A nagy tanítók köztünk élnek
hétköznapok, 2008. január
Egy rövid történettel vezetném be a mondandómat, akit a személyes élményeim és indíttatásom hidegen hagy, nyugodtan ugorjon a következő bekezdésre. A 2000–2001-es tanévben a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban indult egy Társadalmi ismeretek című fakultációs tantárgy heti egy órában. Györek László tanár úr (az akkor még nem kormányzópárt önkormányzati képviselője – mindenkinek megvannak a maga gyengeségei) tartotta. Jelenlétének hiányában az órák fele elmaradt, a maradékon pedig az átlaglétszám nem érte el a tizet, aki ott volt, az viszont velem együtt egy életre szóló útravalót kapott: kíváncsiságot a tekintetben, hogy mégis mi az az ország, ahol élünk, és hogy lehetnénk hasznos polgárai? (A fakultáció a következő tanévben, ami nekem az utolsó volt a BLG-ben, már nem indult el.)
Akinek nem volt ilyen tanára és tantárgya, annak tragikus módon (és ez most nem csak egy odavetett jelző, ez valóban tragédia) nem volt esélye elsajátítani azokat az ismereteket, amelyekkel egy tudatosan élő állampolgárnak rendelkeznie kell. Belátták ezt már többen is, de csak kevesen kezdtek el csinálni valamit.
És most jön az örömhír: Szőke András és Tóta W. Árpád például felvállalta a tanári szerepet, és nagy lendülettel nekilátott a pszeudo-állampolgárok felvilágosításának. Sosem késő ugyanis behozni a lemaradást, ez nem életkor, hanem hozzáállás kérdése, innentől pedig csakis az egyénen múlik, hogy él-e a tanulás lehetőségével, vagy marad buta és egyszerű, mint a rajzszög.
Tóta W. Árpád kicsit több mint egy éve váltott és helyezte kívül magát az Index közvetlen befolyásán azért, hogy egyedül és szabadon tudjon tanítani. Ehhez csak egy bárki által ingyen létrehozható blogra volt szüksége, ami technikailag teljesen megfelel az órák megtartásához, a tanagyag ráadásul kereshető és bármikor visszanézhető, idézhető, továbbra is ingyen. Munkássága nem maradt visszhang nélkül, egy évvel és néhány nappal a w.blog.hu-n megjelent első poszt publikálása után elindult az M1-en a Modern Képmesék című sorozat, amely az animációs film technikáját felhasználva főműsoridőben, az esti Híradó előtt, 19:25-ös kezdettel két percben oktatja minden áldott hétköznap Magyarország összes állampolgárát, sőt azokat is, akik azok voltak, azok akarnak lenni, vagy egyszerűen valamiért tudnak magyarul (az idegen nyelvű feliratozást, ami pedig gyerekjáték, már csak így, zárójelben pendítem meg). Tehát a magyar állam elismerte, hogy az eredetileg szakmai nyelven íródott, Tóta W. Árpád által stilizált, közérthetővé tett ismereteket tálaló műsor alkalmas az ország lakosságának oktatására.
Szőke Andrásnak és barátainak célja megegyezik Tóta W. Árpádéval, de más technológiát választottak: megalapították az inkább portál-jellegű Estiskolát, és ennek segítségével juttatják el a tanulni vágyókhoz az ismereteket, a szöveges és képi megoldásokon kívül hang- és videóanyagok segítségével is. És míg a w.blog.hu-n a kommenteken keresztül értekeznek a tanulók egymással és tanárukkal az órákon elhangzottakról és minden másról, addig az Estiskola házi feladatokat is kiad, melyeket a tanulói beküldhetnek, a tanárok pedig nyilvánosan elemzik azokat, ezzel is az összes nebuló javát szolgálva (azén a néhányén kívül is, akik készítettek házit).
Bízom benne, hogy csak idő kérdése az Estiskola elismerése és támogatása állami részről – és itt jegyzem meg, őszintén kíváncsi vagyok, hogy a Fregoli, amelyet 2007. november 8-án "húztunk fel", hol tart majd egyéves születésnapján, figyelembe véve azt is, hogy mi a szórakoztatás-tanítás párosból sokkal inkább elmentünk az előbbi felé, mint Tóta W. vagy Szőkéék.
