Emlékszem, mikor gyermekkoromban összesereglett a lakótelepi csínytevő banda, és Disney-meséket néztünk. Akkor még nem a kukaborogatás, petárdázás, netes chatelés volt a nagy program, hanem a meseklasszikusok megtekintése… újra és újra. Még most, felnőttebb fejjel is tudom, mit szerettünk ezekben a történetekben. Összességében a giccses, szirupos happy endeken és folyton ismétlődő cselekményeken kívül mindig is volt bennük valami kedvesség, egy csipetnyi gyermeki báj, ami minden alkalommal a tévékészülékek elé csábította a kisnövésű nagyközönséget. A Disney oly sok klasszikus mese és mítosz megteremtése után most új arcát mutatja. Önmagát parodizálja! És hogy mennyire jól áll ez a magát eddig túl komolyan vevő cégnek, arra bizonyíték a Bűbáj.
A Bűbáj története szerint a rajzolt világ naiv, állatbarát amazonja végre megtalálja az igaz szerelmet a tökéletes küllemű, gavallér herceg személyében. A fiú gonosz anyucija azonban, aki ráadásul tükrökkel cseveg és bájitala is van, nem veszi jó néven a két fiatal szigorúan erkölcsös és felettébb romantikus közeledését, ezért egy csellel a Föld nevű, rémisztő bolygóra száműzi a leányt.
Naivánk elkeseredetten, de reményektől hajtva csodálkozik rá a való világ borzalmaira, ahol nem mindenki übercuki, és nem minden csudijó. Hamar rá kell döbbennie, hogy itt nem trendi az énekelve kommunikálás, és a kedves dallamra pattogva takarító, városi állatkákat sem nézik jó szemmel a helyiek. Sőt, még az a katasztrofális igazság is kiderül számára, hogy aki nem szomorú, az nem feltétlenül boldog. Kalandos ismerkedésében a valósággal egy mesekedvelő kislány és egy elragadóan jóképű, házasságellenes válóperes ügyvéd segíti.
Természetesen hamarosan a mesebeli kedves is megérkezik, egy segítőkész, szavát vesztett kismókus és egy mérgezett almákkal ármánykodó, gonosz segéd társaságában. És, hogy a történet tovább bonyolódjon, a beilleszkedni próbáló Giselle komfortérzetét még a gonosz anyósból vérengző sárkánnyá avanzsáló Susan Sarandon igyekszik megakadályozni, de persze, nem nagy titok, ez is egy happy enddel záruló Disney-film.
A Bűbáj számtalan pofont mér a korábbi meseklasszikusokra. Kifigurázza a kéttípusú karakterek bárgyúságát és a valóságtól elrugaszkodott rajzolt szereplők naivitását. Az alakításáért Golden Globe-jelölt Amy Adams pontos és hű mesés jelmezeiben minden ízében egy rajzolt Ariel, Hamupipőke, Csipkerószika vagy Belle manifesztálódása a valóságban.
Sajnos a szándékosan egyszerűre megtervezett mesebeli szereplők mellett a való világ karakterei is hasonlóan sablonosak, de az emiatt keletkező űrt szerencsésen ki tudják tölteni Alan Menken dalai, melyek közül három Oscar-jelölést kapott (That’s How You Know, Happy Working Song, So Close).
Egy nagy adag bűbáj ez a film. Bár a végére nem tudja levetkőzni a Disney-jelmezt, és azért kell egy grandiózus, sárkányos, megmenekülős, mérgezett almás rész. A film bár megszólítja a gyerekeket, de leginkább nekünk, vénülő lurkóknak ígér cinikus mosolyokat.
Eredeti cím: Enchanted
Rendező: Kevin Lima
Készült: 2007
A Bűbáj története szerint a rajzolt világ naiv, állatbarát amazonja végre megtalálja az igaz szerelmet a tökéletes küllemű, gavallér herceg személyében. A fiú gonosz anyucija azonban, aki ráadásul tükrökkel cseveg és bájitala is van, nem veszi jó néven a két fiatal szigorúan erkölcsös és felettébb romantikus közeledését, ezért egy csellel a Föld nevű, rémisztő bolygóra száműzi a leányt.
Naivánk elkeseredetten, de reményektől hajtva csodálkozik rá a való világ borzalmaira, ahol nem mindenki übercuki, és nem minden csudijó. Hamar rá kell döbbennie, hogy itt nem trendi az énekelve kommunikálás, és a kedves dallamra pattogva takarító, városi állatkákat sem nézik jó szemmel a helyiek. Sőt, még az a katasztrofális igazság is kiderül számára, hogy aki nem szomorú, az nem feltétlenül boldog. Kalandos ismerkedésében a valósággal egy mesekedvelő kislány és egy elragadóan jóképű, házasságellenes válóperes ügyvéd segíti.
forrás: www.disneydreamer.com
Természetesen hamarosan a mesebeli kedves is megérkezik, egy segítőkész, szavát vesztett kismókus és egy mérgezett almákkal ármánykodó, gonosz segéd társaságában. És, hogy a történet tovább bonyolódjon, a beilleszkedni próbáló Giselle komfortérzetét még a gonosz anyósból vérengző sárkánnyá avanzsáló Susan Sarandon igyekszik megakadályozni, de persze, nem nagy titok, ez is egy happy enddel záruló Disney-film.
A Bűbáj számtalan pofont mér a korábbi meseklasszikusokra. Kifigurázza a kéttípusú karakterek bárgyúságát és a valóságtól elrugaszkodott rajzolt szereplők naivitását. Az alakításáért Golden Globe-jelölt Amy Adams pontos és hű mesés jelmezeiben minden ízében egy rajzolt Ariel, Hamupipőke, Csipkerószika vagy Belle manifesztálódása a valóságban.
Sajnos a szándékosan egyszerűre megtervezett mesebeli szereplők mellett a való világ karakterei is hasonlóan sablonosak, de az emiatt keletkező űrt szerencsésen ki tudják tölteni Alan Menken dalai, melyek közül három Oscar-jelölést kapott (That’s How You Know, Happy Working Song, So Close).
Egy nagy adag bűbáj ez a film. Bár a végére nem tudja levetkőzni a Disney-jelmezt, és azért kell egy grandiózus, sárkányos, megmenekülős, mérgezett almás rész. A film bár megszólítja a gyerekeket, de leginkább nekünk, vénülő lurkóknak ígér cinikus mosolyokat.
Eredeti cím: Enchanted
Rendező: Kevin Lima
Készült: 2007
Ezt megosztom Facebook-on!
