Kérem tisztelettel: megértük a második nyolcadik utast is. Ez már tényleg a halál. Mindenki előszedi az eddig rejtegetett tízes pézsét, melyből kettő bennmarad a zacsiban. Egy zsepi, egy bit. Elérzékenyülten írunk, hogy milyen jó, meg szép, meg veletek és értetek, és együtt, és Soma is elmondja, hogy tündér vagy, és érték, és adsz, és árad, és egyébként is, nah. Az ínhüvelygyulladások lassan meggyógyulnak, a sikertől megrészegült munkatársak kijózanodnak, majd a hirtelen bevitt nagy mennyiségű alkoholtól részegednek, le. Ez a rovat is számadást végez, rendezi sorait, és köszönetet mond minden kedves olvasójának, rajongójának, sikítozó fanatikusának. Nyolcvanezernél is több karakterhez kaptam szabad kezet erre az idényre, igyekeztem élni vele, mert mint mondták, a tudás és az (újság)írás is hatalom. Anyukám mindig azt mondta: "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mi jut belőle."
Otthon, édes otthon
Egy vallomással tartozom, rögtön itt, a legelején. Rajongok a minőségi számítógépházakért, nagyra tartom az egyedi formatervezésű és/vagy kivitelezésű házikókat. Ezek sorában a képzeletbeli dobogó harmadik fokán nálam az Apple PowerMac G5 áll egészen bámulatosan ésszerű kezelhetőségével, eleganciájával. Aki látta, tudja, aki még nem, az nem látott semmit. Megosztott harmadik helyre kapaszkodott fel bemutatója után rögtön az ASUS Vento elnevezésű szépsége: valóságos Formula-1-es hangulatot idéző légbeömlők, teleszkópos, felfelé nyíló ajtó és persze tűzpiros metálfény kellett ehhez. Második helyen "régi" kedvencem, a ThermalTake Shark található, mely nem annyira formabontó, sokkal inkább kiváló összhatást nyújtó termék. Szálcsiszolt alumínium külső, "méhsejt-rácsos" oldalsó szellőző, beépített giccsmentes neon és persze a LAN-party barát 6,8 kilogrammos tömeg kellett az ezüstéremhez. Sándorral gondolkodás nélkül a dobogó legfelső fokára léptettük azt a kis szériában gyártott Alienware Full toronyházat, mely a szokásos gyönyörű színek mellett egyedi Star Wars-artworkot is kapott. Akár az erő sötét vagy világos oldalán állsz is május 19-og, amikor a saga véget ér, ezt látni fogod.
http://www.alienware.com/
Még egy fekete doboz
Annak idején az újság hasábjain beszámoltunk az emberi szervezet számára készített ún. fekete dobozról, melynek funkciója a repülőgépekből, Formula-1-es autókból már régóta ismert mindannyiunk számára. A való életben persze rikító narancsszínű egység adta az ötletet a Microsoftnak, hogy a következő generációs asztali operációs rendszerébe valami hasonlót készítsen. A fejlesztések mai stádiumában a "Longhorn" új hibakeresője a jelenlegi Dr. Watson-ra épül, ám sokkal összetettebb annál, és több információt gyűjt egy-egy hiba után. A BSoD, vagy közkedveltebb nevén "kékhalál" után Bill Gates elképzelése szerint avval tudják majd jól helyrepofozni a gépünket, hogyha még azt is elküldi rólunk a rendszer, hogy wordben éppen a felmondólevelünket fogalmaztuk, miközben, ne adj’ isten, futott a pasziánsz, és persze streameltünk egy videót valahonnan. Az április végén lezárult WinHEC (Windows Hardware Engineering Conference) ezen bejelentését az elemzők kétkedve fogadták mind a felhasználók ódzkodása, mind pedig a ma már elérhető, egyedi monitoring software megoldások miatt.
