Könnyen megszerethetőek a kezdetek kezdetén botrányba fulladó színdarabok. Legalábbis úgy tűnik, elég sokan bírják az ilyesmit. A már több mint húsz éves L’art pour L’art társulattól nem meglepőek a hasonló húzások, mégis állandó teltházzal mennek az előadásaik.
A brigád immár sokadik estjét tölti meg abszurd humorral, amelyről akad is némi infó a honlapjukon: www.lartpourlart.est.hu
Csakúgy, mint máshol, a weben sem köntörfalaznak sokat, kijelentik, hogy nem játszanak angol humort, mégis sokszor sütik rájuk azt a bélyeget. Magyarázatként roppant büszkén mesélnek róla, hogy magyar abszurdot nyomnak. És arról is, hogy sohasem állították színpadra más szerzők műveit, csak a sajátjaikat. Ennek megfelelően a "Két férfi, egy nő meg egy férfi" című "bonyolult színházi estjük" is kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz. Merőben abszurdokat ráadásul.
Problémásan kezdődik az előadás, mert két konferanszié is megjelenik az elején, és sehogyan sem tudnak megegyezni, ki kezdje a köszöntést. Ebből később lövöldözés lesz, sőt, haláleset is. Aztán jönnek a már megszokott és kevésbé ismert szereplők, ki-ki a saját agyrémével.
Mégsem lehet egyik L’art pour L’art estre se mondani, hogy unalmas, vagy, hogy "ezt mintha már láttam volna", hiszen a tagok játéka folyamatosan, sőt, időnként az egyes jelenetek is változnak. Azok a szkeccsek például, amelyekben föltűnik Boborján, mind egy kaptafára készülnek, ám annyira a rögtönzés jellemzi őket, hogy időnként egyszerűen végigröhögik a szereplők. A közönség pedig mindig.
Pedig a nézők egy részének olykor nevetgélés helyett lenne mitől félnie. Dolák-Saly Róbert fogalmazta ezt meg meglehetősen sommásan egy olyan percben, mikor épp az után kutatott a nézőtéren, akivel később élcelődtek a színpadon: "Az első sorban ülők joggal vannak beszarva!".
Egyetlen nagyobb hibája van a társulat előadásainak: sok a közjáték. Az átöltözéshez, vagy a következő műsorszámra való felkészüléshez szükséges perceket rendre vetítéssel töltik ki. Az idétlen hangon – néha valóban viccesen – kommentált kiszuperált diák újra és újra fölbukkannak. Az első két alkalommal még lehet derülni párszor az Ezüst tó kincsének sajátos értelmezésű változatán, de a dolog hamar ellaposodik.
Kiemelendő viszont, mikor Besenyő Pista bácsi és Tompika találkoznak. A dolog pikantériája, hogy a valóságban mindkét karaktert Laár András adja elő. Így egyféleképpen lehetett megoldani, hogy a karakterek összefussanak: kesztyűbábokkal. Besenyő Pista bácsiék története a világ legkomplikáltabb kutyagumija körül folyik, a végkifejletet pedig azért sem árulom el. Azt azonban igen, hogy a társulat a lehető legdirektebb marketinggel reklámozza DVD-jét az előadás közben. Horgászbot nélkül horgászni, valamint a sífutás meg "kérem, hülyeség". Aki kíváncsi arra, miért, járjon utána!
L’art pour L’art társulat
Két férfi, egy nő meg egy férfi – bonyolult színházi est
Írta és előadja: Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni
Budapest Bábszínház
A brigád immár sokadik estjét tölti meg abszurd humorral, amelyről akad is némi infó a honlapjukon: www.lartpourlart.est.hu
Csakúgy, mint máshol, a weben sem köntörfalaznak sokat, kijelentik, hogy nem játszanak angol humort, mégis sokszor sütik rájuk azt a bélyeget. Magyarázatként roppant büszkén mesélnek róla, hogy magyar abszurdot nyomnak. És arról is, hogy sohasem állították színpadra más szerzők műveit, csak a sajátjaikat. Ennek megfelelően a "Két férfi, egy nő meg egy férfi" című "bonyolult színházi estjük" is kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz. Merőben abszurdokat ráadásul.
Problémásan kezdődik az előadás, mert két konferanszié is megjelenik az elején, és sehogyan sem tudnak megegyezni, ki kezdje a köszöntést. Ebből később lövöldözés lesz, sőt, haláleset is. Aztán jönnek a már megszokott és kevésbé ismert szereplők, ki-ki a saját agyrémével.
Mégsem lehet egyik L’art pour L’art estre se mondani, hogy unalmas, vagy, hogy "ezt mintha már láttam volna", hiszen a tagok játéka folyamatosan, sőt, időnként az egyes jelenetek is változnak. Azok a szkeccsek például, amelyekben föltűnik Boborján, mind egy kaptafára készülnek, ám annyira a rögtönzés jellemzi őket, hogy időnként egyszerűen végigröhögik a szereplők. A közönség pedig mindig.
Pedig a nézők egy részének olykor nevetgélés helyett lenne mitől félnie. Dolák-Saly Róbert fogalmazta ezt meg meglehetősen sommásan egy olyan percben, mikor épp az után kutatott a nézőtéren, akivel később élcelődtek a színpadon: "Az első sorban ülők joggal vannak beszarva!".
Egyetlen nagyobb hibája van a társulat előadásainak: sok a közjáték. Az átöltözéshez, vagy a következő műsorszámra való felkészüléshez szükséges perceket rendre vetítéssel töltik ki. Az idétlen hangon – néha valóban viccesen – kommentált kiszuperált diák újra és újra fölbukkannak. Az első két alkalommal még lehet derülni párszor az Ezüst tó kincsének sajátos értelmezésű változatán, de a dolog hamar ellaposodik.
Kiemelendő viszont, mikor Besenyő Pista bácsi és Tompika találkoznak. A dolog pikantériája, hogy a valóságban mindkét karaktert Laár András adja elő. Így egyféleképpen lehetett megoldani, hogy a karakterek összefussanak: kesztyűbábokkal. Besenyő Pista bácsiék története a világ legkomplikáltabb kutyagumija körül folyik, a végkifejletet pedig azért sem árulom el. Azt azonban igen, hogy a társulat a lehető legdirektebb marketinggel reklámozza DVD-jét az előadás közben. Horgászbot nélkül horgászni, valamint a sífutás meg "kérem, hülyeség". Aki kíváncsi arra, miért, járjon utána!
L’art pour L’art társulat
Két férfi, egy nő meg egy férfi – bonyolult színházi est
Írta és előadja: Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni
Budapest Bábszínház
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
