Nem is olyan régen a kisebbik húgommal kerestünk valamit serényen a neten, és közben véletlenül ráakadtunk erre. Hú, neki azonnal beindult a nyálelválasztása, és ahogy ezt néztük, elkezdtünk múltba révedőset játszani, sztorizgattunk, kakaót hörpöltünk. Emlékeztem ezekre a rajzfilmekre, akkoriban nagyon szórakoztatóak voltak, de a kicsi szívemnek sajgó hiányérzete támadt, ahogy ott ültem. Hug-egység 2.0.3 valószínűleg hasonlóan érezhetett, mert egyszer csak felsóhajtott:
–Tudod, nekem melyik volt a kedvencem? A Varjúdombi mesék. Olyan jó volt a zenéje is meg minden.
Á igen, nekem is! Ő még nagyon kicsi volt akkoriban, mégis emlékszik rá. Aztán a Disney-mesedélutánnal együtt eszembe jutott még valami, amiért odavoltam gyerekként.
"Az emberek az idők kezdetétől fogva szerették a meséket. Mesékben regéltek a múltról, mesékbe rejtették gondjukat, bánatukat és reményeiket. Nem csoda hát, hogy a tűzhely mellett a legjobb hely mindig a mesemondót illette meg."
Na, ki emlékszik még ezekre a sorokra? Várjatok, akkor segítek. És hogy ki művelte mindezt? Jim Henson, igen, a The Muppet Show és a Sesame Street alkotója. Nemrég szereztem meg DVD-n az egészet, semmi extrák, csak a mesék, sajnos csak angolul, sztereóban. Meg voltam őrülve ezért gyerekkoromban, apám fel is vette őket videóra, fejből tudtam az egészet.
Hát igen. Mindenki szerette a rajzfilmeket, de valahogy mindig azokért a műsorokért lelkesedtünk leginkább, amelyekből nem hiányzott a varázslat. A varázslathoz pedig mesemondó kell és zene. Olyan zene, amely mindannyiunkban ott lakik, amelyen keresztül megismerhetjük a kultúránkat, szokásainkat, amely közelebb hozza a történetet. A Magyar Népmesék és a Varjúdombi mesék is ezért voltak zseniálisak. Bár elég ritkán nézek tévét, azért azt észrevettem, hogy gyerekkorom kedvenc meséi kezdenek eltünedezni a mai gyerek szeme elől.
Ezért egy picit húzódozva regisztráltam a mese.tv honlapján a minap, az ember elég konzervatív szemléletet képes magára ölteni, ha szentimentális dolgokról van szó. De Gryllus Vilmos és Zénó a nyitóoldalon már kellemes meglepetésként ért. Miután sikeresen bejutottam, az első, ami elém került, a Varjúdombi mesék volt, meg is néztem azonnal A mindig fázós Nyúl apó című karton csodát. Van itt minden: filmajánlók, játékbolt, programajánlók, de ami a lényeg, mesék! Mézga család, Frakk, Mikrobi, Vizipók, Mondák a magyar történelemből. Jaj, mondom, ez pazar! De van itt Zénó, Mekk Elek, az ezermester, Futrinka utca, Dörmögőék és Süni és barátai. Régimódi mesemondókat is találunk szép számmal, Pogány Judit, Gáspár Sándor, Hollósi Frigyes olvassa fel Kányádi Sándor, Csukás István és kortárs írók meséit. Apropó, a kortárs mesék és gyerekfilmek sem maradnak le a palettáról, de aminek igazán megörültem, az a Koncertek szekció rengeteg zenés-táncos mókája. A már említett Gryllus Vilmos és Levente Péter szórakoztatja a látogatókat, a Ghymes, a Kaláka, a Makám és a Tükrös húzzák a talpalávalót, Halász Judit és Palya Bea énekel, a Babszem és a Tébláb táncegyüttesek pedig megmutatják, hogyan is néz ki a virtus a színpadon.
Szóval varázslat van bőven, bátran ajánlom a honlapot mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak, én órákig elmazsoláztam, a mesék és zenék tárháza pedig egyre bővül, érdemes visszanézni ide néhanapján. Jó volt látni, hogy ezek a mesék nem vesztek el, habár modern virtuális környezetben, szélessávú internet-hozzáféréssel, de bárki számára elérhetők. Szeretem az ilyen jellegű kezdeményezéseket, mert esélyt kapunk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, a gyökereinkhez, hogy az ország egy bizonytalan, feszült időszakában is megtalálhatjuk a közös nevezőt, és a nagy zászlólengetések és elégedetlenkedés mellett néha leülhetünk a csemetéinkkel megnézni, mi történik a Futrinka utcában. Ilyenkor az ember azért érzi, hogy jó magyarnak lenni.