http://www.microsoft.com/events/series/teched2005.mspx
Jó tett helyébe…
Az európai kiadású Financial Times április közepén megjelent cikke szerint a mobiltelefon-szolgáltatók sokat nyernek azokon az emelt díjas üzeneteken (is), amelyek segítségével az emberek segélyszervezetek számára juttatnak el adományokat. A főleg Angliában, Franciaországban és Németországban elterjedt, emelt díjas SMS-sel történő adománygyűjtési módszer bevett szokás, így bárki könnyen és azonnal segíthet a kiemelt civil szervezeteken, alapítványokon keresztül. A cikk írója szerint az emberek többsége mélységesen felháborodna, hogyha tudná: adományának akár negyedét is bezsebelhetik a szolgáltatók. Jó példa erre az évről évre megrendezésre kerülő, és a Szamaritánusokat támogató, világhírű "London Marathon", illetve a legnagyobb angol kereskedelmi rádió, a CapitalFM "Help a London Child" eseménye. Az adakozók három illetve másfél fontjából (nagyságrendileg 1000 illetve 500 forintjából) az alapítványok számára a Vodafone, az O2, az Orange és a T-Mobile is csupán száznyolcvan pennyt, illetve kerek egy fontot utal át. A cikkben írtakra a szolgáltatók szóvivői elmondták, hogy a kifogásolt összegből egyszerűen a hálózatuk fenntartásának költségeit fedezik. Tény azonban az, hogy a szöveges üzenetek forgalma egy kiépített és jól működő hálózaton a szolgáltatónak csak minimális költséget jelent.
http://www.telecompaper.com
Fürdik a sikerben
Történt a minap, hogy egy norvég városkában az Opera Software vezetői éppen értekezletet tartottak, melynek tárgya legújabb, nyolcas számú böngészőjük debütálása volt. Az immár tizedik éve tartó fejlesztés csúcsának számító vadonatúj böngészővel igyekszik ugyanis visszakapaszkodni a piacra a szebb pillanatokat megélt vállalat. A cég ügyvezetője, Jon S. von Tetzchner szkepticizmusának adott hangot, mikor kijelentette: "…ha a megjelenést követő négy napban egymillióan letöltik az új Operát, én átúszom az Atlanti-óceánt!" A félig-meddig viccesnek szánt kijelentésből a cég lelkes PR-osa tett kőkemény fogadalmat, mikor ezt publikálta a hálón. Nosza, megindultak az veszett letöltések, s az Opera szerverek lefeküdének az nagy terhelés alatt vala. Hétfőtől csütörtökig az letöltések biza egymillió negyvenezer vala, Jon pedig a jeges atlantiban megmártózik, és elkezd úszni lapzártánkkor az Újvilág felé vala.
http://www.opera.com/swim/
Hillary(ous)
Ki ne emlékezne a kilencvenes évek first ladyére? Bill Clintonnétől sokan már a tavaly lezajlott elnökválasztáskor komoly szerepvállalást vártak, ám mostanra szinte egyértelművé vált: a New York államban megválasztott szenátor lehet a demokrata párt elnökjelöltje 2008-ban. Oké-oké, tudom, a politika untat, de van itt valami, ami szerintem érdekes! A szenátorasszony ugyanis komolyan fel kíván lépni a fiatalok körében dúló erőszakhullám ellen, melynek egyik forrását a számítógépes játékokban látja. Az Egyesült Államokban nemrégiben bemutatott, és azóta elsöprő sikert aratott Grand Theft Auto Vice City (és ennek kapcsán több más játék is) ugyanis komolyan aggasztja mind a társadalomkutatókat, mind a politikusokat. A játékos célja ugyanis, hogy tökéletes bűnözővé váljon: autókat lopjon, kábítószerrel kereskedve pénzt gyűjtsön stb… Hillary Rodham Clinton közel másfél milliárd forintos támogatást kér, hogy kampányt indítson az elektronikus média gyermekekre gyakorolt hatásáról. A szenátorasszony által koordinált csoport vizsgálná a gyermekek fejlődését kognitív, szociális beilleszkedési és egyéb szempontból.
