Nem Johann B. fordította le Napóleon magyarokhoz intézett levelét, mégis ő él Linzben számkivetve. Nem hagyhatja el a várost, nem levelezhet régi barátaival, soha nem térhet haza.
Ebben a zavaros világban, mintha Minerva, a bölcsesség, a jog, a művészetek oltalmazó istennője, aki Ulyssest hazavezette Ithakába, és Böethiust vigasztalta a börtönben, maga is számkivetettként élne: búvóhelyet keres magának. Elrejtőzik egy bécsi szalon félreeső gardróbjában, a kormányzó ágyában, metszeteken, képeken és Johann B. fejében.
A történet elbeszélője a Márton-regényekre jellemző paradox narrátor, aki egy kicsit kívül is, és egy kicsit belül is van a regény világán. Mindentudó, de gyakran nem lát többet – sőt még annyit se –, mint a szereplői. Sokat tud róluk, megjegyzéseket, magyarázatokat fűz tetteikhez, gondolataikhoz, történetükhöz. Úgy intézi, hogy Johann B. feleségének élete a valóságosnál néhány évvel hosszabb legyen, és hogy az 1842-es napfogyatkozásra, csak két évvel később, 1844-ben kerüljön sor.
Ahhoz, hogy minden könnyen érthető legyen, nem árt némileg ismerni a felvilágosodás korának irodalmi életét . Bár neve ebben a formában egyszer sem jelenik meg, ha az életrajzi eseményekből rögtön nem is (hiszen nem is a lexikonok alapján fölvázolható életrajzról van szó), de A látó és A franciaországi változásokra című versekről egyértelműen Batsányira ismerhet az olvasó.
A regény az ő életét mondja el. Illetve életének néhány mozzanatát: Linzben, számkivetve, könyvekkel (magyar könyvekkel) kezében. Mindenről Napóleon magyarokhoz címzett levele tehet. A fordítás, melyet nem is Johann B. készített.
Összefüggések sűrű és bonyolult hálózata bontakozik ki a szemünk előtt. Együtt van minden: rengeteg árnyalat, képek, utalások, magyarázatok, asszociációk egymáson, egymásban.
Jóllehet a felvilágosodás allegóriája, a fény (a bölcsesség fénye), végigkíséri a történetet, a cselekmény középpontjában mégis egy napfogyatkozás áll. (De tudjuk, hogy Minerva madara is csak akkor röppen fel, ha leszáll a sötétség.)
"Még följebb, a léghajó fölött az égbolt kezd lassan elhomályosulni. De az is lehet, hogy valójában az idős férfi szemei homályosulnak el. Nem lehetetlen, hogy másodszor is megjelent előtte az istennő, ezúttal valóságos alakjában, ahogyan csak egy-egy szerfölött ritka pillanatban látható."
Márton László: Minerva búvóhelye
Jelenkor, Pécs, 2006
Ebben a zavaros világban, mintha Minerva, a bölcsesség, a jog, a művészetek oltalmazó istennője, aki Ulyssest hazavezette Ithakába, és Böethiust vigasztalta a börtönben, maga is számkivetettként élne: búvóhelyet keres magának. Elrejtőzik egy bécsi szalon félreeső gardróbjában, a kormányzó ágyában, metszeteken, képeken és Johann B. fejében.
A történet elbeszélője a Márton-regényekre jellemző paradox narrátor, aki egy kicsit kívül is, és egy kicsit belül is van a regény világán. Mindentudó, de gyakran nem lát többet – sőt még annyit se –, mint a szereplői. Sokat tud róluk, megjegyzéseket, magyarázatokat fűz tetteikhez, gondolataikhoz, történetükhöz. Úgy intézi, hogy Johann B. feleségének élete a valóságosnál néhány évvel hosszabb legyen, és hogy az 1842-es napfogyatkozásra, csak két évvel később, 1844-ben kerüljön sor.
Ahhoz, hogy minden könnyen érthető legyen, nem árt némileg ismerni a felvilágosodás korának irodalmi életét . Bár neve ebben a formában egyszer sem jelenik meg, ha az életrajzi eseményekből rögtön nem is (hiszen nem is a lexikonok alapján fölvázolható életrajzról van szó), de A látó és A franciaországi változásokra című versekről egyértelműen Batsányira ismerhet az olvasó.
A regény az ő életét mondja el. Illetve életének néhány mozzanatát: Linzben, számkivetve, könyvekkel (magyar könyvekkel) kezében. Mindenről Napóleon magyarokhoz címzett levele tehet. A fordítás, melyet nem is Johann B. készített.
Összefüggések sűrű és bonyolult hálózata bontakozik ki a szemünk előtt. Együtt van minden: rengeteg árnyalat, képek, utalások, magyarázatok, asszociációk egymáson, egymásban.
Jóllehet a felvilágosodás allegóriája, a fény (a bölcsesség fénye), végigkíséri a történetet, a cselekmény középpontjában mégis egy napfogyatkozás áll. (De tudjuk, hogy Minerva madara is csak akkor röppen fel, ha leszáll a sötétség.)
"Még följebb, a léghajó fölött az égbolt kezd lassan elhomályosulni. De az is lehet, hogy valójában az idős férfi szemei homályosulnak el. Nem lehetetlen, hogy másodszor is megjelent előtte az istennő, ezúttal valóságos alakjában, ahogyan csak egy-egy szerfölött ritka pillanatban látható."
Márton László: Minerva búvóhelye
Jelenkor, Pécs, 2006
Ezt megosztom Facebook-on!
