Petőfi politikai pályája
irodalom, történelem, 2008. január
1848. június 15-én képviselőválasztásra került sor a kiskunsági Szabadszálláson. Összesen hét személyt ajánlottak képviselőül. A voksokért való küzdelemben azonban hatan megköszönték szépen a jelölést, és visszaléptek, így lett a terület képviseltje Nagy Károly, a helyi református pap fia. Azonban a jegyzőkönyv nem szól egy jelöltről, akinek esze ágában sem volt visszalépni, ő pedig nem más, mint Petőfi Sándor. A fiatal forradalmárt, aki még három hónappal korábban a nép kedvence volt, most erőszakkal állították félre? Eltávolították, mert különben félő volt, hogy a felizgatott tömeg agyonveri a költőt?
Petőfi először 1848. május 25-én közölte barátjával – Bankós Károllyal – elhatározását, hogy követ szeretne lenni az országgyűlésen. A szülőföldjén tervezte jelöltetését, a Kiskunságban. A közvélemény egy része a költő mellett foglalt állást, ám a Kiskunságban ez a támogatás inkább ellenpropagandának számított. A királyokhoz című versének nyíltan republikánus hangvétele az alkotmányos monarchista politikusok többségét a költő ellen hangolta: "Ha megérik a gyümölcs, fájárul / Magátul a földre hull alá… / Bármit mond a szemtelen hizelgés, / Nincsen többé szeretett király!"
Május 12-én a népgyűlésen Petőfi dühében kijelentette: "Kutyámat sem bíznám ily minisztériumra". Ezt követően május 15-én a Pilvax kávéházban egy fiatal somogyi polgár Petőfit és Pállffy Albertet a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét honárulóknak nevezi, akik büntetést érdemelnek. Még ebben a hónapban a Pesti Hírlap azzal utasította vissza Petőfi egyik cikkét, hogy republikánus hangvétele miatt közlését nem tartja időszerűnek.
A történészek tudomása szerint Petőfi volt az egyetlen képviselő, aki nem titkolta republikánus meggyőződését a választók előtt, vagyis köztársaság iránti elkötelezettségét. A költő kifejtette, hogy alkalma volna megszerettetni magát választóival, ha az egekig magasztalná őket: "Hanem azt korán se várjátok, mert akkor szemtelenül hazudnám. Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyai alázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz". Petőfi Sándor ezzel a programnyilatkozattal utazta be választókerületét, pontosabban annak egy részét június 6-8. között. Közben az ellenzék Nagy Károly vezetésével a költő által kaputosoknak nevezett helyi tisztviselők és értelmiségiek rágalmazási hadjáratába kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Június 13-án Bankós Károly egy levelet kapott Szabadszállás város bíráitól: "ha Petőfi személyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha a jövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövő csütörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült, s nem állhatunk jót, méltó haragja fölgerjedésiben lehető dühiért".
A határozatot hozó tanácsülésen a nemzetőrség fegyveresen is megjelent. Petőfiben azonban volt annyi bátorság, hogy a levél ellenére is megjelent Szabadszálláson. Június 15-én reggel Petőfi felment a városházához, s ott várta beérkező vidéki választóit. Itt szóváltásba keveredett az egyik, láthatóan kapatos bíróval, s egyszer csak azt vette észre, hogy "egy egész dühöngő csorda" vette körül. "Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon!" – kiabálták. A kapuhoz szorított költőt egy bíró kísérte fel a tanácsterembe, ahol a város vezetői közölték vele: "ha ebben a pillanatban el nem takarodik a városból, mi nem kezeskedünk létéért". Végül a költőt nemzetőrök kísérték gyalog a város a széléig, ahol már várta őt a kirendelt kocsi. A kunszentmiklósi és a kiskunlacházai szavazókat a város előtt már azzal fogadták: "Aki nem Petőfi, ide jöjjön és egyék-igyék, aki pedig Petőfi, be ne menjen Szabadszállásra, mert mind agyonverik". Petőfi választói ezt hallva hazatértek. A költő először törvényes úton akarta orvosolni sérelmét. Deák Ferenc igazságügyi miniszterhez fordult a választást megsemmisítő kérvényével. A levél megérkezett a hivatalba, ám ott elfektették – ezalatt a képviselőház igazolta Nagy Károly képviselőségét. A költő másik útja a nyilvánosság volt. Megírta a követválasztás lefolyását, s beszámolóját megküldte a hírlapoknak. Amikor pedig Nagy Károly válaszában becstelen gazembernek nevezte a költőt, az elégtételre szólította fel őt. Ám Nagy Károly meghátrált a kihívás elől, így az elégtétel itt is elmaradt.
A nyilvánosság Petőfi mellett állt ki. Bár a közvéleményt mégis az a hírlapi cikk fejezte ki legjobban, amely így fogalmazott: "Petőfi el nem választást országgyűlési jelentékeny veszteségnek éppen nem tartjuk: mert mi őt lant mellett s népgyűléseken és forradalmi fellépéseknél tartjuk saját helyén állani s működni, - de az elfogulatlanságot igénylő országgyűlési tanácskozásnál éppen nem. – Ő nem tud tanácskozni – ő csak ön vasfeje szerint határoz".
Az embernek nem mindig sikeres, nemcsak abból áll az életünk, hogy
mindig haladunk előre, a kitűzött cél felé. Olykor kudarcok élünk át,
de nem szabad meghátrálni, s nem tette Petőfi sem. Valószínű, nem hátrált
volna meg a következendő tisztválasztáskor sem, ha megéli. Nem szabad
feladni álmainkat, a kitűzött célunkért kapaszkodni kell. Ez végső
feladat, elérni azt, amit szeretnénk, amit elterveztünk.
