Észrevétlenül elsuhant egy újabb hónap, ami azt jelenti, hogy éppen harmincegynéhány napja zajlott a Titanic 2005 Filmfesztivál. Noha azóta már tetemes mennyiségű víz lefolyt a Dunán, én mégis újra egy Titanic-os élményemet szeretném megosztani Veletek. Egyrészt azért, mert a múltkor ezt ígértem, másrészt viszont (és ez a fontosabb) olyan alkotásról van szó, amely mellett nagy kár lenne szó nélkül elmenni. Meg aztán cseh filmeket sem nézeget csak úgy nap mint nap az ember.
Ha az általam használt, szokásos szintaxist nézzük, akkor itt és most jöhetne a film története néhány sorba tömörítve. Arra is figyelni szoktam ugyebár – ha már így kiadom az egyébként biztosan rettentően egyedi "szakmai" titkaimat –, hogy ne lőjem le a poént, nehogy a kedves Olvasó ezek után már ne legyen kíváncsi az alkotásra. Na, ez most sajnos nem fog menni. Azért nem, mert a szóban forgó mű dokumentumfilm, melynek nem a története adja az igazi "ízét", hanem a benne elhangzó tények, és persze az abból levont következtetések. A Cseh álomban főleg az utóbbin van a hangsúly. A kiagyaló két filmművészeti főiskolás cseh diák, Filip Remunda és Vit Klusak, akiknek egy szép napon az az ötletük támadt, hogy filmet rendeznek egy valójában nem létező, ám masszív reklámkampánnyal megtámogatott hipermarket létrehozásáról és megnyitójáról. Az idea érdekében alter-ruhás külsőjüket pompás menedzser-imágóra váltják, majd szépen nekilátnak a hírverés megszervezéséhez. Mindent pontosan úgy csinálnak, ahogy azt a szakma megkívánja, leszámítva persze azt az egy "apróságot", hogy maga az épület nem létezik. Reklámszakembereket bíznak meg az imázs kialakításával, közvélemény-kutatásokat rendeznek, könnyen dúdolható reklámzenét készíttetnek, majd mindezt bevetik az utcán, a tv-ben, a rádióban. A kampány nem marad eredmény nélkül, nagyjából háromezer ember gyűlik össze a kvázi-megnyitóra, hogy aztán szomorúan vagy éppen dühöngve tapasztalják, hogy az üzlet, amelyben vásárolni szerettek volna, nem más, mint egy Potemkin-falu.
A történet nagyon sok aspektusból megvizsgálható. A rendezők persze maguk is levontak néhány találó következtetést, azonban az elmélkedés javarészt a nézőre marad. Márpedig akit egy kicsit is érdekel az, hogy milyen társadalomban élünk, annak biztosan megmozgatja majd a fantáziáját ez a mű. Remunda és Klusak meg akarták mutatni az embereknek, hogyan is működik a reklámgépezet. Végignézhetjük, hogyan születik meg egy szlogen, mik létrejöttének fő szempontjai, kik azok, akiket megcéloznak vele. Láthatjuk a technikát, amellyel egy-egy reklámanyag sikerességét vizsgálják. Mindeközben pedig megtapasztalhatjuk a szociológiai effektust: azt, hogy ez milyen hatással van az emberekre. Megdöbbentő például, amikor az úgynevezett hipermarket-függők vallanak a vásárlással kapcsolatos érzelmeikről. De nem marad el ettől a reklámszakemberek önmagukról alkotott véleménye sem. És persze ott vannak az egyszerű, mindennapi emberek. Akik a lelepleződés után nagyon sokféleképpen reagálnak. Dühösek, érthetően, mert átverték őket. Egykedvűek, mert ők "megmondták". De boldogok is, mert hosszú idő után nem egy légkondicionált bevásárlóközpontban, hanem a friss májusi levegőn tölthették a hétvégéjük egy részét. A történtek utáni sajtó is megér egy tanulmányt, ebből szintén ízelítőt kaphatunk a film végén. A fő téma leginkább az, hogy mennyi pénzt költöttek, és ki támogatta az alkotást. Hát igen, manapság nem divat a dolgok mögé nézni. Mielőtt pedig felkiáltanánk: "Bolondok ezek a csehek!", vegyük észre, hogy egy hajóban evezünk. Emlékezhetünk rá, nálunk is voltak tömegjelenetek bizonyos üzletek megnyitásakor. Nálunk is közel annyi bevásárlóközpont épült 5-6 év alatt, mint Hollandiában negyed évszázad alatt. A cseh emberek reakciói ugyanúgy elhangozhattak volna kishazánk bármely állampolgárának szájából. Megkockáztatom, ha ez nálunk jut eszébe valakinek, a dolgok menete kísértetiesen hasonlóan zajlott volna le, mint Prágában.
