Légy üdvözölve, szerb Trianon!
politika, történelem, vallás, 2008. március
Hurrá, vége a külpolitikai uborkaszezonnak, választások az Egyesült Államokban, Szerbia felbomlása pedig szépen halad tovább, Montenegró után Koszovó is kilépett a balkáni népeket egyesítő félresikerült olvasztótégelyből. Miért érdekelne ez minket jobban, mint az izraeli robbantások, az iraki háború vagy bármelyik afrikai polgárháború? Csak azért, mert közelebb van? Nem egészen.
Azért érdekel, amiért Magyarország, Románia és a többi szomszédunk EU-csatlakozása és ilyen törekvései. Koszovó az unióhoz húz, ettől, tőlünk várja az elismerést és a támogatást, hozzánk akar tartozni. Ennek pedig súlyos geopolitikai okai vannak: aki képes eltávolodni a napi szintű eseményektől és kicsit "felülről" szemlélni a helyzetet, az tudja, hogy pár évtized múlva valamilyen (nem feltétlenül vasbeton) formában ismét felépül a Kelet- és Nyugat-Európát hermetikusan elválasztó fal, és enyhén szólva rohadtul nem mindegy, hogy hova húzzák fel. Kiugorhattunk a bőrünkből a román csatlakozás hallatán, mert ez azt jelenti, hogy nem itt a keleti határunkon – és nem is az északin, a nyugatin, hanem.
Maximálisan önzően viszonyulok Koszovó függetlenedéséhez és teljes mellszélességgel kiállok mellette egyszerűen azért, mert nem szeretném, ha egyszer csak itt lenne a seggünkben a ruszkik előretolt európai helyőrsége, ereje teljében. Esetleg megint (nem olyan) vidám barakknak kéne lenni, amihez aztán végképp semmi humorom. Ukrajna így is elég idegesítő.
Persze vannak ennek az ügynek más vetületei is, nézzük például a koszovóiak szemszögéből, fő az empátia! Az oroszbérenc szerbekkel bármilyen kapcsolatban állni még akkor sem erény (mondjuk a külföld szemében), ha valójában már évek óta érvényesült is Koszovóban a politikai, kulturális, gazdasági függetlenség. Pláne, ha nem. Mindenesetre nagy a hőbörgés minden oldalon, a jelentős létszámú szerb kisebbségnek nagyon nem lesz jó elszakadni az anyaországtól (kapnak majd a fejükre rendesen, ehhez nem kell nagy jóstehetség, kisebbségnek lenni mindig szar). A nagy koszovói amerikaimádatot, meg az albán mellett feltűnő csillagos-sávos lobogókat is akkor értelmezzük helyesen, ha a szerbekkel való ősi ellentétet vizsgáljuk: a koszovóiak nem Bush-t és az ő politikáját (including Irak) támogatják, egyszerűen ha a szerbek az oroszokkal vannak, akkor ők az ellentáborral. Egy gyenge Szerbiával a többség jobban jár, értem ezalatt a civilizált(abb) európai országokat.
Akkor miért az ellenérzések például spanyol, olasz, román részről? A nyugatiak esetében könnyű válaszolni: azért, mert azok sem nemzetállamok, ahogy Jugoszlávia sem volt az. Több népcsoport egyesítésével hozták őket létre, politikai és gazdasági érdekektől vezérelve, ezek pedig a nagy közös európai gondolattal már kevésbé egyeztethetők össze, miközben a baszkok, a katalánok, a szárdok, a korzikaiak (itt keverednek bele a franciák is) autonómiai törekvései erősödnek, Koszovó ügye pedig felbátoríthatja őket. Az egymást kölcsönösen rühellő észak- és délolaszok legszívesebben úgyszintén szabadulnának egymástól, Belgium épp kettészakadni készül, Észak-Írország ügye sem lehetne már kuszább az egész Egyesült Királysággal együtt (Skóciát és Wales-t is beleértve), Székelyföldön pedig szintén puszta önzéstől vezérelve szimpátiatüntetnek Koszovó mellett, testvéreimtől (apai ágon székely vagyok) különben nagyon messze állna a koszovói albán szolidaritás...
Nincs tehát valami jó állapotban ez az EU, politikailag egy kész csődtömeg, gazdaságilag pedig ugyan megyeget valahogy, de jobbról és balról (azaz Ázsiából és Amerikából) is kielőznek minket a gyorsabban fejlődők, az agresszívebbek. Mégis, ezzel együtt is messze ez az életre legalkalmasabb környék jelenleg, ideértve Magyarországot is, ami azért többé-kevésbé nemzetállam – persze van, aki ezt is máshogy gondolja (lásd a mellékelt ábrán!).
Azt meg, hogy ki muzulmán, ki keresztény, ki zsidó, ki buddhista stb. és hogy ez mennyit számít, már bele se keverem, mert lelógok a lapról, de van egy jó tippem: elég keveset.