http://clinton.senate.gov/
A sokadik Pentium
Megmondom őszintén: időről időre elveszítem a fonalat egy-egy témában, aztán villámgyorsan utolérem magam, melynek csupán egy-egy átolvasott, cserébe ártalmatlan éjszaka az ára. Valahogy így voltam ezekkel a legújabb generációs Pentiumokkal is, mert hát volt milyen fonalat és honnét követni. Biztonsági öveket kérjük becsatolni, időutazunk! Jómagam sem gondoltam volna, de 200 novemberében mutatkozott be a nagybetűs Intel Pentium 4 processzor. A Willamette mag 1400MHz-es órajellel, 400MHz-es előoldali buszsebességgel (FSB), méregdrága RD rammal és csupán 256KB másodlagos gyorsírótárral rendelkezett. A Pentium III-hoz képest új, 423 tűs foglalatba illeszkedett, míg az alaplapnak szüksége volt egy új tápcsatlakozóra, amellyel etetni lehetett a szörnyet. A 0.18 mikron méretű kapuk és az alumíniumhuzalozás már 1.4GHz-en 55W hőt diszciplált, a processzor hűtését addig sohasem látott módon fel kellett "állványozni" az alaplapra. Óriási csalódást okozott mindezek mellett a teljesítménye is: a jóval rövidebb feldolgozóegységgel rendelkező Pentium III-as Tualatin mag közel azonos órajelen akár ötven (!) százalékkal is gyorsabb volt nála, hiába volt az új csoda SSE2-utaskészlettel felvértezve, míg a kistesóban csak SSE. Ekkor dobta be az Intel először a Netburst architektúra nevét, és hogy "várjunk csak!", mert ők bizony ennek a magnak a Northwood nevű javított változatát már 10GHz-ig skálázzák majd, és ott aztán lesz teljesítmény! Puszta ésszel is nehéz ma már belegondolni, hogyan élhette túl Chipzilla ezt a blamázst. Ez kb. olyan, mintha Suzuki úr azt mondta volna az esztergomi gyár avatóján: "Tudjuk, hogy gyenge a kocsink, tudjuk, olcsó, de majd a következő, mely hat év múlva jön ki, milyen olcsó lesz!" Három hosszú esztendő telt el, azóta szinte minden tulajdonságán módosítottak a processzornak: mindent elkövettek az Intel mérnökei, hogy sohasem látott ütemben növeljék a maghertzeket gépeinkben. 2003 végén járunk, az Intel a saját maga szabta szoros üzemterv szerint próbagyártásra küldi a Northwood mag továbbfejlesztett változatát, a Prescotot. A párhuzamos végrehajtást jelentő HyperThreading, az SSE2, az immár 800MHz-es FSB, az 512MB L2 cache, a rézhuzalok, az ismét újabb, ezúttal 775 tűs alaplapi foglalat, a kétcsatornás DDr memóriavezérlőhöz képest elenyésző az újdonságok száma, viszont ismét ugranánk a gyártástechnológiában. Százharminc nanométerről kilencvenre. Ekkor következik be az, ami alapjaiban változtatja meg az egész iparágat, és amit azóta mindannyian tudunk: az iparág elért egy olyan plafont, olyan fizikai akadályt, melyet azóta sem sikerült legyőzni. Lett ugyan 1MB cache, SSE3, vagyis tranzisztorunk volt bőven, de a fejlettebb gyártástechnológia ellenére a központi feldolgozó egységek nemhogy csökkentették volna áramfelvételüket és hőleadásukat, vagy növelték volna az ún. "per watt" teljesítményüket, épp ellenkezőleg. 2005-ben járunk, áprilist írunk. Az Intel hatalmas csinnadratta keretében egy Pentium processzort mutat be, melyen két egyforma mag dolgozik, melyet egyetlen szilikondarabra építettek. A Pentium D új lapkakészletet, memóriát, házat, tápegységet igényel, és hamarosan új foglalatba költözik. Két darab 2800MHz-es magot tartalmaz, és egy ígéretet, miszerint: "hamarosan hatalmas teljesítmény áll majd a felhasználók rendelkezésére". A polcon porosodó, muzeális Penyahármasunkat a csendes oroszimport-mérnökök csak másodjára dolgozzák át hét év alatt, és laptopokban ismét Intel Centrino néven alázza le a jóval "nagyobb" testvérét.
http://www.intel.com/products/processor/index.htm
Egy angol közmondás jut eszembe: "Ami nem romlott el, azt ne javítsuk meg!" Jó a vége?