Komoly gondolatok, humoros köntösben. Így tudnám röviden jellemezni az alkotást. Bemutatásának időpontjáról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nagyon remélem, hogy a nyáron látható lesz majd a hazai mozikban. Ha igen, mindenképpen üljetek be rá! Egyébként pedig sikeres vizsgaidőszakot, és filmekben gazdag nyarat kívánok mindannyiotoknak!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ha az általam használt, szokásos szintaxist nézzük, akkor itt és most jöhetne a film története néhány sorba tömörítve. Arra is figyelni szoktam ugyebár – ha már így kiadom az egyébként biztosan rettentően egyedi "szakmai" titkaimat –, hogy ne lőjem le a poént, nehogy a kedves Olvasó ezek után már ne legyen kíváncsi az alkotásra. Na, ez most sajnos nem fog menni. Azért nem, mert a szóban forgó mű dokumentumfilm, melynek nem a története adja az igazi "ízét", hanem a benne elhangzó tények, és persze az abból levont következtetések. A Cseh álomban főleg az utóbbin van a hangsúly. A kiagyaló két filmművészeti főiskolás cseh diák, Filip Remunda és Vit Klusak, akiknek egy szép napon az az ötletük támadt, hogy filmet rendeznek egy valójában nem létező, ám masszív reklámkampánnyal megtámogatott hipermarket létrehozásáról és megnyitójáról. Az idea érdekében alter-ruhás külsőjüket pompás menedzser-imágóra váltják, majd szépen nekilátnak a hírverés megszervezéséhez. Mindent pontosan úgy csinálnak, ahogy azt a szakma megkívánja, leszámítva persze azt az egy "apróságot", hogy maga az épület nem létezik. Reklámszakembereket bíznak meg az imázs kialakításával, közvélemény-kutatásokat rendeznek, könnyen dúdolható reklámzenét készíttetnek, majd mindezt bevetik az utcán, a tv-ben, a rádióban. A kampány nem marad eredmény nélkül, nagyjából háromezer ember gyűlik össze a kvázi-megnyitóra, hogy aztán szomorúan vagy éppen dühöngve tapasztalják, hogy az üzlet, amelyben vásárolni szerettek volna, nem más, mint egy Potemkin-falu.
A történet nagyon sok aspektusból megvizsgálható. A rendezők persze maguk is levontak néhány találó következtetést, azonban az elmélkedés javarészt a nézőre marad. Márpedig akit egy kicsit is érdekel az, hogy milyen társadalomban élünk, annak biztosan megmozgatja majd a fantáziáját ez a mű. Remunda és Klusak meg akarták mutatni az embereknek, hogyan is működik a reklámgépezet. Végignézhetjük, hogyan születik meg egy szlogen, mik létrejöttének fő szempontjai, kik azok, akiket megcéloznak vele. Láthatjuk a technikát, amellyel egy-egy reklámanyag sikerességét vizsgálják. Mindeközben pedig megtapasztalhatjuk a szociológiai effektust: azt, hogy ez milyen hatással van az emberekre. Megdöbbentő például, amikor az úgynevezett hipermarket-függők vallanak a vásárlással kapcsolatos érzelmeikről. De nem marad el ettől a reklámszakemberek önmagukról alkotott véleménye sem. És persze ott vannak az egyszerű, mindennapi emberek. Akik a lelepleződés után nagyon sokféleképpen reagálnak. Dühösek, érthetően, mert átverték őket. Egykedvűek, mert ők "megmondták". De boldogok is, mert hosszú idő után nem egy légkondicionált bevásárlóközpontban, hanem a friss májusi levegőn tölthették a hétvégéjük egy részét. A történtek utáni sajtó is megér egy tanulmányt, ebből szintén ízelítőt kaphatunk a film végén. A fő téma leginkább az, hogy mennyi pénzt költöttek, és ki támogatta az alkotást. Hát igen, manapság nem divat a dolgok mögé nézni. Mielőtt pedig felkiáltanánk: "Bolondok ezek a csehek!", vegyük észre, hogy egy hajóban evezünk. Emlékezhetünk rá, nálunk is voltak tömegjelenetek bizonyos üzletek megnyitásakor. Nálunk is közel annyi bevásárlóközpont épült 5-6 év alatt, mint Hollandiában negyed évszázad alatt. A cseh emberek reakciói ugyanúgy elhangozhattak volna kishazánk bármely állampolgárának szájából. Megkockáztatom, ha ez nálunk jut eszébe valakinek, a dolgok menete kísértetiesen hasonlóan zajlott volna le, mint Prágában.
Komoly gondolatok, humoros köntösben. Így tudnám röviden jellemezni az alkotást. Bemutatásának időpontjáról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nagyon remélem, hogy a nyáron látható lesz majd a hazai mozikban. Ha igen, mindenképpen üljetek be rá! Egyébként pedig sikeres vizsgaidőszakot, és filmekben gazdag nyarat kívánok mindannyiotoknak!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
