Moby: Hotel
industrial, pop, zene, 2005. március
Gondolom, nem tévedek nagyot, amikor kijelentem: már nagyon sokan vártuk a tavasz érkezését. Nagykabát a szekrénybe, bimbózó fák és bokrok, miniszoknyás lányok… No, és persze a zenekedvelők nagy örömére: vadonatúj Moby-album.
A kopasz amerikai úriember nagyon különös figurája az utóbbi másfél évtized zenevilágának. Ha hosszasan elkezdeném pedzegetni a pályafutását, valószínűleg kimeríteném az e havi, de talán még az áprilisi penzumot is. Mivel azonban nem akarom, hogy a főszerkesztőasszony leharapja a fejemet (erre amúgy is van már némi esély), lássuk csak nagy vonalakban, hogyan is vált ő a világ egyik legismertebb zenészévé. Saját szerzeményekkel először a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején jelentkezett. Az elektronikus tánczene és a party-kultúra kialakulásának évei voltak ezek, melyhez ő is jócskán hozzáadott. Go című számát például a tekintélyes Rolling Stone magazin minden idők egyik legjobb alkotásának aposztrofálta. Első albuma 1995-ben került kiadásra Everything Is Wrong címmel, ami meghozta neki a megérdemelt elismerést. Az 1997-es ’Animal Rights’ ellenben nagy csalódás volt a nagyközönség számára. A punk és metál hangvitelű lemezből csak nagyon kevés fogyott világszerte, viszont megmutatta, mennyire sokoldalú muzsikus is ő. Amikor pedig már kezdték leírni, jött a Play, Richard Melville Hall vitathatatlanul legsikeresebb lemeze. Közel 10 millió példányt adtak el belőle, és 25 országban lett platinalemez. A 2002-es, 18 című albuma szintén sok ember kedvence lett. E páratlan pályafutásnak köszönhetően Moby világára most már rengetegen kíváncsiak.
A Hotel minden bizonnyal kielégíti majd a rajongókat, és azt gondolom, újabb ékes bizonyítéka a zeneszerző sokoldalúságának. A korong első felén 6-7 vidám hangulatú, rockos hangszerelésű dal található, majd következik a megszokottnak nevezhető melankólia Moby-módra, itt-ott egy-két ütemesebb elektronikus számmal megszakítva. A szerzemények többsége a szerelemről szól, többféle megközelítésből. Az élő dobokat leszámítva az összes hangszeren a szerző maga játszotta fel a dallamokat, és majd’ mindegyik darabban énekel is. De hát ezt már megszokhattuk tőle. Ínyenceknek kötelező beszerezniük a limitált példányszámban kiadott, dupla cd-s változatot, melynek második lemezén a zenész legújabb ambient alkotásai találhatók. És még valami: érdemes ellátogatni a http://www.mobyhotel.com oldalra, ahol nagyon kellemes, ötletes környezetben informálódhatunk Moby-ról és természetesen az új albumról.
Összességében azt mondhatom, hogy bár szerintem hiányoznak a Hotelről az igazán átütő számok, jó lemezről van szó, amelyet mindenképpen érdemes meghallgatni.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
A kopasz amerikai úriember nagyon különös figurája az utóbbi másfél évtized zenevilágának. Ha hosszasan elkezdeném pedzegetni a pályafutását, valószínűleg kimeríteném az e havi, de talán még az áprilisi penzumot is. Mivel azonban nem akarom, hogy a főszerkesztőasszony leharapja a fejemet (erre amúgy is van már némi esély), lássuk csak nagy vonalakban, hogyan is vált ő a világ egyik legismertebb zenészévé. Saját szerzeményekkel először a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején jelentkezett. Az elektronikus tánczene és a party-kultúra kialakulásának évei voltak ezek, melyhez ő is jócskán hozzáadott. Go című számát például a tekintélyes Rolling Stone magazin minden idők egyik legjobb alkotásának aposztrofálta. Első albuma 1995-ben került kiadásra Everything Is Wrong címmel, ami meghozta neki a megérdemelt elismerést. Az 1997-es ’Animal Rights’ ellenben nagy csalódás volt a nagyközönség számára. A punk és metál hangvitelű lemezből csak nagyon kevés fogyott világszerte, viszont megmutatta, mennyire sokoldalú muzsikus is ő. Amikor pedig már kezdték leírni, jött a Play, Richard Melville Hall vitathatatlanul legsikeresebb lemeze. Közel 10 millió példányt adtak el belőle, és 25 országban lett platinalemez. A 2002-es, 18 című albuma szintén sok ember kedvence lett. E páratlan pályafutásnak köszönhetően Moby világára most már rengetegen kíváncsiak.
A Hotel minden bizonnyal kielégíti majd a rajongókat, és azt gondolom, újabb ékes bizonyítéka a zeneszerző sokoldalúságának. A korong első felén 6-7 vidám hangulatú, rockos hangszerelésű dal található, majd következik a megszokottnak nevezhető melankólia Moby-módra, itt-ott egy-két ütemesebb elektronikus számmal megszakítva. A szerzemények többsége a szerelemről szól, többféle megközelítésből. Az élő dobokat leszámítva az összes hangszeren a szerző maga játszotta fel a dallamokat, és majd’ mindegyik darabban énekel is. De hát ezt már megszokhattuk tőle. Ínyenceknek kötelező beszerezniük a limitált példányszámban kiadott, dupla cd-s változatot, melynek második lemezén a zenész legújabb ambient alkotásai találhatók. És még valami: érdemes ellátogatni a http://www.mobyhotel.com oldalra, ahol nagyon kellemes, ötletes környezetben informálódhatunk Moby-ról és természetesen az új albumról.
Összességében azt mondhatom, hogy bár szerintem hiányoznak a Hotelről az igazán átütő számok, jó lemezről van szó, amelyet mindenképpen érdemes meghallgatni.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
