20-30 évvel ezelőtt a darab láttán az emberek megbotránkoztak volna. Ma, a XXI. század elején kicsit feszengünk még az embernagyságú pénisz láttán, néha becsukjuk a szemünket, amikor bekapják az emberi ürüléket, de megkönnyebbülve és vidáman távozunk a színházból, amikor véget ér, és nincs bennünk keserű szájíz vagy felháborodás. Sőt, büszkék vagyunk önmagunkra, hogy igen, modern emberek vagyunk, felnőtt az ország. Képesek vagyunk befogadni a körülöttünk lévő világot.
Az író, Vörös Róbert – aki évek óta Alföldi állandó alkotótársa – nagyon jól összpontosította ebben a feszes szövegben Donatien Alphonse François de Sade életét, munkásságát, filozófiáját. A "perverz bábjáték" által nyomon lehet követni a szadizmus atyjának életét, gondolkodását a szexualitásról, erotikáról, elfojtásról, a korlátok nélküli létezésről. Az egyházról alkotott képe – a perverz és beteges papokról és szerzetesekről – jól tükröződik a dührohamok ábrázolásával, a szitkozódással. Vörös Róbert munkáján látszik az alaposság, de Sade különböző munkáinak ismerete, különösen a Szodoma 120 napjának felhasználása.
Alföldi Róbert rendezése az apró hibáktól eltekintve bravúrosnak mondható. A Budapest Bábszínház kellékeivel tökéletesen ábrázolja de Sade által bántalmazott gyerekek, nők és férfiak jellemtelenségét, esetlenségét, kiszolgáltatottságát és az elszenvedett embertelenségeket. Életre kelnek az embernagyságú vászonbabák – ahogy mozgatják őket, ahogy hangot adnak nekik. Mégis ad a néző számára egy biztonságot, nyugalmat, egy nagyfokú távolságot a valóságtól. Sokszor éreztem azonban magamon és az előttem ülőkön a feszültséget, amit a töménytelen szexjelenet okozott. Az orális jelenet alkalmával azon kaptam magam, ha még húsz másodpercig folytatódik, kiszaladok. Alföldi végsőkig elhúzza a nézők tűrőképességét, teljesen felbolygatja a kedélyeket, és amikor az undorunk eléri a tetőfokot, akkor szétrobbanunk egy tűzijátékkal – mi és a márki egyaránt.
A márkit alakító Kaszás Gergőnek – mondhatjuk még – a szeme sem áll jól. Legyőzve önmagát felveszi azt a gusztustalan, undorító, ellenszenves, de filozófiájában megkapó sadei személyiséget, melyben rengeteg önirónia és humor rejtőzik. Mint tudjuk a számos interjúból, a darab kedvérét megtanulta a bábjáték fogásait. Egyszerre játssza el Sadet és a fiú bábut, akit megerőszakol. Éles átváltások mellett is hűen ábrázolja Sade alakját.
Primadonna szerepében Udvaros Dorottyát láthatjuk. A senkivel össze nem téveszthető hangjának játékával igazi madam. Szókimondó, néha szemérmesen rejtőzködő, játékos, kirívó és kihívó egyszerre. A darab 90%-ában melltől fölfele látszik, egy erkélyről néz le ránk, mint Rómeó Júliájának szöges ellentéte. Hatalmas, báb melleivel, melyek jelentőségteljesen lógnak hangsúlyozza helyzetét a férfiak körében, és élettapasztalatát. Egy tekintélyes úrikurva, aki elkápráztatja a férfiakat humorával, szexiségével és fondorlatosságával.
Kettőjük játékának keretét és pilléreit a mellékszereplők (Czipott Gábor, Csajághy Béla, Gyurkó Henrik, Ellinger Edina, Ács Norbert, Csák Zsolt, Kemény István, Teszárek Csaba) játéka alkotja. Ők elevenítik meg a bábokat, játsszák el a pribékeket, különböző egyházi méltóságokat, illetve a megerőszakolt lányokat.
A darab befejezése kissé vonatatott. Háromszor éreztem biztosnak, hogy vége, s minden alaklommal újabb jelenetek következtek. Ez megzavarja a nézőt, kelt benne egy lezárási vágyat. Amikor vége lett a darabnak, hatalmas taps következett. Háromszor tapsolta vissza a közönség a művészeket. Úgy éreztem, ennél nagyobb elismerést nem kaphattak volna sem a színészek, sem a rendező, sem a téma.