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Otthon, édes otthon
Egy vallomással tartozom, rögtön itt, a legelején. Rajongok a minőségi számítógépházakért, nagyra tartom az egyedi formatervezésű és/vagy kivitelezésű házikókat. Ezek sorában a képzeletbeli dobogó harmadik fokán nálam az Apple PowerMac G5 áll egészen bámulatosan ésszerű kezelhetőségével, eleganciájával. Aki látta, tudja, aki még nem, az nem látott semmit. Megosztott harmadik helyre kapaszkodott fel bemutatója után rögtön az ASUS Vento elnevezésű szépsége: valóságos Formula-1-es hangulatot idéző légbeömlők, teleszkópos, felfelé nyíló ajtó és persze tűzpiros metálfény kellett ehhez. Második helyen "régi" kedvencem, a ThermalTake Shark található, mely nem annyira formabontó, sokkal inkább kiváló összhatást nyújtó termék. Szálcsiszolt alumínium külső, "méhsejt-rácsos" oldalsó szellőző, beépített giccsmentes neon és persze a LAN-party barát 6,8 kilogrammos tömeg kellett az ezüstéremhez. Sándorral gondolkodás nélkül a dobogó legfelső fokára léptettük azt a kis szériában gyártott Alienware Full toronyházat, mely a szokásos gyönyörű színek mellett egyedi Star Wars-artworkot is kapott. Akár az erő sötét vagy világos oldalán állsz is május 19-og, amikor a saga véget ér, ezt látni fogod.
http://www.alienware.com/
Még egy fekete doboz
Annak idején az újság hasábjain beszámoltunk az emberi szervezet számára készített ún. fekete dobozról, melynek funkciója a repülőgépekből, Formula-1-es autókból már régóta ismert mindannyiunk számára. A való életben persze rikító narancsszínű egység adta az ötletet a Microsoftnak, hogy a következő generációs asztali operációs rendszerébe valami hasonlót készítsen. A fejlesztések mai stádiumában a "Longhorn" új hibakeresője a jelenlegi Dr. Watson-ra épül, ám sokkal összetettebb annál, és több információt gyűjt egy-egy hiba után. A BSoD, vagy közkedveltebb nevén "kékhalál" után Bill Gates elképzelése szerint avval tudják majd jól helyrepofozni a gépünket, hogyha még azt is elküldi rólunk a rendszer, hogy wordben éppen a felmondólevelünket fogalmaztuk, miközben, ne adj’ isten, futott a pasziánsz, és persze streameltünk egy videót valahonnan. Az április végén lezárult WinHEC (Windows Hardware Engineering Conference) ezen bejelentését az elemzők kétkedve fogadták mind a felhasználók ódzkodása, mind pedig a ma már elérhető, egyedi monitoring software megoldások miatt.
