Az újságokban lehet olvasni olyan töprengéseket, hogy mi kerül egy jegyben 1000 forintba, ha 360 max-ért megkaphatjuk négy napon keresztül, de szerintem a moziünnep (egyébként promóciónak is kiváló) négy napja nem(csak) az olcsó jegyekről szól. Hanem a fílingről, hogy egyszerre mozizunk huszonötmillió másik őrülttel, aki azt gondolja, csak mert moziünnep van, "kötelező" moziba menni, mikor máskor spórolnánk ennyit?
Azért nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a moziünnep tényleg nem csak az olcsó mozikról szól. Hanem arról, hogy négyszáz filmet vetítenek négy nap alatt, köztük premier- és premier előtti alkotásokat is, de régebbi filmeket is újra lehet nézni, mondjuk most két nem annyira régi film, A mások élete és A faun labirintusa jutott hirtelen eszembe, amiket többedszerre éltem át (és mindkettő annyira, de annyira jó volt ötödszörre is!), mindkettő tavalyi mű.
Akkor még arról is szól a moziünnep, hogy találkozhatunk "sztárokkal" (az idézőjel pedig direkte van kitéve) amint jegyet szednek, mozitfelkonferálnak, pódiumbeszélgetnek – ez utóbbinál már vannak komolyabb nevek is a palettán, például Kamarás Iván saját filmjéről beszélgetett a MOM-ban.
Nekem viszont Schell Judit szedte be a jegyemet, merthogy a Mammutba mentem vasárnap, hogy megnézzem a Hajlakkot. Ez premierfilm volt, méghozzá a viccesebb/idegesítőbb/musical-esebb fajtából (megfelelő rész aláhúzandó). Vicces volt, mert nem kellett komolyan venni, hiszen ő sem vette magát komolyan, látványosan úgy gondolta mindenki, hogy akkor most jól hülyülünk egy jót, meg énekeljünk-táncoljunk mégjobban, aztán lesz valahogy. Ez nem jelenti azt, hogy ne vették volna komolyan a feladatukat! Pont ellenkezőleg: keményen megdolgozott mindenki a hülyülésért. Leginkább a rendező, Adam Shankman, aki a sok ökörködésből a néző számára is vicces végeredményt hozott össze.
A fenti okok miatt lehet az idegesítő részt is megérteni: aki nem szereti a hülyülős-éneklős filmeket, ne menjen be rá. Ellenben aki szereti, hogy negyedpercenként dalra fakad a társaság, sőt, hozzá még táncolnak is (jól), meg mosolyognak is (tündérien) az imádni fogja a Hajlakkot. Bónusz, hogy a remake-hez retró hátteret is biztosítottak nem csak jelmez-díszlet formájában, hanem vágásban-képi világban is, ami külön jót tett a történetnek. A moziünnepnek immár negyedjére is vége, de ne keseregjen senki, a Hajlakkot még játsszák.
Azért nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a moziünnep tényleg nem csak az olcsó mozikról szól. Hanem arról, hogy négyszáz filmet vetítenek négy nap alatt, köztük premier- és premier előtti alkotásokat is, de régebbi filmeket is újra lehet nézni, mondjuk most két nem annyira régi film, A mások élete és A faun labirintusa jutott hirtelen eszembe, amiket többedszerre éltem át (és mindkettő annyira, de annyira jó volt ötödszörre is!), mindkettő tavalyi mű.
Akkor még arról is szól a moziünnep, hogy találkozhatunk "sztárokkal" (az idézőjel pedig direkte van kitéve) amint jegyet szednek, mozitfelkonferálnak, pódiumbeszélgetnek – ez utóbbinál már vannak komolyabb nevek is a palettán, például Kamarás Iván saját filmjéről beszélgetett a MOM-ban.
Nekem viszont Schell Judit szedte be a jegyemet, merthogy a Mammutba mentem vasárnap, hogy megnézzem a Hajlakkot. Ez premierfilm volt, méghozzá a viccesebb/idegesítőbb/musical-esebb fajtából (megfelelő rész aláhúzandó). Vicces volt, mert nem kellett komolyan venni, hiszen ő sem vette magát komolyan, látványosan úgy gondolta mindenki, hogy akkor most jól hülyülünk egy jót, meg énekeljünk-táncoljunk mégjobban, aztán lesz valahogy. Ez nem jelenti azt, hogy ne vették volna komolyan a feladatukat! Pont ellenkezőleg: keményen megdolgozott mindenki a hülyülésért. Leginkább a rendező, Adam Shankman, aki a sok ökörködésből a néző számára is vicces végeredményt hozott össze.
A fenti okok miatt lehet az idegesítő részt is megérteni: aki nem szereti a hülyülős-éneklős filmeket, ne menjen be rá. Ellenben aki szereti, hogy negyedpercenként dalra fakad a társaság, sőt, hozzá még táncolnak is (jól), meg mosolyognak is (tündérien) az imádni fogja a Hajlakkot. Bónusz, hogy a remake-hez retró hátteret is biztosítottak nem csak jelmez-díszlet formájában, hanem vágásban-képi világban is, ami külön jót tett a történetnek. A moziünnepnek immár negyedjére is vége, de ne keseregjen senki, a Hajlakkot még játsszák.
Ezt megosztom Facebook-on!
