Törilecke az árpaföldről
film, 2007. augusztus
Bár már két hónapja volt a bemutatója, azért muszáj róla írni, mert felkavaró élmény volt, meg mert sok butaságot összehordottak már róla, meg...
A Felkavar a szél feleleveníti azokat az időket, mikor az írekről még nem a "Kelta tigris" meg Michael Flatley jutott eszébe az átlagembernek, hanem valami periférikus kis elmaradott sziget Európa nyugati végén. Nehéz elhinni a film alapján, de a felemelkedés kezdetét látjuk a filmben, ti. a szabadság elnyerésének pillanatait. Ezzel együtt a "gondok" (Troubles) kezdetét, ez utóbbit viszont annak ígéretével, hogy mégiscsak maguk az írek oldhatják meg a problémáikat, és nem mások kényszerítik rájuk akaratukat. Hogy ez miért fontos? Mert hetven évvel később, össze fognak tudni fogni, hogy valami szupert kezdjenek el együtt.
No, de visszatérve a filmhez. Szerintem két olvasata van: az első azoknak, akik ismerik az ír történelmet (többé, vagy kevésbé, de azért valamennyire mindenképp). Nekik egy kicsit elfogult, de saját szemszögéből hiteles ábrázolását láthatjuk a fent említett kornak. Igen, elfogult, mert az olyan apróságok, mint a húsvéti felkelés, az ír protestánsok helyzete stb. valahogy kimaradtak a filmből.
De ez szerintem nem baj: nem protestánsokkal foglalkozik a film, hanem katolikusokkal, és nem a britek nézőpontjából beszél, hanem az írekéből. Ken Loaghtól igazán nagy dolog, hogy felvállalta ezt a nézőpontot. Ebből a nézőpontból tökéletesen hiteles, hogy az angol katonák szemétládák (az írekkel nagyrészük egyébként az volt), illetve a túlkapások és az éhínség mindennaposak voltak. Az is hiteles, hogy voltak, akik el tudták fogadni a Michael Collins szerződését (az ország déli részének függetlenné válását és hat északi tartomány az Egyesült Királyság részeként maradását ez mondta ki), mert legalább el tudtak valahol indulni az önállósággal. Voltak, akik meg nem és, meg is ölték Collinst amint betette az országba a lábát, ami viszont szintén ki volt számítva politikusabb politikustársai, pl. az első miniszterelnök De Valera által. Na, bonyolult az ír történelem! Annyira, hogy ne beszéljünk róla feleslegesen butaságokat, ha nem ismerjük? Mint tette ezt az Exit és a PestiEst a megfelelő számában. Persze van ellenpélda is.
Van egy másik olvasata a filmnek, és szerintem ez az érdekesebb: egy film arról, hogy mióta az eszedet tudod, vágysz valamire, és mikor megkapod, és nem olyan lesz tőle a világ, amilyennek elképzelted, akkor mit kezdessz az ajándékkal. Hogy attól, hogy egy ország elnyeri függetlenségét (többé-kevésbé), még nem jön el a kánaán. Ugyanúgy az első világháború után vagyunk pár évvel, éhínség pusztít mindenütt, sőt, igaziból semmi sincs, ami a gazdaságot megteremtse... Ebből a nagy semmiből kellene országot építeni, de ilyenkor a fene nagy önállóság mindenkit individualizmusra sarkall, és nem hajlandóak egymást sem meghallgatni az emberek. Egy film arról, hogy ha úgy nevelsz fel valakit, hogy legyen tisztességes az élete árán is, akkor nem mondhatod neki ha felnőtt, hogy ja, bocs, tévedtünk, inkább lopjunk-csaljunk-hazudjunk, mert az úgy jobb lesz. Viszont a tisztességesség csak oda-vissza alapon működik.
Nekem többet jelentett a film egyszerű történelmi ismeretfrissítésnél (az is jót tett egyébként). Felkavart mélyen, legbelül.
Széljegyzet:
Húsvéti felkelés: Az első világháború közepén 1916 húsvétján a németek éppen jól álltak, ráadásul egy szimpatikus ír úriember jóvoltából majdnem partra szálltak az ország területén. Ez persze az angoloknak annyira nem volt szimpatikus, meg azoknak az íreknek sem, akik az angol hadsereg kötelékében harcoltak éppen külföldön. Egy jó tucat ír kitalálta, hogy elfoglalja a dublini főpostát, némi emberáldozat árán sikerült is (értsd: az egészről mit sem tudó ír civilek is haltak meg véletlenségből...), majd később az angolok elfogták őket és hadbíróság előtt (háború van!) kivégzésre ítélték a még élőket. A probléma az volt, hogy mindezt nagy csinnadrattával, hogy lássa minden ír, mit érdemel az áruló, úgyhogy az addig ellenséges honfitársakat hipp-hopp maguk mellett tudhatták a kivégzendők, és pár hét leforgása alatt az angolok a még ki nem végzetteket el kellett engedjék. Azért mondtam ilyen hosszan, mert Michael Collins (akit nagyon szidnak a "jófej" szereplők a filmben) is ebbe a bandába tartozott, majd ő ment tárgyalni az angolokkal az ír önállóságról. De erről később.
Protestánsok: Akik VIII. Henrik uralkodása alatt és utána települtek az országba. Főleg, ugye, északra, de azért délre is, pl. Yeats, Shaw, Wilde ősei... Yeats pl. a film főszereplőit csőcseléknek tartotta volna. Most nem térek ki rá, hogy ez hogyan sikerült.
