Egyszerűség története
építészet, történelem, 2008. április
Kisgyerekként az ember a csodákat szereti, amelyek elkápráztatják, megbabonázzák, elvarázsolják. Így szerettem bele Budapestbe. Hihetetlen mesevilág volt számomra, ahol a rút kiskacsa éppúgy jelen volt, mint a hófehér hercegnő. Évekkel ezelőtt egy nyári délután ültem a Margit-sziget kikövezett partján, és a Parlamentre néztem. Ekkor jöttem rá, hogy gyermekfejjel beskatulyázni a dolgokat szépre és rútra esztelenség, s az egyszerűség nagyobb titkokat rejt.
148 évvel ezelőtt pénzügyi csata indult a Lánchidat megépítő részvénytársasággal. Állami törvények garantálták ugyanis a cégnek 89 év vámszedési jogát, illetve azt, hogy egy magyar mérföldön belül (8 km), sem a déli, sem az északi irányban nem épül híd. Sajnos ezeket a feltételeket a megnövekedett forgalom miatt a város 1860-ra már nem tudta garantálni. Így tízévi tárgyalás után sikeresen kifizették Sináékat, s 1871-ben a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett a Duna második hídjának megépítésére. Mivel Lipótváros a múlt század második felére teljesen kiépült, Óbudát be kellett kapcsolni az integrálódó rendszer vérkeringésébe, illetve a Margit-szigetet is meg kellett közelíteni szárazföldön – ezért célszerűvé vált egy Nagykörút–Margit körút összekötő híd. Határidőre 43 pályamű érkezett, de egyöntetű többséggel Ernest Gouin francia mérnök terveit fogadták el, sőt, a kivitelezéssel is az ő cégét bízták meg. Az építési munkálatokat 1872 augusztusában kezdték el. A kész építményt 1876-ban adták át, melynek megnyitóján Arany elszavalta Híd-avatás című balladáját. A rakparti útvonalat mindkét parton egy 20 méter nyílású vasszerkezet hidalta át 5000 tonna súlyban, hét ívtartó segítségével. A szigetnél 30 fokos szögben megtörték, hogy megfeleljen a folyás irányának. A kocsiutat fakockákból rakták ki, melyeket tízévente cserélni kellett, a gyalogjárdát tölgyfapadlóval borították be. A szobrokat Wilbrod Chabrol rajzai alapján a párizsi Trabard műhelyében faragták. A Place de la Concorde lámpáit idéző kandeláberek, a griffes hídfők szerény, mégis hangsúlyos keretet rajzoltak a vas célszerűség köré. A századfordulóra elkészült a szárnyhíd, ehhez azonban a Festő-szigetet be kellett olvasztani a Margit-szigetbe.
Egészen 1944. november 4-ig élte a híd a mindennapi életét, amikor a németek a szombati csúcs idején "véletlenül" felrobbantották a pesti szárnyat. Járművek csúsztak a beszakadó pályán a Dunába, fuldoklók százai küzdöttek a roncsok között, egyesek sikeresen kiúsztak a Parlament lépcsőire, másokat a Bihar gőzös legénysége mentett ki. Félszázan meghaltak. A budai szárnyat 1945. január 18-án a kivonuló csapatok robbantották fel. 1946 májusára felépült a pontonhíd, a Nagy István ácsmester építette szükséghíd, melyet a nép Mancinak nevezett. 1948. augusztus 20-án átadták a nagyérdeműnek az újjáépített Margit hidat, amely 840 méter hosszú, 27,3 méter széles, míg a Margit-sziget felé lehajtó szárnyhídja 90 méter hosszú és 13,2 méter széles.
Kisebb-nagyobb felújításokkal bíbelődünk ötven éve, a nagyot 1995 óta halogatjuk. Téltől azonban elkezdődnek a munkálatok. Kiegyenesítik a 30 fokos szöget, ezáltal kiszélesítik a járdát, megkapjuk az északi oldalon a jól megérdemelt bicikliutat. A mozgáskorlátozottak is eljutnak zebrán a szigetre, megszüntetik az igénytelen és gusztustalan aluljárót. Kicserélik a teljesen elrozsdásodott vasbetont acélvázas szerkezetre. Visszakerülnek a világörökség részeként a Trabard-szobrok, kandeláberek. A korlátokat teljes hosszában mindkét oldalon kicserélik, és újra sárga pompájában fog ragyogni. Díszkivilágítást kap, elsősorban a pilléreket, szobrokat, acélszerkezetet világítják meg. Mennyibe fog kerülni? A duplájába, mint öt éve került volna. 12 milliárd forintba. Ennyi kell, hogy rájöjjenek a csöppek, hogy egyszerűség gyönyörködtet.
Hatvan éve járunk rajta, zötyögünk a villamossal, pöfögünk az autónkkal. Csodáljuk szépségét, egyszerűségét. Bármely sarkáról nézünk át az ívek alatt, egy képeslapnyi Budapest tárul elénk. Keretbe foglalt Parlament, íves Bem rakpart, napozó, kocogó, sétáló belvárosiak. Képek százai, filmek tucatjai örökítik meg a letisztult formákat, a francia eleganciát, míves küllemet.