Forrás: Halmos Ferenc szerk. Száz rejtély a magyar történelemből, Magvető Kiadó, 2001
Petőfi-vers forrása: http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184803.htm#33
Petőfi először 1848. május 25-én közölte barátjával – Bankós Károllyal – elhatározását, hogy követ szeretne lenni az országgyűlésen. A szülőföldjén tervezte jelöltetését, a Kiskunságban. A közvélemény egy része a költő mellett foglalt állást, ám a Kiskunságban ez a támogatás inkább ellenpropagandának számított. A királyokhoz című versének nyíltan republikánus hangvétele az alkotmányos monarchista politikusok többségét a költő ellen hangolta: "Ha megérik a gyümölcs, fájárul / Magátul a földre hull alá… / Bármit mond a szemtelen hizelgés, / Nincsen többé szeretett király!"
Május 12-én a népgyűlésen Petőfi dühében kijelentette: "Kutyámat sem bíznám ily minisztériumra". Ezt követően május 15-én a Pilvax kávéházban egy fiatal somogyi polgár Petőfit és Pállffy Albertet a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét honárulóknak nevezi, akik büntetést érdemelnek. Még ebben a hónapban a Pesti Hírlap azzal utasította vissza Petőfi egyik cikkét, hogy republikánus hangvétele miatt közlését nem tartja időszerűnek.
A történészek tudomása szerint Petőfi volt az egyetlen képviselő, aki nem titkolta republikánus meggyőződését a választók előtt, vagyis köztársaság iránti elkötelezettségét. A költő kifejtette, hogy alkalma volna megszerettetni magát választóival, ha az egekig magasztalná őket: "Hanem azt korán se várjátok, mert akkor szemtelenül hazudnám. Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyai alázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz". Petőfi Sándor ezzel a programnyilatkozattal utazta be választókerületét, pontosabban annak egy részét június 6-8. között. Közben az ellenzék Nagy Károly vezetésével a költő által kaputosoknak nevezett helyi tisztviselők és értelmiségiek rágalmazási hadjáratába kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Június 13-án Bankós Károly egy levelet kapott Szabadszállás város bíráitól: "ha Petőfi személyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha a jövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövő csütörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült, s nem állhatunk jót, méltó haragja fölgerjedésiben lehető dühiért".
A határozatot hozó tanácsülésen a nemzetőrség fegyveresen is megjelent. Petőfiben azonban volt annyi bátorság, hogy a levél ellenére is megjelent Szabadszálláson. Június 15-én reggel Petőfi felment a városházához, s ott várta beérkező vidéki választóit. Itt szóváltásba keveredett az egyik, láthatóan kapatos bíróval, s egyszer csak azt vette észre, hogy "egy egész dühöngő csorda" vette körül. "Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon!" – kiabálták. A kapuhoz szorított költőt egy bíró kísérte fel a tanácsterembe, ahol a város vezetői közölték vele: "ha ebben a pillanatban el nem takarodik a városból, mi nem kezeskedünk létéért". Végül a költőt nemzetőrök kísérték gyalog a város a széléig, ahol már várta őt a kirendelt kocsi. A kunszentmiklósi és a kiskunlacházai szavazókat a város előtt már azzal fogadták: "Aki nem Petőfi, ide jöjjön és egyék-igyék, aki pedig Petőfi, be ne menjen Szabadszállásra, mert mind agyonverik". Petőfi választói ezt hallva hazatértek. A költő először törvényes úton akarta orvosolni sérelmét. Deák Ferenc igazságügyi miniszterhez fordult a választást megsemmisítő kérvényével. A levél megérkezett a hivatalba, ám ott elfektették – ezalatt a képviselőház igazolta Nagy Károly képviselőségét. A költő másik útja a nyilvánosság volt. Megírta a követválasztás lefolyását, s beszámolóját megküldte a hírlapoknak. Amikor pedig Nagy Károly válaszában becstelen gazembernek nevezte a költőt, az elégtételre szólította fel őt. Ám Nagy Károly meghátrált a kihívás elől, így az elégtétel itt is elmaradt.
A nyilvánosság Petőfi mellett állt ki. Bár a közvéleményt mégis az a hírlapi cikk fejezte ki legjobban, amely így fogalmazott: "Petőfi el nem választást országgyűlési jelentékeny veszteségnek éppen nem tartjuk: mert mi őt lant mellett s népgyűléseken és forradalmi fellépéseknél tartjuk saját helyén állani s működni, - de az elfogulatlanságot igénylő országgyűlési tanácskozásnál éppen nem. – Ő nem tud tanácskozni – ő csak ön vasfeje szerint határoz".
Az embernek nem mindig sikeres, nemcsak abból áll az életünk, hogy
mindig haladunk előre, a kitűzött cél felé. Olykor kudarcok élünk át,
de nem szabad meghátrálni, s nem tette Petőfi sem. Valószínű, nem hátrált
volna meg a következendő tisztválasztáskor sem, ha megéli. Nem szabad
feladni álmainkat, a kitűzött célunkért kapaszkodni kell. Ez végső
feladat, elérni azt, amit szeretnénk, amit elterveztünk.
Forrás: Halmos Ferenc szerk. Száz rejtély a magyar történelemből, Magvető Kiadó, 2001
Petőfi-vers forrása: http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184803.htm#33
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