További olvasmány angolul tudóknak: Kosovo: The Brave Tribes Are Doomed, a zseniális Gary Brechertől (The eXile).
Tájékoztató: a cikket a UNIT magazin megrendelésére készítettem, úgy alakult, hogy mégis ide került.
Azért érdekel, amiért Magyarország, Románia és a többi szomszédunk EU-csatlakozása és ilyen törekvései. Koszovó az unióhoz húz, ettől, tőlünk várja az elismerést és a támogatást, hozzánk akar tartozni. Ennek pedig súlyos geopolitikai okai vannak: aki képes eltávolodni a napi szintű eseményektől és kicsit "felülről" szemlélni a helyzetet, az tudja, hogy pár évtized múlva valamilyen (nem feltétlenül vasbeton) formában ismét felépül a Kelet- és Nyugat-Európát hermetikusan elválasztó fal, és enyhén szólva rohadtul nem mindegy, hogy hova húzzák fel. Kiugorhattunk a bőrünkből a román csatlakozás hallatán, mert ez azt jelenti, hogy nem itt a keleti határunkon – és nem is az északin, a nyugatin, hanem.
Maximálisan önzően viszonyulok Koszovó függetlenedéséhez és teljes mellszélességgel kiállok mellette egyszerűen azért, mert nem szeretném, ha egyszer csak itt lenne a seggünkben a ruszkik előretolt európai helyőrsége, ereje teljében. Esetleg megint (nem olyan) vidám barakknak kéne lenni, amihez aztán végképp semmi humorom. Ukrajna így is elég idegesítő.
Persze vannak ennek az ügynek más vetületei is, nézzük például a koszovóiak szemszögéből, fő az empátia! Az oroszbérenc szerbekkel bármilyen kapcsolatban állni még akkor sem erény (mondjuk a külföld szemében), ha valójában már évek óta érvényesült is Koszovóban a politikai, kulturális, gazdasági függetlenség. Pláne, ha nem. Mindenesetre nagy a hőbörgés minden oldalon, a jelentős létszámú szerb kisebbségnek nagyon nem lesz jó elszakadni az anyaországtól (kapnak majd a fejükre rendesen, ehhez nem kell nagy jóstehetség, kisebbségnek lenni mindig szar). A nagy koszovói amerikaimádatot, meg az albán mellett feltűnő csillagos-sávos lobogókat is akkor értelmezzük helyesen, ha a szerbekkel való ősi ellentétet vizsgáljuk: a koszovóiak nem Bush-t és az ő politikáját (including Irak) támogatják, egyszerűen ha a szerbek az oroszokkal vannak, akkor ők az ellentáborral. Egy gyenge Szerbiával a többség jobban jár, értem ezalatt a civilizált(abb) európai országokat.
forrás: singfiel.blogspot.com
Akkor miért az ellenérzések például spanyol, olasz, román részről? A nyugatiak esetében könnyű válaszolni: azért, mert azok sem nemzetállamok, ahogy Jugoszlávia sem volt az. Több népcsoport egyesítésével hozták őket létre, politikai és gazdasági érdekektől vezérelve, ezek pedig a nagy közös európai gondolattal már kevésbé egyeztethetők össze, miközben a baszkok, a katalánok, a szárdok, a korzikaiak (itt keverednek bele a franciák is) autonómiai törekvései erősödnek, Koszovó ügye pedig felbátoríthatja őket. Az egymást kölcsönösen rühellő észak- és délolaszok legszívesebben úgyszintén szabadulnának egymástól, Belgium épp kettészakadni készül, Észak-Írország ügye sem lehetne már kuszább az egész Egyesült Királysággal együtt (Skóciát és Wales-t is beleértve), Székelyföldön pedig szintén puszta önzéstől vezérelve szimpátiatüntetnek Koszovó mellett, testvéreimtől (apai ágon székely vagyok) különben nagyon messze állna a koszovói albán szolidaritás...
forrás: bunyevac.blog.hu
Nincs tehát valami jó állapotban ez az EU, politikailag egy kész csődtömeg, gazdaságilag pedig ugyan megyeget valahogy, de jobbról és balról (azaz Ázsiából és Amerikából) is kielőznek minket a gyorsabban fejlődők, az agresszívebbek. Mégis, ezzel együtt is messze ez az életre legalkalmasabb környék jelenleg, ideértve Magyarországot is, ami azért többé-kevésbé nemzetállam – persze van, aki ezt is máshogy gondolja (lásd a mellékelt ábrán!).
Azt meg, hogy ki muzulmán, ki keresztény, ki zsidó, ki buddhista stb. és hogy ez mennyit számít, már bele se keverem, mert lelógok a lapról, de van egy jó tippem: elég keveset.
További olvasmány angolul tudóknak: Kosovo: The Brave Tribes Are Doomed, a zseniális Gary Brechertől (The eXile).
Tájékoztató: a cikket a UNIT magazin megrendelésére készítettem, úgy alakult, hogy mégis ide került.
Ezt megosztom Facebook-on!
