Mit tehetnek azon zeneszerető, koncertre járó emberek, akik Weather Report-on, Mahavishnu Orchestra-n vagy éppen Tribal Tech-en nevelkedtek? Hiszen ezek a dögös, fúziós zenét játszó bandák már feloszlottak! A stílus további képviselői – Mike Stern, Allan Holdsworth, Richard Bona stb. – olykor azért hazánkba is ellátogatnak néhány koncert erejéig.
És mi a helyzet itthon? Találhatnak-e a kiéhezett rajongók olyan együttest, mely a fentiekhez hasonlóan energiadús muzsikát játszik? Hiszen az ilyen formációknak hazánkban nem teremhet sok babér: kevés a fellépési lehetőség, az anyagi támogatottság pedig minimális.
Szerencsére azért akad néhány ilyen banda, közülük az egyik legérdekesebb a hazai zenészek krémjét felvonultató European Mantra!
A zenekart Borlai Gergő dobosfenomén alapította 2001-ben. Gitárosnak Lukács "Peta" Pétert, az 1996-os Ki mit tud? felfedezettjét választotta, a billentyűs pedig az a Nagy János lett, aki több neves díjat is nyert kivételes tudásának köszönhetően. A basszusgitáros posztját kezdetben Mits Gergő, majd Kolta Gergő töltötte be; a végső megoldást Papesch Péter jelentette, aki autodidakta létére az ország egyik legkeresettebb basszgitárosa.
Instrumentális muzsikájuk nagyon nehezen behatárolható (erre nincs is szükség), hiszen a többi fúziós zenekartól eltérően ők nem keverik, hanem egy-egy dalon belül egymás mellé rakosgatják az egyes zenei stílusok elemeit. Erre kiváló példa a koncertfelvételekből összeállított F. A. Q. Alive, mely 2005-ben jelent meg. Az album roskadozik a zenei poénoktól (a Jazz Guitar vicces gitárhangszíne, a Pop Music-ba illesztett rövid, "slágergyanús" énekbetét, a III & O+A szétesett kezdése), valamint a felszabadult improvizációktól, melyek közé az egyik nagy példakép, Joe Zawinul Boogie Woogie Waltz című kompozíciójának visszatérő témáját is sikerült becsempészni (E Flat). Mégis, a lemez talán legfőbb értéke az ösztönösség, az a jó értelemben vett féktelenség, mely már nagyon hiányzott a honi progresszív zenei életből.
2006-ban megjelent az együttes második cd-je, mely már stúdióalbum volt. Az 5 címre keresztelt korongra a letisztultság jellemző. Az olyan aprólékosan kidolgozott számokkal, mint az Adult Playground, az After The Scofield Concert és a Turn, sikerült egy magasabb szintre emelni muzsikájukat. Természetesen nem lenne Mantra a Mantra, ha nem találnánk energiabombákat a lemezen: NuBlues, Texas. Persze humorból sincs hiány, ahogy ezt a Help, Help! című nóta is mutatja. A banda egy igen színes és izgalmas albumot tett le az asztalra.
Az igazi meglepetés azonban tavaly érkezett. Tudniillik Nagy Jánosnak van egy kamarazenekara is, nevezetesen a Free Style Chamber Orchestra, melyben gyakori vendég Lukács Peta. Így hát kisütötték, hogy a két társaságnak közösködnie kell, és az energiával teli Mantra-számokat nagyzenekarral, akusztikusan is érdemes megszólaltatni. Az eredmény pedig minden képzeletet felülmúlt: a TwentyOne című albumon található újraértelmezések egyszerre hagyománytisztelők és formabontók. Drámaiak, de ha kell, visszafogottak is. Borlai Gergő a háttérből irányít, Papesch Péter magabiztosan dörmög, Lukács Peta pedig minden számhoz hozzáteszi a magáét. A főszerep azonban Nagy Jánosé, aki a zongora nevű instrumentum minden szépségét bemutatja.