Forrás:
Buza Péter: Duna-hidak
Egyenesebb lesz a Margit híd
Még a felújítás előtt beomolhat a Margit híd
Tóth Ferenc: Száz éve kezdődött a Margit-híd építése (Mélyépítési Szemle)
148 évvel ezelőtt pénzügyi csata indult a Lánchidat megépítő részvénytársasággal. Állami törvények garantálták ugyanis a cégnek 89 év vámszedési jogát, illetve azt, hogy egy magyar mérföldön belül (8 km), sem a déli, sem az északi irányban nem épül híd. Sajnos ezeket a feltételeket a megnövekedett forgalom miatt a város 1860-ra már nem tudta garantálni. Így tízévi tárgyalás után sikeresen kifizették Sináékat, s 1871-ben a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett a Duna második hídjának megépítésére. Mivel Lipótváros a múlt század második felére teljesen kiépült, Óbudát be kellett kapcsolni az integrálódó rendszer vérkeringésébe, illetve a Margit-szigetet is meg kellett közelíteni szárazföldön – ezért célszerűvé vált egy Nagykörút–Margit körút összekötő híd. Határidőre 43 pályamű érkezett, de egyöntetű többséggel Ernest Gouin francia mérnök terveit fogadták el, sőt, a kivitelezéssel is az ő cégét bízták meg. Az építési munkálatokat 1872 augusztusában kezdték el. A kész építményt 1876-ban adták át, melynek megnyitóján Arany elszavalta Híd-avatás című balladáját. A rakparti útvonalat mindkét parton egy 20 méter nyílású vasszerkezet hidalta át 5000 tonna súlyban, hét ívtartó segítségével. A szigetnél 30 fokos szögben megtörték, hogy megfeleljen a folyás irányának. A kocsiutat fakockákból rakták ki, melyeket tízévente cserélni kellett, a gyalogjárdát tölgyfapadlóval borították be. A szobrokat Wilbrod Chabrol rajzai alapján a párizsi Trabard műhelyében faragták. A Place de la Concorde lámpáit idéző kandeláberek, a griffes hídfők szerény, mégis hangsúlyos keretet rajzoltak a vas célszerűség köré. A századfordulóra elkészült a szárnyhíd, ehhez azonban a Festő-szigetet be kellett olvasztani a Margit-szigetbe.
Egészen 1944. november 4-ig élte a híd a mindennapi életét, amikor a németek a szombati csúcs idején "véletlenül" felrobbantották a pesti szárnyat. Járművek csúsztak a beszakadó pályán a Dunába, fuldoklók százai küzdöttek a roncsok között, egyesek sikeresen kiúsztak a Parlament lépcsőire, másokat a Bihar gőzös legénysége mentett ki. Félszázan meghaltak. A budai szárnyat 1945. január 18-án a kivonuló csapatok robbantották fel. 1946 májusára felépült a pontonhíd, a Nagy István ácsmester építette szükséghíd, melyet a nép Mancinak nevezett. 1948. augusztus 20-án átadták a nagyérdeműnek az újjáépített Margit hidat, amely 840 méter hosszú, 27,3 méter széles, míg a Margit-sziget felé lehajtó szárnyhídja 90 méter hosszú és 13,2 méter széles.
Kisebb-nagyobb felújításokkal bíbelődünk ötven éve, a nagyot 1995 óta halogatjuk. Téltől azonban elkezdődnek a munkálatok. Kiegyenesítik a 30 fokos szöget, ezáltal kiszélesítik a járdát, megkapjuk az északi oldalon a jól megérdemelt bicikliutat. A mozgáskorlátozottak is eljutnak zebrán a szigetre, megszüntetik az igénytelen és gusztustalan aluljárót. Kicserélik a teljesen elrozsdásodott vasbetont acélvázas szerkezetre. Visszakerülnek a világörökség részeként a Trabard-szobrok, kandeláberek. A korlátokat teljes hosszában mindkét oldalon kicserélik, és újra sárga pompájában fog ragyogni. Díszkivilágítást kap, elsősorban a pilléreket, szobrokat, acélszerkezetet világítják meg. Mennyibe fog kerülni? A duplájába, mint öt éve került volna. 12 milliárd forintba. Ennyi kell, hogy rájöjjenek a csöppek, hogy egyszerűség gyönyörködtet.
Hatvan éve járunk rajta, zötyögünk a villamossal, pöfögünk az autónkkal. Csodáljuk szépségét, egyszerűségét. Bármely sarkáról nézünk át az ívek alatt, egy képeslapnyi Budapest tárul elénk. Keretbe foglalt Parlament, íves Bem rakpart, napozó, kocogó, sétáló belvárosiak. Képek százai, filmek tucatjai örökítik meg a letisztult formákat, a francia eleganciát, míves küllemet.
Forrás:
Buza Péter: Duna-hidak
Egyenesebb lesz a Margit híd
Még a felújítás előtt beomolhat a Margit híd
Tóth Ferenc: Száz éve kezdődött a Margit-híd építése (Mélyépítési Szemle)