Múlttal kezdünk és múltba érkezünk. Egy világba, mely zsenit teremtett az emberek számára. A férfit, ki ma már vitatott személyisége a történelemnek. Sejtelmes hangulat uralkodik a színpadon. Sír, mely fölött két ember keresi a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjét. Egy asszony keres egy férfit, ki valaha szerette. De ki ő?
Lévay Szilveszter és Michail Kunze közös munkája ez az európai hírű musical. A huszadik századra rengeteg értelmezés, feldolgozás született eme kivételes elme életéről. Ez a mű megváltoztatta a világ gondolkodását. Wolfgang Mozartot szélsőséges figurának tekintik. Mai gondolkodónak, kinek át kellett élnie azt a kort. A világot, mely be akarta zárni, mely nem ismerte el eléggé. A tehetséget, ki nem tudott elszakadni gyermeki mivoltától és kezdeti sikereitől. Ifjúkorában sok kudarc érte, így hát visszamenekül a gyermeki elismertségbe, megőrizni jellemét és szilárdságát a világban. Soha nem engedte el a kisfiút. Nevetett, beszélgetett vele. Kettős tudata volt. A fiú (Visnyei József / Rónai András / Rónai Attila) sokszor érettebb a felnőttnél. Jobban tudja, mit szabad, mit lehet tenni. Ő az igazi zeneszerző.
Mozart (Dolhai Attila / Mészáros Árpád Zsolt) vonzó, kellemes megjelenésű férfi, kiért rajonganak a nők, de szigorú nevelésben részesül. Édesapja (Földes Tamás / Bardóczy Attila / Pálfay Attila) szellemóriást nevel belőle. Ez azt a célt szolgálja, hogy ünnepelt sztár legyen, aki megteremti a család számára a megélhetést. Ő viszont mai, XXI. századi figura. Kalandvágyó, nőimádó, lázadó. Elmegy otthonról, hogy megismerje, mit jelent az élet. Hátrahagyva, cserbenhagyva családját Párizsba utazik. Megnősül, csemetéi lesznek. Felkéréseket kap szerte az országból. Botrányai miatt ünnepelt és egyben kitaszított sztár. Még a király is meghívja magához, mégis eladósodik, elzüllik. Sok ellensége, kevés híve van. Barátait nem tudja értékelni, s nem tudja megbecsülni. Úgy tűnik, csak kisegítő banknak használja őket. Egyetlen mély érzésű kapcsolata van: a húga (Kékkovács Mara / Janza Kata), akivel gyerekkora óta mély szeretettel gondolnak egymásra. Csak ő érti meg igazán Mozart vívódását. Wolfgang elveszett embere a XVIII. századnak. Nem találja a helyét, bolyong. A lelki tusát, vívódást a modern és a klasszikus zene keveredésével oldják meg. A dallam a különböző hangulatokhoz és emberekhez igazodik. Minden mozdulathoz találtak egy-egy akkordot. Minden gondolathoz társítottak egy-egy nótát. A gonoszt erős rockhangzás követi, míg a hugica aggodalmait lágy s kellemes melódia fejezi ki. De nem volt felhőtlen az élvezet. A hangosítási problémák miatt sokszor nem értettem, mit énekelnek. Összefüggő, érthetetlen zsivaj volt nemcsak a közös énekeknél, hanem az egyszemélyes előadásoknál is. Ezt a kellemetlenséget leszámítva technikailag talán az egyik legfejlettebb darab. Nem sokszor figyelek oda ezekre a számítógépes machinációkra, de ebben az esetben nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Digitális trükkök, kivetítő, videó, intelligens lámpák. Nézőtérről úgy látszott, mintha legalább kétféleképpen lehetne mozgatni a színpadot. Két vagy három helyről kisebb-nagyobb részek emelkedtek ki. Középen lógott egy kör alakú, fémből készült, domború tárgy. Lámpák tömkelegével s mozgatással különféle dolgokat értek el.
Sokat gondolkodtam, mi fogott meg leginkább a darabban. Egyértelműen a technika. Ezzel nem szeretném sem a művészek, sem a tervezők munkáját lebecsülni. Csak látványosabban odafigyeltek ezekre a részekre, és ez szemet szúrt. A jelmez, a díszlet egyértelműen pazar. A maskarák első ránézésre is megmutatják, hogy viselőjük milyen ember. Gonosz, cselszövő, jóságos, szelíd… Mozarton kívül mindenki korabeli kosztümöt hord. Ő öltözékében is igazodik a mai kor lezser és lázadó állapotához. Gyermeki képét egy csapásra mindenki megszereti. Igazi néma játékos, fürge, hajlékony, akrobata. Huncut, de szorgalmas. Mindene a zene, ő az, aki megjeleníti az igazi zseniális alkotót. Ő a lángelme, a felnőtt csak belőle táplálkozik.
Az előadás vége igazi ünnepély lett. Gyakran csak kijövök a színházból, és gondolkodom. Megpróbálom összeállítani a fejemben a mondanivalómat. Majd lesz, ahogy lesz! Elfogott egy nagyon jó érzés. Úgy éreztem magam, mint egy bálban, ahova eljön valami híresség, és része lehetek egy pár percre az életének. Itt része lehettem valami igazán különlegesnek. Nem tudom megfogalmazni pontosan, mi lehetett az. Ehhez látni kell a darabot.
Cím: Mozart!
