 8-9 évesen is elég nehéz volt komolyan venni. Szerte a világhálón leginkább az angol campy kifejezéssel illetik, amihez magyarul talán az erőltetett szó áll a legközelebb. Vannak, akik e produkciót egyenesen a karakter paródiájának tartják. Tény, hogy akkoriban maga a képregény is hasonló hangulatú volt, de vita tárgyát képezi, hogy akkor végül is melyik hatott melyikre. Egy biztos: éppen a karakterisztikus jellege az, ami miatt a mai napig emlékeznek rá. Angolul tudó olvasóink bátran látogassák meg a rajongói oldalt, ahol részletes információkkal elégíthetik ki a kíváncsiságukat. A többieknek (és lustábbaknak) pedig dióhéjban összefoglaljuk, mit is adott az 1966-os Batman a pop kultúrának. Először is, a minimalista főcímzenét biztosan hallotta már mindenki, vagy azért mert már ismerte, vagy azért mert többek között Snoop Dogg, 50 Cent, Eminem, a The Flaming Lips, a The Who vagy Prince is eljátszadoztak már vele, vagy pedig pusztán azért, mert a gyereke a kedvenc hangszerén próbálva épp ezekben a taktusokban találta meg a zenei logika egyszerűségét. Felejthetetlen. Csakúgy, mint a képregény művészetből átemelt, a verekedős jelenetekben mindig jelenlévő "hangutánzó buborékok", melyek azelőtt nem képezték jelentős tételét a filmes eszköztárnak, és valljuk be, azóta sem futottak be igazán nagy karriert. És bizony ott voltak még a korabeli szexszimbólumok is, akik által először csodálhattunk meg szuperhős adaptációban férfiszemnek is tetszetős, álruhás hősnőt és ellenséget. A sorozat népszerűségének csúcsán, az első és második évad között film is készült, mely együttesen vonultatta fel a dinamikus duó legfőbb ellenségeit (a Macskanő, a Pingvin, a Joker, Riddler). Ez stílusában természetesen semmiben sem különbözött a szériától. Nem is szaporítom tovább a szót, zárásként jöjjön egy jelenet ebből a műből, mely garantáltan vidám perceket fog okozni mindenkinek. Főszerepben a denevér-helikopter, a denevér-létra és a cápaölő denevér-spray. Egyszerűen felülmúlhatatlan!
Egészen pontosan 1949-ben. Az említett mű pedig nem más, mint a Columbia Pictures Batman and Robin című filmsorozata. A két címszereplőt Robert Lowery és Johnny Duncan alakította. A dinamikus duónak ezúttal a Varázsló nevű titokzatos ellenséggel kellett szembeszállnia, aki lopott eszközeivel mindenféle trükkös dologra volt képes, többek között láthatatlanná válni, vagy járműveket irányítani (és felrobbantani) 50 mérföldes körzetben. Először tűnt fel a vásznon izgága fotóriporterként Vicky Vale (Jane Adams), akit kíváncsisága folyton veszélybe sodort, állandó plusz munkát adva ezzel hőseinknek. A 17 perces részekből álló produkció kisebb költségvetésű volt, mint elődje, talán ennek is köszönhető, hogy speciális Batmobilt továbbra sem láthatott a nagyérdemű, Batmanék egyszerűen Bruce Wayne Mercury Convertible-jét használták felhúzott tetővel. Sajnos mozgóképes bemutatóval ezúttal nem szolgálhatunk, ellenben itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam denevérautó-fetisiszta olvasóink figyelmét erre az oldalra, ahol a fenti kocsi mellett a világtörténelem összes Batmobiljáról tudhatnak meg hasznos információkat.
Batmanék után egy évvel Superman újra feltűnt a vásznon, az Atom-man vs. Superman című, szokás szerint 15 részes matiné-sorozatban. A Denevérember történeteiben Gordon rendőrfőnököt játszó Lyle Talbot ezúttal nem mást alakított, mint Superman hírhedt ellenségét, Lex Luthort, aki halálos fegyvereivel (elsősorban a kiváló atomizáló szerkezettel) rettegésben tartotta a várost. A sorozat folyamán még maga Superman is komoly bajba került, ám természetesen megoldotta a helyzetet. Az Atom-man vs. Superman egyenes ági leszármazottja az első Superman-sorozatnak, így természetesen a szereplőgárda is nagyjából ugyanaz volt – élén Kirk Alynnel.