http://www.microsoft.com/events/series/teched2005.mspx
Jó tett helyébe…
Az európai kiadású Financial Times április közepén megjelent cikke szerint a mobiltelefon-szolgáltatók sokat nyernek azokon az emelt díjas üzeneteken (is), amelyek segítségével az emberek segélyszervezetek számára juttatnak el adományokat. A főleg Angliában, Franciaországban és Németországban elterjedt, emelt díjas SMS-sel történő adománygyűjtési módszer bevett szokás, így bárki könnyen és azonnal segíthet a kiemelt civil szervezeteken, alapítványokon keresztül. A cikk írója szerint az emberek többsége mélységesen felháborodna, hogyha tudná: adományának akár negyedét is bezsebelhetik a szolgáltatók. Jó példa erre az évről évre megrendezésre kerülő, és a Szamaritánusokat támogató, világhírű "London Marathon", illetve a legnagyobb angol kereskedelmi rádió, a CapitalFM "Help a London Child" eseménye. Az adakozók három illetve másfél fontjából (nagyságrendileg 1000 illetve 500 forintjából) az alapítványok számára a Vodafone, az O2, az Orange és a T-Mobile is csupán száznyolcvan pennyt, illetve kerek egy fontot utal át. A cikkben írtakra a szolgáltatók szóvivői elmondták, hogy a kifogásolt összegből egyszerűen a hálózatuk fenntartásának költségeit fedezik. Tény azonban az, hogy a szöveges üzenetek forgalma egy kiépített és jól működő hálózaton a szolgáltatónak csak minimális költséget jelent.
http://www.telecompaper.com
Fürdik a sikerben
Történt a minap, hogy egy norvég városkában az Opera Software vezetői éppen értekezletet tartottak, melynek tárgya legújabb, nyolcas számú böngészőjük debütálása volt. Az immár tizedik éve tartó fejlesztés csúcsának számító vadonatúj böngészővel igyekszik ugyanis visszakapaszkodni a piacra a szebb pillanatokat megélt vállalat. A cég ügyvezetője, Jon S. von Tetzchner szkepticizmusának adott hangot, mikor kijelentette: "…ha a megjelenést követő négy napban egymillióan letöltik az új Operát, én átúszom az Atlanti-óceánt!" A félig-meddig viccesnek szánt kijelentésből a cég lelkes PR-osa tett kőkemény fogadalmat, mikor ezt publikálta a hálón. Nosza, megindultak az veszett letöltések, s az Opera szerverek lefeküdének az nagy terhelés alatt vala. Hétfőtől csütörtökig az letöltések biza egymillió negyvenezer vala, Jon pedig a jeges atlantiban megmártózik, és elkezd úszni lapzártánkkor az Újvilág felé vala.
http://www.opera.com/swim/
Hillary(ous)
Ki ne emlékezne a kilencvenes évek first ladyére? Bill Clintonnétől sokan már a tavaly lezajlott elnökválasztáskor komoly szerepvállalást vártak, ám mostanra szinte egyértelművé vált: a New York államban megválasztott szenátor lehet a demokrata párt elnökjelöltje 2008-ban. Oké-oké, tudom, a politika untat, de van itt valami, ami szerintem érdekes! A szenátorasszony ugyanis komolyan fel kíván lépni a fiatalok körében dúló erőszakhullám ellen, melynek egyik forrását a számítógépes játékokban látja. Az Egyesült Államokban nemrégiben bemutatott, és azóta elsöprő sikert aratott Grand Theft Auto Vice City (és ennek kapcsán több más játék is) ugyanis komolyan aggasztja mind a társadalomkutatókat, mind a politikusokat. A játékos célja ugyanis, hogy tökéletes bűnözővé váljon: autókat lopjon, kábítószerrel kereskedve pénzt gyűjtsön stb… Hillary Rodham Clinton közel másfél milliárd forintos támogatást kér, hogy kampányt indítson az elektronikus média gyermekekre gyakorolt hatásáról. A szenátorasszony által koordinált csoport vizsgálná a gyermekek fejlődését kognitív, szociális beilleszkedési és egyéb szempontból.
