Péntek

Egy pillanatra olyan érzésem van, mintha egy manga-rajzfilm szereplője lennék, minden kínosan lelassul, és nyugodtan végig tudom követni az ököl mozgását, amint egy férfi arcán csattan. A férfi hanyatt vágódik az aszfalton. Az ököl tulajdonosa odaugrik a földön fekvőhöz, lerántja róla a kabátját, magára veszi, majd sietős léptekkel távozik a metró irányába. A buszokra várakozók félrenéznek, a tömeg engem is elsodor, és rossz lelkiismerettel talpalok, hiszen késésben vagyok, és amúgy is.

Találkozom a barátnőmmel, aki próbál morcosan letorkolni a késés miatt, de nem bírja igazán komolyan csinálni, mert kikívánkoznak belőle az élmények, amelyeket az Örsre menet szerzett: ő is busszal jött, a kereszteződésben egy autós körülnézés és index nélkül váltott hirtelen sávot, a tömegbalesetet csak a buszsofőr lélekjelenléte és a vakszerencse akadályozta meg. És tényleg, balra nézek, a fél kereszteződésben a busz áll, a forgalom emiatt még nagyobb, dudálnak, anyáznak. Majd, meséli, ahogy végigjött az aluljárón, végigverekedte magát az Árkád üzletháznak is komoly konkurenciát jelentő kirakodóvásáron, arra lett figyelmes, hogy az egyik fal véres – ahogy jobban odanézett, azt látta, hogy a mentők éppen hordágyon vittek el valakit.

Péntek délután hat óra, Örs vezér tér, Budapest, Magyarország, Európai Unió, 2008. január 25.

U.I.: ezt most láttam, megeshet, hogy innen volt a vér.