Három lemez – három koncepció. Itt tart a European Mantra 2008 elején. Aki pedig kíváncsi rájuk, nézze és hallgassa meg őket február 5-én a Gödör Klubban!
Honlap: http://www.myspace.com/europeanmantra
És mi a helyzet itthon? Találhatnak-e a kiéhezett rajongók olyan együttest, mely a fentiekhez hasonlóan energiadús muzsikát játszik? Hiszen az ilyen formációknak hazánkban nem teremhet sok babér: kevés a fellépési lehetőség, az anyagi támogatottság pedig minimális.
Szerencsére azért akad néhány ilyen banda, közülük az egyik legérdekesebb a hazai zenészek krémjét felvonultató European Mantra!
A zenekart Borlai Gergő dobosfenomén alapította 2001-ben. Gitárosnak Lukács "Peta" Pétert, az 1996-os Ki mit tud? felfedezettjét választotta, a billentyűs pedig az a Nagy János lett, aki több neves díjat is nyert kivételes tudásának köszönhetően. A basszusgitáros posztját kezdetben Mits Gergő, majd Kolta Gergő töltötte be; a végső megoldást Papesch Péter jelentette, aki autodidakta létére az ország egyik legkeresettebb basszgitárosa.
Instrumentális muzsikájuk nagyon nehezen behatárolható (erre nincs is szükség), hiszen a többi fúziós zenekartól eltérően ők nem keverik, hanem egy-egy dalon belül egymás mellé rakosgatják az egyes zenei stílusok elemeit. Erre kiváló példa a koncertfelvételekből összeállított F. A. Q. Alive, mely 2005-ben jelent meg. Az album roskadozik a zenei poénoktól (a Jazz Guitar vicces gitárhangszíne, a Pop Music-ba illesztett rövid, "slágergyanús" énekbetét, a III & O+A szétesett kezdése), valamint a felszabadult improvizációktól, melyek közé az egyik nagy példakép, Joe Zawinul Boogie Woogie Waltz című kompozíciójának visszatérő témáját is sikerült becsempészni (E Flat). Mégis, a lemez talán legfőbb értéke az ösztönösség, az a jó értelemben vett féktelenség, mely már nagyon hiányzott a honi progresszív zenei életből.
2006-ban megjelent az együttes második cd-je, mely már stúdióalbum volt. Az 5 címre keresztelt korongra a letisztultság jellemző. Az olyan aprólékosan kidolgozott számokkal, mint az Adult Playground, az After The Scofield Concert és a Turn, sikerült egy magasabb szintre emelni muzsikájukat. Természetesen nem lenne Mantra a Mantra, ha nem találnánk energiabombákat a lemezen: NuBlues, Texas. Persze humorból sincs hiány, ahogy ezt a Help, Help! című nóta is mutatja. A banda egy igen színes és izgalmas albumot tett le az asztalra.
Az igazi meglepetés azonban tavaly érkezett. Tudniillik Nagy Jánosnak van egy kamarazenekara is, nevezetesen a Free Style Chamber Orchestra, melyben gyakori vendég Lukács Peta. Így hát kisütötték, hogy a két társaságnak közösködnie kell, és az energiával teli Mantra-számokat nagyzenekarral, akusztikusan is érdemes megszólaltatni. Az eredmény pedig minden képzeletet felülmúlt: a TwentyOne című albumon található újraértelmezések egyszerre hagyománytisztelők és formabontók. Drámaiak, de ha kell, visszafogottak is. Borlai Gergő a háttérből irányít, Papesch Péter magabiztosan dörmög, Lukács Peta pedig minden számhoz hozzáteszi a magáét. A főszerep azonban Nagy Jánosé, aki a zongora nevű instrumentum minden szépségét bemutatja.
Három lemez – három koncepció. Itt tart a European Mantra 2008 elején. Aki pedig kíváncsi rájuk, nézze és hallgassa meg őket február 5-én a Gödör Klubban!
Honlap: http://www.myspace.com/europeanmantra
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