http://clinton.senate.gov/
A sokadik Pentium
Megmondom őszintén: időről időre elveszítem a fonalat egy-egy témában, aztán villámgyorsan utolérem magam, melynek csupán egy-egy átolvasott, cserébe ártalmatlan éjszaka az ára. Valahogy így voltam ezekkel a legújabb generációs Pentiumokkal is, mert hát volt milyen fonalat és honnét követni. Biztonsági öveket kérjük becsatolni, időutazunk! Jómagam sem gondoltam volna, de 200 novemberében mutatkozott be a nagybetűs Intel Pentium 4 processzor. A Willamette mag 1400MHz-es órajellel, 400MHz-es előoldali buszsebességgel (FSB), méregdrága RD rammal és csupán 256KB másodlagos gyorsírótárral rendelkezett. A Pentium III-hoz képest új, 423 tűs foglalatba illeszkedett, míg az alaplapnak szüksége volt egy új tápcsatlakozóra, amellyel etetni lehetett a szörnyet. A 0.18 mikron méretű kapuk és az alumíniumhuzalozás már 1.4GHz-en 55W hőt diszciplált, a processzor hűtését addig sohasem látott módon fel kellett "állványozni" az alaplapra. Óriási csalódást okozott mindezek mellett a teljesítménye is: a jóval rövidebb feldolgozóegységgel rendelkező Pentium III-as Tualatin mag közel azonos órajelen akár ötven (!) százalékkal is gyorsabb volt nála, hiába volt az új csoda SSE2-utaskészlettel felvértezve, míg a kistesóban csak SSE. Ekkor dobta be az Intel először a Netburst architektúra nevét, és hogy "várjunk csak!", mert ők bizony ennek a magnak a Northwood nevű javított változatát már 10GHz-ig skálázzák majd, és ott aztán lesz teljesítmény! Puszta ésszel is nehéz ma már belegondolni, hogyan élhette túl Chipzilla ezt a blamázst. Ez kb. olyan, mintha Suzuki úr azt mondta volna az esztergomi gyár avatóján: "Tudjuk, hogy gyenge a kocsink, tudjuk, olcsó, de majd a következő, mely hat év múlva jön ki, milyen olcsó lesz!" Három hosszú esztendő telt el, azóta szinte minden tulajdonságán módosítottak a processzornak: mindent elkövettek az Intel mérnökei, hogy sohasem látott ütemben növeljék a maghertzeket gépeinkben. 2003 végén járunk, az Intel a saját maga szabta szoros üzemterv szerint próbagyártásra küldi a Northwood mag továbbfejlesztett változatát, a Prescotot. A párhuzamos végrehajtást jelentő HyperThreading, az SSE2, az immár 800MHz-es FSB, az 512MB L2 cache, a rézhuzalok, az ismét újabb, ezúttal 775 tűs alaplapi foglalat, a kétcsatornás DDr memóriavezérlőhöz képest elenyésző az újdonságok száma, viszont ismét ugranánk a gyártástechnológiában. Százharminc nanométerről kilencvenre. Ekkor következik be az, ami alapjaiban változtatja meg az egész iparágat, és amit azóta mindannyian tudunk: az iparág elért egy olyan plafont, olyan fizikai akadályt, melyet azóta sem sikerült legyőzni. Lett ugyan 1MB cache, SSE3, vagyis tranzisztorunk volt bőven, de a fejlettebb gyártástechnológia ellenére a központi feldolgozó egységek nemhogy csökkentették volna áramfelvételüket és hőleadásukat, vagy növelték volna az ún. "per watt" teljesítményüket, épp ellenkezőleg. 2005-ben járunk, áprilist írunk. Az Intel hatalmas csinnadratta keretében egy Pentium processzort mutat be, melyen két egyforma mag dolgozik, melyet egyetlen szilikondarabra építettek. A Pentium D új lapkakészletet, memóriát, házat, tápegységet igényel, és hamarosan új foglalatba költözik. Két darab 2800MHz-es magot tartalmaz, és egy ígéretet, miszerint: "hamarosan hatalmas teljesítmény áll majd a felhasználók rendelkezésére". A polcon porosodó, muzeális Penyahármasunkat a csendes oroszimport-mérnökök csak másodjára dolgozzák át hét év alatt, és laptopokban ismét Intel Centrino néven alázza le a jóval "nagyobb" testvérét.
http://www.intel.com/products/processor/index.htm
Egy angol közmondás jut eszembe: "Ami nem romlott el, azt ne javítsuk meg!" Jó a vége?
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