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Lévay Szilveszter
Szöveg és dalszöveg: Michail Kunze
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Magyar szöveg: Müller Péter Sziámi
Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Főszerepben: Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt
Továbbá: Visnyei József, Rónai Attila, Rónai András, Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Szinetár Dóra, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás, Bardóczy Attila, Pálfay Attila, Janza Kata és még sokan mások
Web: http://www.mozartbudapest.hu
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Lévay Szilveszter és Michail Kunze közös munkája ez az európai hírű musical. A huszadik századra rengeteg értelmezés, feldolgozás született eme kivételes elme életéről. Ez a mű megváltoztatta a világ gondolkodását. Wolfgang Mozartot szélsőséges figurának tekintik. Mai gondolkodónak, kinek át kellett élnie azt a kort. A világot, mely be akarta zárni, mely nem ismerte el eléggé. A tehetséget, ki nem tudott elszakadni gyermeki mivoltától és kezdeti sikereitől. Ifjúkorában sok kudarc érte, így hát visszamenekül a gyermeki elismertségbe, megőrizni jellemét és szilárdságát a világban. Soha nem engedte el a kisfiút. Nevetett, beszélgetett vele. Kettős tudata volt. A fiú (Visnyei József / Rónai András / Rónai Attila) sokszor érettebb a felnőttnél. Jobban tudja, mit szabad, mit lehet tenni. Ő az igazi zeneszerző.
Mozart (Dolhai Attila / Mészáros Árpád Zsolt) vonzó, kellemes megjelenésű férfi, kiért rajonganak a nők, de szigorú nevelésben részesül. Édesapja (Földes Tamás / Bardóczy Attila / Pálfay Attila) szellemóriást nevel belőle. Ez azt a célt szolgálja, hogy ünnepelt sztár legyen, aki megteremti a család számára a megélhetést. Ő viszont mai, XXI. századi figura. Kalandvágyó, nőimádó, lázadó. Elmegy otthonról, hogy megismerje, mit jelent az élet. Hátrahagyva, cserbenhagyva családját Párizsba utazik. Megnősül, csemetéi lesznek. Felkéréseket kap szerte az országból. Botrányai miatt ünnepelt és egyben kitaszított sztár. Még a király is meghívja magához, mégis eladósodik, elzüllik. Sok ellensége, kevés híve van. Barátait nem tudja értékelni, s nem tudja megbecsülni. Úgy tűnik, csak kisegítő banknak használja őket. Egyetlen mély érzésű kapcsolata van: a húga (Kékkovács Mara / Janza Kata), akivel gyerekkora óta mély szeretettel gondolnak egymásra. Csak ő érti meg igazán Mozart vívódását. Wolfgang elveszett embere a XVIII. századnak. Nem találja a helyét, bolyong. A lelki tusát, vívódást a modern és a klasszikus zene keveredésével oldják meg. A dallam a különböző hangulatokhoz és emberekhez igazodik. Minden mozdulathoz találtak egy-egy akkordot. Minden gondolathoz társítottak egy-egy nótát. A gonoszt erős rockhangzás követi, míg a hugica aggodalmait lágy s kellemes melódia fejezi ki. De nem volt felhőtlen az élvezet. A hangosítási problémák miatt sokszor nem értettem, mit énekelnek. Összefüggő, érthetetlen zsivaj volt nemcsak a közös énekeknél, hanem az egyszemélyes előadásoknál is. Ezt a kellemetlenséget leszámítva technikailag talán az egyik legfejlettebb darab. Nem sokszor figyelek oda ezekre a számítógépes machinációkra, de ebben az esetben nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Digitális trükkök, kivetítő, videó, intelligens lámpák. Nézőtérről úgy látszott, mintha legalább kétféleképpen lehetne mozgatni a színpadot. Két vagy három helyről kisebb-nagyobb részek emelkedtek ki. Középen lógott egy kör alakú, fémből készült, domború tárgy. Lámpák tömkelegével s mozgatással különféle dolgokat értek el.
Sokat gondolkodtam, mi fogott meg leginkább a darabban. Egyértelműen a technika. Ezzel nem szeretném sem a művészek, sem a tervezők munkáját lebecsülni. Csak látványosabban odafigyeltek ezekre a részekre, és ez szemet szúrt. A jelmez, a díszlet egyértelműen pazar. A maskarák első ránézésre is megmutatják, hogy viselőjük milyen ember. Gonosz, cselszövő, jóságos, szelíd… Mozarton kívül mindenki korabeli kosztümöt hord. Ő öltözékében is igazodik a mai kor lezser és lázadó állapotához. Gyermeki képét egy csapásra mindenki megszereti. Igazi néma játékos, fürge, hajlékony, akrobata. Huncut, de szorgalmas. Mindene a zene, ő az, aki megjeleníti az igazi zseniális alkotót. Ő a lángelme, a felnőtt csak belőle táplálkozik.
Az előadás vége igazi ünnepély lett. Gyakran csak kijövök a színházból, és gondolkodom. Megpróbálom összeállítani a fejemben a mondanivalómat. Majd lesz, ahogy lesz! Elfogott egy nagyon jó érzés. Úgy éreztem magam, mint egy bálban, ahova eljön valami híresség, és része lehetek egy pár percre az életének. Itt része lehettem valami igazán különlegesnek. Nem tudom megfogalmazni pontosan, mi lehetett az. Ehhez látni kell a darabot.
Cím: Mozart!
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Lévay Szilveszter
Szöveg és dalszöveg: Michail Kunze
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Magyar szöveg: Müller Péter Sziámi
Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Főszerepben: Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt
Továbbá: Visnyei József, Rónai Attila, Rónai András, Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Szinetár Dóra, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás, Bardóczy Attila, Pálfay Attila, Janza Kata és még sokan mások
Web: http://www.mozartbudapest.hu
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
