Norvégiáról eddig csak a hideg, és a különféle emberevő, sátánista metálzenekarok jutottak eszembe. Most már ismerek hét fiatal norvég költőt is (öt fiú, két lány). Csak internetes újságokban publikáltak mostanáig. Eme antológiával nemcsak "kinyomtatódtak", de hazánkba is eljutottak.
Az S című vers jól jellemzi Sandra Maria Akseth-et: "mosolyod izgalomtól remeg, de én / a szemhéjad mögé lopakodom / gerinceden fut tenyerem / nyakadnál megáll, ujjaim / körülölelik, gondolatban követed / lélegzetünk eláll / tüzes vulkán / kráter peremén köröz ujjad / mohón szürcsölöd a magmát" . Akseth versei többségükben ehhez hasonló majdnem-szürrealista víziók. Az élő és az élettelen egybemosásával különös világot teremt, amelynek kulcsszavai a hús rángása, a parázs, a vér, mocsok stb.
"Alszom, mert / aludni akarok / nem kivagyi terpeszkedőn / nem is ártatlan, amolyan / tessék-lássék módon / hanem ahogy nekem tetszik / szememre hízott kalappal / senki / ne lássa, hogy / – lány létemre – / folyik a nyálam" – írja Lisa Charlotte Baudoin Lie. Az első tőle szereplő művet leszámítva a címei uniformizáltak (Díszcsomagolás 1, 2 stb., Aufólia csomagolás 1, 2 stb., Hullámpapír csomagolás 1, 2 stb.). Az ötlet valószínűleg egy teljes köteten végigvonulva válna igazán tutivá. A versek nem avantgárdak, inkább személyes megjegyzéseknek látszhatnak, gyanítom, szándékosan egyszerűsítettek.
A többiek műveinek értelmezéséhez segítségünkre lehet a divatos japán műfaj, a haiku, amely valószínűleg hatással volt rájuk. Szó sincs ugyan arról, hogy bármelyikük is írt volna ilyet, ám a versek sokszor olyanok, mint pár egymásba ragasztott haiku.
Stig Beite Lokent a szerelem és a táj ("mikor együtt ébredünk / ajkad mögé tűnik / az aranyba hajó hold / Ujjaim / önállóan életre kelnek / becserkészik / arcod rejtekútjait"), Brynjulf Jung Tjonnt a "családregényszerű" szabadversek, Endre Russet-et a gyermekkora emlékképeibe szőtt fájdalmai, szorongásai foglalkoztatják. Morten Wintervold nem tartozik a haikuzósok közé dekadens, laza, ám kissé céltalan műveivel. A kötetben utolsó Thomas Marco Blatt verskísérletei talán a legérdekesebbek. Szabadversbe tördelt történeteinek nincs eleje, se vége, szereplői is csak sejthetők: "reggel a lány új életre ébred. életmódja egyszer még követendő példa lesz, más kultúrákban – mondja – talán törzsfőnök lánya lehetne. rossz helyre született? barátaimnak elárulom, hogy pillantása sokat próbált emberé, szinte más lényét tükrözi."
Jó, hogy Kovács Katáng Ferenc összeválogatta, lefordította a verseket, és a kötetet grafikai illusztrációkkal is ellátta, az Új Mandátum Könyvkiadó pedig megjelentette.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Az S című vers jól jellemzi Sandra Maria Akseth-et: "mosolyod izgalomtól remeg, de én / a szemhéjad mögé lopakodom / gerinceden fut tenyerem / nyakadnál megáll, ujjaim / körülölelik, gondolatban követed / lélegzetünk eláll / tüzes vulkán / kráter peremén köröz ujjad / mohón szürcsölöd a magmát" . Akseth versei többségükben ehhez hasonló majdnem-szürrealista víziók. Az élő és az élettelen egybemosásával különös világot teremt, amelynek kulcsszavai a hús rángása, a parázs, a vér, mocsok stb.
"Alszom, mert / aludni akarok / nem kivagyi terpeszkedőn / nem is ártatlan, amolyan / tessék-lássék módon / hanem ahogy nekem tetszik / szememre hízott kalappal / senki / ne lássa, hogy / – lány létemre – / folyik a nyálam" – írja Lisa Charlotte Baudoin Lie. Az első tőle szereplő művet leszámítva a címei uniformizáltak (Díszcsomagolás 1, 2 stb., Aufólia csomagolás 1, 2 stb., Hullámpapír csomagolás 1, 2 stb.). Az ötlet valószínűleg egy teljes köteten végigvonulva válna igazán tutivá. A versek nem avantgárdak, inkább személyes megjegyzéseknek látszhatnak, gyanítom, szándékosan egyszerűsítettek.
A többiek műveinek értelmezéséhez segítségünkre lehet a divatos japán műfaj, a haiku, amely valószínűleg hatással volt rájuk. Szó sincs ugyan arról, hogy bármelyikük is írt volna ilyet, ám a versek sokszor olyanok, mint pár egymásba ragasztott haiku.
Stig Beite Lokent a szerelem és a táj ("mikor együtt ébredünk / ajkad mögé tűnik / az aranyba hajó hold / Ujjaim / önállóan életre kelnek / becserkészik / arcod rejtekútjait"), Brynjulf Jung Tjonnt a "családregényszerű" szabadversek, Endre Russet-et a gyermekkora emlékképeibe szőtt fájdalmai, szorongásai foglalkoztatják. Morten Wintervold nem tartozik a haikuzósok közé dekadens, laza, ám kissé céltalan műveivel. A kötetben utolsó Thomas Marco Blatt verskísérletei talán a legérdekesebbek. Szabadversbe tördelt történeteinek nincs eleje, se vége, szereplői is csak sejthetők: "reggel a lány új életre ébred. életmódja egyszer még követendő példa lesz, más kultúrákban – mondja – talán törzsfőnök lánya lehetne. rossz helyre született? barátaimnak elárulom, hogy pillantása sokat próbált emberé, szinte más lényét tükrözi."
Jó, hogy Kovács Katáng Ferenc összeválogatta, lefordította a verseket, és a kötetet grafikai illusztrációkkal is ellátta, az Új Mandátum Könyvkiadó pedig megjelentette.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