A Felkavar a szél feleleveníti azokat az időket, mikor az írekről még nem a "Kelta tigris" meg Michael Flatley jutott eszébe az átlagembernek, hanem valami periférikus kis elmaradott sziget Európa nyugati végén. Nehéz elhinni a film alapján, de a felemelkedés kezdetét látjuk a filmben, ti. a szabadság elnyerésének pillanatait. Ezzel együtt a "gondok" (Troubles) kezdetét, ez utóbbit viszont annak ígéretével, hogy mégiscsak maguk az írek oldhatják meg a problémáikat, és nem mások kényszerítik rájuk akaratukat. Hogy ez miért fontos? Mert hetven évvel később, össze fognak tudni fogni, hogy valami szupert kezdjenek el együtt.
No, de visszatérve a filmhez. Szerintem két olvasata van: az első azoknak, akik ismerik az ír történelmet (többé, vagy kevésbé, de azért valamennyire mindenképp). Nekik egy kicsit elfogult, de saját szemszögéből hiteles ábrázolását láthatjuk a fent említett kornak. Igen, elfogult, mert az olyan apróságok, mint a húsvéti felkelés, az ír protestánsok helyzete stb. valahogy kimaradtak a filmből.
De ez szerintem nem baj: nem protestánsokkal foglalkozik a film, hanem katolikusokkal, és nem a britek nézőpontjából beszél, hanem az írekéből. Ken Loaghtól igazán nagy dolog, hogy felvállalta ezt a nézőpontot. Ebből a nézőpontból tökéletesen hiteles, hogy az angol katonák szemétládák (az írekkel nagyrészük egyébként az volt), illetve a túlkapások és az éhínség mindennaposak voltak. Az is hiteles, hogy voltak, akik el tudták fogadni a Michael Collins szerződését (az ország déli részének függetlenné válását és hat északi tartomány az Egyesült Királyság részeként maradását ez mondta ki), mert legalább el tudtak valahol indulni az önállósággal. Voltak, akik meg nem és, meg is ölték Collinst amint betette az országba a lábát, ami viszont szintén ki volt számítva politikusabb politikustársai, pl. az első miniszterelnök De Valera által. Na, bonyolult az ír történelem! Annyira, hogy ne beszéljünk róla feleslegesen butaságokat, ha nem ismerjük? Mint tette ezt az Exit és a PestiEst a megfelelő számában. Persze van ellenpélda is.
Van egy másik olvasata a filmnek, és szerintem ez az érdekesebb: egy film arról, hogy mióta az eszedet tudod, vágysz valamire, és mikor megkapod, és nem olyan lesz tőle a világ, amilyennek elképzelted, akkor mit kezdessz az ajándékkal. Hogy attól, hogy egy ország elnyeri függetlenségét (többé-kevésbé), még nem jön el a kánaán. Ugyanúgy az első világháború után vagyunk pár évvel, éhínség pusztít mindenütt, sőt, igaziból semmi sincs, ami a gazdaságot megteremtse... Ebből a nagy semmiből kellene országot építeni, de ilyenkor a fene nagy önállóság mindenkit individualizmusra sarkall, és nem hajlandóak egymást sem meghallgatni az emberek. Egy film arról, hogy ha úgy nevelsz fel valakit, hogy legyen tisztességes az élete árán is, akkor nem mondhatod neki ha felnőtt, hogy ja, bocs, tévedtünk, inkább lopjunk-csaljunk-hazudjunk, mert az úgy jobb lesz. Viszont a tisztességesség csak oda-vissza alapon működik.
Nekem többet jelentett a film egyszerű történelmi ismeretfrissítésnél (az is jót tett egyébként). Felkavart mélyen, legbelül.
Széljegyzet:
Húsvéti felkelés: Az első világháború közepén 1916 húsvétján a németek éppen jól álltak, ráadásul egy szimpatikus ír úriember jóvoltából majdnem partra szálltak az ország területén. Ez persze az angoloknak annyira nem volt szimpatikus, meg azoknak az íreknek sem, akik az angol hadsereg kötelékében harcoltak éppen külföldön. Egy jó tucat ír kitalálta, hogy elfoglalja a dublini főpostát, némi emberáldozat árán sikerült is (értsd: az egészről mit sem tudó ír civilek is haltak meg véletlenségből...), majd később az angolok elfogták őket és hadbíróság előtt (háború van!) kivégzésre ítélték a még élőket. A probléma az volt, hogy mindezt nagy csinnadrattával, hogy lássa minden ír, mit érdemel az áruló, úgyhogy az addig ellenséges honfitársakat hipp-hopp maguk mellett tudhatták a kivégzendők, és pár hét leforgása alatt az angolok a még ki nem végzetteket el kellett engedjék. Azért mondtam ilyen hosszan, mert Michael Collins (akit nagyon szidnak a "jófej" szereplők a filmben) is ebbe a bandába tartozott, majd ő ment tárgyalni az angolokkal az ír önállóságról. De erről később.
Protestánsok: Akik VIII. Henrik uralkodása alatt és utána települtek az országba. Főleg, ugye, északra, de azért délre is, pl. Yeats, Shaw, Wilde ősei... Yeats pl. a film főszereplőit csőcseléknek tartotta volna. Most nem térek ki rá, hogy ez hogyan sikerült.
Ezt megosztom Facebook-on!