Sade márki 120 napja, Budapest Bábszínház
Írta: Vörös Róbert
Rendező: Alföldi Róbert
Sade: Kaszás Gergő
Primadonna: Udvaros Dorottya
Püspök: Czipott Gábor
Elnök Úr: Csajághy Béla
Kegyelmes Úr: Gyurkó Henrik
Lány: Ellinger Edina, Ács Norbert
Pribékek: Csák Zsolt, Kemény István, Teszárek Csaba
Jelmez: Bartha Andrea
Díszlet: Boráros Szilárd
Bábok: Boráros Szilárd
Asszisztens: Gáspár Anna, Kalmár Éva, Vári-Nagy Nóra
A képek forrása: http://www.muveszkek.hu/index.php?id=534&cid=10004
Az író, Vörös Róbert – aki évek óta Alföldi állandó alkotótársa – nagyon jól összpontosította ebben a feszes szövegben Donatien Alphonse François de Sade életét, munkásságát, filozófiáját. A "perverz bábjáték" által nyomon lehet követni a szadizmus atyjának életét, gondolkodását a szexualitásról, erotikáról, elfojtásról, a korlátok nélküli létezésről. Az egyházról alkotott képe – a perverz és beteges papokról és szerzetesekről – jól tükröződik a dührohamok ábrázolásával, a szitkozódással. Vörös Róbert munkáján látszik az alaposság, de Sade különböző munkáinak ismerete, különösen a Szodoma 120 napjának felhasználása.
Kaszás Gergő a Kegyelmes Úr, Elnök Úr és a Püspök társaságában.
Alföldi Róbert rendezése az apró hibáktól eltekintve bravúrosnak mondható. A Budapest Bábszínház kellékeivel tökéletesen ábrázolja de Sade által bántalmazott gyerekek, nők és férfiak jellemtelenségét, esetlenségét, kiszolgáltatottságát és az elszenvedett embertelenségeket. Életre kelnek az embernagyságú vászonbabák – ahogy mozgatják őket, ahogy hangot adnak nekik. Mégis ad a néző számára egy biztonságot, nyugalmat, egy nagyfokú távolságot a valóságtól. Sokszor éreztem azonban magamon és az előttem ülőkön a feszültséget, amit a töménytelen szexjelenet okozott. Az orális jelenet alkalmával azon kaptam magam, ha még húsz másodpercig folytatódik, kiszaladok. Alföldi végsőkig elhúzza a nézők tűrőképességét, teljesen felbolygatja a kedélyeket, és amikor az undorunk eléri a tetőfokot, akkor szétrobbanunk egy tűzijátékkal – mi és a márki egyaránt.
A márkit alakító Kaszás Gergőnek – mondhatjuk még – a szeme sem áll jól. Legyőzve önmagát felveszi azt a gusztustalan, undorító, ellenszenves, de filozófiájában megkapó sadei személyiséget, melyben rengeteg önirónia és humor rejtőzik. Mint tudjuk a számos interjúból, a darab kedvérét megtanulta a bábjáték fogásait. Egyszerre játssza el Sadet és a fiú bábut, akit megerőszakol. Éles átváltások mellett is hűen ábrázolja Sade alakját.
Primadonna szerepében Udvaros Dorottyát láthatjuk. A senkivel össze nem téveszthető hangjának játékával igazi madam. Szókimondó, néha szemérmesen rejtőzködő, játékos, kirívó és kihívó egyszerre. A darab 90%-ában melltől fölfele látszik, egy erkélyről néz le ránk, mint Rómeó Júliájának szöges ellentéte. Hatalmas, báb melleivel, melyek jelentőségteljesen lógnak hangsúlyozza helyzetét a férfiak körében, és élettapasztalatát. Egy tekintélyes úrikurva, aki elkápráztatja a férfiakat humorával, szexiségével és fondorlatosságával.
Primadonna óriási feneke a háttérben. Előtte a pribékek, Kaszás Gergő és az áldozatok.
Kettőjük játékának keretét és pilléreit a mellékszereplők (Czipott Gábor, Csajághy Béla, Gyurkó Henrik, Ellinger Edina, Ács Norbert, Csák Zsolt, Kemény István, Teszárek Csaba) játéka alkotja. Ők elevenítik meg a bábokat, játsszák el a pribékeket, különböző egyházi méltóságokat, illetve a megerőszakolt lányokat.
A darab befejezése kissé vonatatott. Háromszor éreztem biztosnak, hogy vége, s minden alaklommal újabb jelenetek következtek. Ez megzavarja a nézőt, kelt benne egy lezárási vágyat. Amikor vége lett a darabnak, hatalmas taps következett. Háromszor tapsolta vissza a közönség a művészeket. Úgy éreztem, ennél nagyobb elismerést nem kaphattak volna sem a színészek, sem a rendező, sem a téma.
Sade márki 120 napja, Budapest Bábszínház
Írta: Vörös Róbert
Rendező: Alföldi Róbert
Sade: Kaszás Gergő
Primadonna: Udvaros Dorottya
Püspök: Czipott Gábor
Elnök Úr: Csajághy Béla
Kegyelmes Úr: Gyurkó Henrik
Lány: Ellinger Edina, Ács Norbert
Pribékek: Csák Zsolt, Kemény István, Teszárek Csaba
Jelmez: Bartha Andrea
Díszlet: Boráros Szilárd
Bábok: Boráros Szilárd
Asszisztens: Gáspár Anna, Kalmár Éva, Vári-Nagy Nóra
A képek forrása: http://www.muveszkek.hu/index.php?id=534&cid=10004
Ezt megosztom Facebook-on!