Ami viszont tény: minden közösségnek szüksége van nagy tanítókra, legyen az egy falu, egy nagyváros, egy ország, sőt, az egész világ. Példálózhatok az Egyesült Államokkal, mert Magyarország a maga szintjén most épp oda tart, ahol az USA áll; az ő egyik nagy tanítójuk például Michael Moore, a kanadaiaké pedig Tommy Douglas. Mondok még: a világ nagy tanítója például George Carlin és Teréz anya. Nyilván sorolhatnánk estig (akinek van kedve: mkmax/kukac/frego.li), nem ez a cél. A cél annak a megértetése, hogy azok a közösségek, amelyeknek tagjai hallgatnak tanítóikra, boldogabbak lesznek.
Jó tanulást kívánok!
Akinek nem volt ilyen tanára és tantárgya, annak tragikus módon (és ez most nem csak egy odavetett jelző, ez valóban tragédia) nem volt esélye elsajátítani azokat az ismereteket, amelyekkel egy tudatosan élő állampolgárnak rendelkeznie kell. Belátták ezt már többen is, de csak kevesen kezdtek el csinálni valamit.
És most jön az örömhír: Szőke András és Tóta W. Árpád például felvállalta a tanári szerepet, és nagy lendülettel nekilátott a pszeudo-állampolgárok felvilágosításának. Sosem késő ugyanis behozni a lemaradást, ez nem életkor, hanem hozzáállás kérdése, innentől pedig csakis az egyénen múlik, hogy él-e a tanulás lehetőségével, vagy marad buta és egyszerű, mint a rajzszög.
Tóta W. Árpád kicsit több mint egy éve váltott és helyezte kívül magát az Index közvetlen befolyásán azért, hogy egyedül és szabadon tudjon tanítani. Ehhez csak egy bárki által ingyen létrehozható blogra volt szüksége, ami technikailag teljesen megfelel az órák megtartásához, a tanagyag ráadásul kereshető és bármikor visszanézhető, idézhető, továbbra is ingyen. Munkássága nem maradt visszhang nélkül, egy évvel és néhány nappal a w.blog.hu-n megjelent első poszt publikálása után elindult az M1-en a Modern Képmesék című sorozat, amely az animációs film technikáját felhasználva főműsoridőben, az esti Híradó előtt, 19:25-ös kezdettel két percben oktatja minden áldott hétköznap Magyarország összes állampolgárát, sőt azokat is, akik azok voltak, azok akarnak lenni, vagy egyszerűen valamiért tudnak magyarul (az idegen nyelvű feliratozást, ami pedig gyerekjáték, már csak így, zárójelben pendítem meg). Tehát a magyar állam elismerte, hogy az eredetileg szakmai nyelven íródott, Tóta W. Árpád által stilizált, közérthetővé tett ismereteket tálaló műsor alkalmas az ország lakosságának oktatására.
Szőke Andrásnak és barátainak célja megegyezik Tóta W. Árpádéval, de más technológiát választottak: megalapították az inkább portál-jellegű Estiskolát, és ennek segítségével juttatják el a tanulni vágyókhoz az ismereteket, a szöveges és képi megoldásokon kívül hang- és videóanyagok segítségével is. És míg a w.blog.hu-n a kommenteken keresztül értekeznek a tanulók egymással és tanárukkal az órákon elhangzottakról és minden másról, addig az Estiskola házi feladatokat is kiad, melyeket a tanulói beküldhetnek, a tanárok pedig nyilvánosan elemzik azokat, ezzel is az összes nebuló javát szolgálva (azén a néhányén kívül is, akik készítettek házit).
Bízom benne, hogy csak idő kérdése az Estiskola elismerése és támogatása állami részről – és itt jegyzem meg, őszintén kíváncsi vagyok, hogy a Fregoli, amelyet 2007. november 8-án "húztunk fel", hol tart majd egyéves születésnapján, figyelembe véve azt is, hogy mi a szórakoztatás-tanítás párosból sokkal inkább elmentünk az előbbi felé, mint Tóta W. vagy Szőkéék.
Ami viszont tény: minden közösségnek szüksége van nagy tanítókra, legyen az egy falu, egy nagyváros, egy ország, sőt, az egész világ. Példálózhatok az Egyesült Államokkal, mert Magyarország a maga szintjén most épp oda tart, ahol az USA áll; az ő egyik nagy tanítójuk például Michael Moore, a kanadaiaké pedig Tommy Douglas. Mondok még: a világ nagy tanítója például George Carlin és Teréz anya. Nyilván sorolhatnánk estig (akinek van kedve: mkmax/kukac/frego.li), nem ez a cél. A cél annak a megértetése, hogy azok a közösségek, amelyeknek tagjai hallgatnak tanítóikra, boldogabbak lesznek.
Jó tanulást kívánok!
Ezt megosztom Facebook-on!
