De-Phazz: Natural Fake
industrial, jazz, zene, 2005. május
Az az igazság, hogy eredetileg nem én szerettem volna az éppen aktuális hónapból levezetni azt, hogy miért éppen erre a CD-re esett a választásom, de aztán rájöttem, hogy így vagy úgy, ez elkerülhetetlen. Ugyanis ha nem is klinikailag, de experimentálisan már-már bizonyított tény, hogy a késő tavaszi, nyári hónapokban a zeneileg érzékeny emberek általában nemcsak a ruházatukat veszik lazábbra, hanem a hallgatnivalójukat is. Ha pedig így van, akkor a De-Phazz éppen jókor adta ki legújabb albumát.
A Natural Fake a német illetőségű együttes hatodik teljes korongja. Ha azt nézzük, hogy az első 1999-ben jelent meg, megállapítható: elég jól termelnek a fiúk. Persze a mi legnagyobb örömünkre. Arra, hogy milyen műfajban alkot az együttes, nehéz lenne egyszavas választ adni, a legcélszerűbb, ha magukhoz a művészekhez fordulunk ezzel a kérdéssel, akik a saját nevükben rejtették el a megoldást: Destination: Phuture Jazz. Vagyis dzsesszes elemeket igyekeznek vegyíteni "jövőbeli", előremutató hangzásokkal. Erre még rájön a dél-amerikai hatás, és kész is van korunk legérdekesebb és leglazább hangzásvilága. A zenekar frontembere egy bizonyos Pit Baumgartner nevű úriember. Eleinte az egész projekt szinte csak az ő munkáján alapult, majd ahogy a De-Phazz hangzása egyre sokoldalúbbá vált, úgy gyűltek köré a zenészek, énekesek. Így jutottunk el a Godsdog, és különösen a Deturnized Gravity erősen elektronikus hangszerelésétől a mai, élőben kitűnően előadható, organikus egyvelegig.
Azt gondolom, az új albumon érezhető a rengeteg munka, ami mögötte van. Baumgartner tizennyolc különböző művész segítségét vette igénybe a stúdiómunkálatok során. A lemez nagyon sokoldalú, emellett viszont talán a legegységesebb az összes közül. Funk-os, négy-negyed és lounge alapok váltogatják egymást. Van rajta kellemes gitárszóló, és még több nagyon kellemes trombitaszóló. A vokális számok többsége angolul van, de található francia nyelvű dal is a CD-n. Ami pedig a lemez hangulatát illeti, nos, arról talán legyen elég annyi, hogy eddig akárhányszor meghallgattam, az volt az érzésem, ezt a zenét azért alkották, hogy én jól érezzem magam. Kell-e ennél több?
Az együttes egyébként nemrég járt hazánkban, méghozzá az elmúlt egy évben már másodszor, úgyhogy aki élő fellépés megtekintésére vágyik, és még nem volt hozzá szerencséje, az joggal reménykedhet abban, hogy belátható időn belül újra erre járnak. Bevallom, én is ehhez a körhöz tartozom, úgyhogy szorítsunk együtt!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
A Natural Fake a német illetőségű együttes hatodik teljes korongja. Ha azt nézzük, hogy az első 1999-ben jelent meg, megállapítható: elég jól termelnek a fiúk. Persze a mi legnagyobb örömünkre. Arra, hogy milyen műfajban alkot az együttes, nehéz lenne egyszavas választ adni, a legcélszerűbb, ha magukhoz a művészekhez fordulunk ezzel a kérdéssel, akik a saját nevükben rejtették el a megoldást: Destination: Phuture Jazz. Vagyis dzsesszes elemeket igyekeznek vegyíteni "jövőbeli", előremutató hangzásokkal. Erre még rájön a dél-amerikai hatás, és kész is van korunk legérdekesebb és leglazább hangzásvilága. A zenekar frontembere egy bizonyos Pit Baumgartner nevű úriember. Eleinte az egész projekt szinte csak az ő munkáján alapult, majd ahogy a De-Phazz hangzása egyre sokoldalúbbá vált, úgy gyűltek köré a zenészek, énekesek. Így jutottunk el a Godsdog, és különösen a Deturnized Gravity erősen elektronikus hangszerelésétől a mai, élőben kitűnően előadható, organikus egyvelegig.
Azt gondolom, az új albumon érezhető a rengeteg munka, ami mögötte van. Baumgartner tizennyolc különböző művész segítségét vette igénybe a stúdiómunkálatok során. A lemez nagyon sokoldalú, emellett viszont talán a legegységesebb az összes közül. Funk-os, négy-negyed és lounge alapok váltogatják egymást. Van rajta kellemes gitárszóló, és még több nagyon kellemes trombitaszóló. A vokális számok többsége angolul van, de található francia nyelvű dal is a CD-n. Ami pedig a lemez hangulatát illeti, nos, arról talán legyen elég annyi, hogy eddig akárhányszor meghallgattam, az volt az érzésem, ezt a zenét azért alkották, hogy én jól érezzem magam. Kell-e ennél több?
Az együttes egyébként nemrég járt hazánkban, méghozzá az elmúlt egy évben már másodszor, úgyhogy aki élő fellépés megtekintésére vágyik, és még nem volt hozzá szerencséje, az joggal reménykedhet abban, hogy belátható időn belül újra erre járnak. Bevallom, én is ehhez a körhöz tartozom, úgyhogy szorítsunk együtt!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
