T. S. Eliot angol költő Macskák című versciklusából született a musical Andrew Lloyd Webbernek köszönhetően. A magyarországi ősbemutatót a szüleink már 1983. március 25-én láthatták, közvetlenül a londoni bemutatás után. Az elmúlt 24 év alatt a musical közel 1300-szor került színpadra, mintegy 1,5 millió magyar néző látta, megdöntve ezzel minden magyar színházi rekordot. Az eltelt évek is azt mutatják, hogy a darab nem idejétmúlt, hanem mindig kedvenceink egyike lesz, amelyre szívesen visszaemlékezünk, és majd egy generációval később mi magunk is megnézzük egy újabb szereposztással, ahogy ezt tették szüleink, nagyszüleink. A darabban a bemutató óta csaknem 150 színész szerepelt, és több színházlátogató generáció nőtt fel rajta. A Macskák legújabb feldolgozását 2007 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a nézőközönség a Madách Színház kiváló színészeinek előadásában, Szirtes Tamás rendezésében.
A darab nem másról, mint a világban élő különböző szeszélyű, magaviseletű, különböző tulajdonságokkal rendelkező macskák életéről szól. Mindennapi megpróbáltatásaikat mutatja be az egyszerű hétköznapoktól kezdve a szórakozást nyújtó ünnepségeken át. A négylábú kedvencek az emberekre oly jellemző tulajdonságokkal dorombolnak a színpadon.
A történet középpontjában a ’macskabál’ áll, melyet minden évben megrendeznek, s ennek az alkalmából egy macska visszakaphatja addigi életét, új megbecsülést szerezhet magának. Erre a bálra gyűlnek össze a környék macskái, akik nagyon is emberi tulajdonsággal rendelkeznek, s elmesélik életüket.
Betekintést nyerhetünk a ’fenemacska’ (értsd: fenegyerek) életébe, aki testével, izmaival, vagány mondanivalójával bűvöli el a szép macskalányokat. A színpadon megelevenednek az életből is oly jól ismert bűnözök, akiket csakis a zsákmány, a nyereség, a kincs érdekel. Itt található az egyszerű munkás közmacska, a postás, akinek a feladata ugyanaz, mint a való életben: a hírek, a levelek hordása. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a nagy varázslóról, a macskák vezetőjéről, valamint a bukott macskáról sem, aki a darab végére újra reményt kap, hiszen a bál alkalmával ő lesz az, aki visszakapja régi életét, visszakapja mindazt a kegyet, mely mindannyiunk számára oly fontos: a szeretetet, a megbecsülést, a macskatársadalomban elfoglalt méltó helyét.
A megújult díszlettel és jelmezekben dorombol számunkra Old Csendbelenn, Grizabella, Elvis Trén, Mefisztulész, Bombalurina és a többiek, olyan zseniális színészeknek köszönhetően, mint Gálvölgyi János, Malek Andrea, Torres Dániel, Oroszlán Szonja és Gallusz Nikolett.
A díszletek, a jelmezek, a smink, a maszkok magukért beszélnek. A néző egyszerre nézi a darabot, és vesz részt benne. A doromboló kis négylábúak lejönnek közénk, mellettünk énekelnek, cirógatnak farkaikkal, karmolnak karmaikkal, hozzánk bújnak kis, szőrős cicapofijukkal. Nekünk játszanak, nekünk dorombolnak.
A kétfelvonásos darab egész ideje alatt a látogatót mind a látvány, mind az élő zenekari aláfestés magával ragadja, nem tud felébredni a mesebeli szépségű macskamaskaráktól, a puha mancsaiktól, a gyönyörű hangjuktól.
A Madách Színház méltó módon állított emléket a darab 25 éves évfordulójának alkalmából ezzel az újbóli feldolgozással.
Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/ea_madach/Macskak/Macskak_h.php
A darab nem másról, mint a világban élő különböző szeszélyű, magaviseletű, különböző tulajdonságokkal rendelkező macskák életéről szól. Mindennapi megpróbáltatásaikat mutatja be az egyszerű hétköznapoktól kezdve a szórakozást nyújtó ünnepségeken át. A négylábú kedvencek az emberekre oly jellemző tulajdonságokkal dorombolnak a színpadon.
A történet középpontjában a ’macskabál’ áll, melyet minden évben megrendeznek, s ennek az alkalmából egy macska visszakaphatja addigi életét, új megbecsülést szerezhet magának. Erre a bálra gyűlnek össze a környék macskái, akik nagyon is emberi tulajdonsággal rendelkeznek, s elmesélik életüket.
forrás: http://www.madachszinhaz.hu
Betekintést nyerhetünk a ’fenemacska’ (értsd: fenegyerek) életébe, aki testével, izmaival, vagány mondanivalójával bűvöli el a szép macskalányokat. A színpadon megelevenednek az életből is oly jól ismert bűnözök, akiket csakis a zsákmány, a nyereség, a kincs érdekel. Itt található az egyszerű munkás közmacska, a postás, akinek a feladata ugyanaz, mint a való életben: a hírek, a levelek hordása. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a nagy varázslóról, a macskák vezetőjéről, valamint a bukott macskáról sem, aki a darab végére újra reményt kap, hiszen a bál alkalmával ő lesz az, aki visszakapja régi életét, visszakapja mindazt a kegyet, mely mindannyiunk számára oly fontos: a szeretetet, a megbecsülést, a macskatársadalomban elfoglalt méltó helyét.
A megújult díszlettel és jelmezekben dorombol számunkra Old Csendbelenn, Grizabella, Elvis Trén, Mefisztulész, Bombalurina és a többiek, olyan zseniális színészeknek köszönhetően, mint Gálvölgyi János, Malek Andrea, Torres Dániel, Oroszlán Szonja és Gallusz Nikolett.
A díszletek, a jelmezek, a smink, a maszkok magukért beszélnek. A néző egyszerre nézi a darabot, és vesz részt benne. A doromboló kis négylábúak lejönnek közénk, mellettünk énekelnek, cirógatnak farkaikkal, karmolnak karmaikkal, hozzánk bújnak kis, szőrős cicapofijukkal. Nekünk játszanak, nekünk dorombolnak.
forrás: http://www.madachszinhaz.hu
A kétfelvonásos darab egész ideje alatt a látogatót mind a látvány, mind az élő zenekari aláfestés magával ragadja, nem tud felébredni a mesebeli szépségű macskamaskaráktól, a puha mancsaiktól, a gyönyörű hangjuktól.
A Madách Színház méltó módon állított emléket a darab 25 éves évfordulójának alkalmából ezzel az újbóli feldolgozással.
Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/ea_madach/Macskak/Macskak_h.php
Ezt megosztom Facebook-on!