Superman nagy élőszereplős dobbantása viszont még csak ezután következett. 1951-ben készült el, az első immáron valóban filmhosszúságú (58 perces) alkotás, a Superman and the Mole-Men. A történet szerint Clark Kentnek és Lois Lane-nek egy olajfúrás helyszínére kellett utaznia, ahol furcsa, föld alatti teremtmények tűntek fel, és kerültek konfliktusba a helyi lakosokkal. A helyzet megnyugtató megoldásához az Acélember segítségére volt szükség. A két főszerepet itt már George Reeves és Phyllis Coates vitte. Azonban ez még csak a felvezetés volt. Bár hivatalosan elvileg nem, gyakorlatilag viszont ezt a filmet tekinthetjük a nagysikerű Adventures of Superman című széria előjátékának, a legelső televíziós sorozatnak, amely egy szuperhős kalandjait mutatja be. Ezen produkcióból 1952-től 1958-ig összesen 104 epizód készült el és került sugárzásra az Egyesült Államok különböző csatornáin. Az első két szezont még fekete-fehér, az utána következőket viszont már színes kivitelezésben láthatta a nagyközönség. Ugyan Superman klasszikus ellenségei nem szerepeltek a sorozatban, de mindig találtak megfelelő rosszfiúkat (őrült tudósok, kapzsi üzletemberek, ügynökök stb.), akikkel le lehetett számolni. A történetekben Lois és Clark mellett állandó szerepet játszott Jimmy Olsen és Perry White, akiket Jack Larson és John Hamilton alakított. Phyllis Coates a második szezonra elhagyta a csapatot, helyette azt a Noel Neillt szerződtették, aki az előző két Superman-sorozatban már sikeresen helytállt az újságírónő szerepében. Az ikonikus figura viszont természetesen George Reeves lett, személye, neve örökre összekapcsolódott a szuperhős karakterével. Reeves-t különösen jól tudták "használni" a repülést imitáló és az akörüli (felszállás, landolás) jeleneteknél, amikor a különböző trükkös megoldások miatt akrobatikus képességekre is szükség volt. Sportolói múltjából adódóan könnyedén megoldotta ezeket, és úgy általában igen ritkán volt szüksége kaszkadőrre. Nem mellékesen pedig az alkata tökéletessé tette őt a szerepre. Általánosságban elmondható, hogy az idősebb generáció számára ő "a" Superman, mondhat nekik bárki bármit bizonyos Christopher Reeve-ről… 1959-es, tisztázatlan körülmények között történt halála után ugyan később még felmerült egy esetleges folytatás lehetősége, ám az ötlet gyenge lábakon állt, nélküle pedig aligha lehetett volna újraindítani az egyébként még a halála előtt beszüntetett produkciót.
Most pedig ugorjunk egy nagyot az időben, hogy rátérhessünk minden idők legnépszerűbb Denevérember-sorozatára! Az ABC csatorna 1966 januárjában kezdte adni a mezeien csak Batman-nek keresztelt sorozatát, mely 1968 májusáig futott, heti kétszer fél órában. A 120 epizód főhőseit Adam West (Batman) és Burt Ward (Robin) alakította. Ezt az alkotást már e sorok írója is megcsodálhatta gyerekkorában, igaz csak németül, az akkortájt begyűrűző kereskedelmi csatornáknak hála. Nos, már 8-9 évesen is elég nehéz volt komolyan venni. Szerte a világhálón leginkább az angol campy kifejezéssel illetik, amihez magyarul talán az erőltetett szó áll a legközelebb. Vannak, akik e produkciót egyenesen a karakter paródiájának tartják. Tény, hogy akkoriban maga a képregény is hasonló hangulatú volt, de vita tárgyát képezi, hogy akkor végül is melyik hatott melyikre. Egy biztos: éppen a karakterisztikus jellege az, ami miatt a mai napig emlékeznek rá. Angolul tudó olvasóink bátran látogassák meg a rajongói oldalt, ahol részletes információkkal elégíthetik ki a kíváncsiságukat. A többieknek (és lustábbaknak) pedig dióhéjban összefoglaljuk, mit is adott az 1966-os Batman a pop kultúrának. Először is, a minimalista főcímzenét biztosan hallotta már mindenki, vagy azért mert már ismerte, vagy azért mert többek között Snoop Dogg, 50 Cent, Eminem, a The Flaming Lips, a The Who vagy Prince is eljátszadoztak már vele, vagy pedig pusztán azért, mert a gyereke a kedvenc hangszerén próbálva épp ezekben a taktusokban találta meg a zenei logika egyszerűségét. Felejthetetlen. Csakúgy, mint a képregény művészetből átemelt, a verekedős jelenetekben mindig jelenlévő "hangutánzó buborékok", melyek azelőtt nem képezték jelentős tételét a filmes eszköztárnak, és valljuk be, azóta sem futottak be igazán nagy karriert. És bizony ott voltak még a korabeli szexszimbólumok is, akik által először csodálhattunk meg szuperhős adaptációban férfiszemnek is tetszetős, álruhás hősnőt és ellenséget. A sorozat népszerűségének csúcsán, az első és második évad között film is készült, mely együttesen vonultatta fel a dinamikus duó legfőbb ellenségeit (a Macskanő, a Pingvin, a Joker, Riddler). Ez stílusában természetesen semmiben sem különbözött a szériától. Nem is szaporítom tovább a szót, zárásként jöjjön egy jelenet ebből a műből, mely garantáltan vidám perceket fog okozni mindenkinek. Főszerepben a denevér-helikopter, a denevér-létra és a cápaölő denevér-spray. Egyszerűen felülmúlhatatlan!
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