–Tudod, nekem melyik volt a kedvencem? A Varjúdombi mesék. Olyan jó volt a zenéje is meg minden.
Á igen, nekem is! Ő még nagyon kicsi volt akkoriban, mégis emlékszik rá. Aztán a Disney-mesedélutánnal együtt eszembe jutott még valami, amiért odavoltam gyerekként.
"Az emberek az idők kezdetétől fogva szerették a meséket. Mesékben regéltek a múltról, mesékbe rejtették gondjukat, bánatukat és reményeiket. Nem csoda hát, hogy a tűzhely mellett a legjobb hely mindig a mesemondót illette meg."
Na, ki emlékszik még ezekre a sorokra? Várjatok, akkor segítek. És hogy ki művelte mindezt? Jim Henson, igen, a The Muppet Show és a Sesame Street alkotója. Nemrég szereztem meg DVD-n az egészet, semmi extrák, csak a mesék, sajnos csak angolul, sztereóban. Meg voltam őrülve ezért gyerekkoromban, apám fel is vette őket videóra, fejből tudtam az egészet.
Hát igen. Mindenki szerette a rajzfilmeket, de valahogy mindig azokért a műsorokért lelkesedtünk leginkább, amelyekből nem hiányzott a varázslat. A varázslathoz pedig mesemondó kell és zene. Olyan zene, amely mindannyiunkban ott lakik, amelyen keresztül megismerhetjük a kultúránkat, szokásainkat, amely közelebb hozza a történetet. A Magyar Népmesék és a Varjúdombi mesék is ezért voltak zseniálisak. Bár elég ritkán nézek tévét, azért azt észrevettem, hogy gyerekkorom kedvenc meséi kezdenek eltünedezni a mai gyerek szeme elől.
Ezért egy picit húzódozva regisztráltam a mese.tv honlapján a minap, az ember elég konzervatív szemléletet képes magára ölteni, ha szentimentális dolgokról van szó. De Gryllus Vilmos és Zénó a nyitóoldalon már kellemes meglepetésként ért. Miután sikeresen bejutottam, az első, ami elém került, a Varjúdombi mesék volt, meg is néztem azonnal A mindig fázós Nyúl apó című karton csodát. Van itt minden: filmajánlók, játékbolt, programajánlók, de ami a lényeg, mesék! Mézga család, Frakk, Mikrobi, Vizipók, Mondák a magyar történelemből. Jaj, mondom, ez pazar! De van itt Zénó, Mekk Elek, az ezermester, Futrinka utca, Dörmögőék és Süni és barátai. Régimódi mesemondókat is találunk szép számmal, Pogány Judit, Gáspár Sándor, Hollósi Frigyes olvassa fel Kányádi Sándor, Csukás István és kortárs írók meséit. Apropó, a kortárs mesék és gyerekfilmek sem maradnak le a palettáról, de aminek igazán megörültem, az a Koncertek szekció rengeteg zenés-táncos mókája. A már említett Gryllus Vilmos és Levente Péter szórakoztatja a látogatókat, a Ghymes, a Kaláka, a Makám és a Tükrös húzzák a talpalávalót, Halász Judit és Palya Bea énekel, a Babszem és a Tébláb táncegyüttesek pedig megmutatják, hogyan is néz ki a virtus a színpadon.
Szóval varázslat van bőven, bátran ajánlom a honlapot mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak, én órákig elmazsoláztam, a mesék és zenék tárháza pedig egyre bővül, érdemes visszanézni ide néhanapján. Jó volt látni, hogy ezek a mesék nem vesztek el, habár modern virtuális környezetben, szélessávú internet-hozzáféréssel, de bárki számára elérhetők. Szeretem az ilyen jellegű kezdeményezéseket, mert esélyt kapunk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, a gyökereinkhez, hogy az ország egy bizonytalan, feszült időszakában is megtalálhatjuk a közös nevezőt, és a nagy zászlólengetések és elégedetlenkedés mellett néha leülhetünk a csemetéinkkel megnézni, mi történik a Futrinka utcában. Ilyenkor az ember azért érzi, hogy jó magyarnak lenni.
Ezt megosztom Facebook-on!
