Kishazánk különböző együtteseinek és zenészeinek bemutatása idáig Inez kolléganőm reszortja volt, és ígérem, nem kívánok a babérjaira törni, azonban valljuk be, éppen ideje volt már, hogy a cd-ajánlóban végre egy magyar zenész munkáját is bemutassuk. Debütálásként nem is akárkire esett a választásunk.
Mindenekelőtt hadd foglaljam össze e kiváló budapesti fiatalember eddigi munkásságát. Marcelnek két albuma jelent meg eddig, az 1999-es Viginti Etduo és a 2000-es Cirrus Macimus, mindkettő a német illetőségű UCMG Records égisze alatt. Nem véletlen, hogy külföldön is meglehetős elismertségre tett szert. A De-Phazz együttessel 2000-ben végigturnézta Németországot, de fellépett többek között Párizsban és Amszterdamban is. Nagyjából 50 nemzetközi válogatáslemezen szerepelt már valamilyen szerzeménnyel. 2002-ben a nagyhírű Good Looking Organisationt választotta kiadójául, konkrétabban ennek sub-labeljét, a Cookin’ Recordsot. Az első, nálunk is megjelenő albumra egészen mostanáig kellett várni, ám megérte, mert erre mind a "főnökei", mind mi, a honfitársak büszkék lehetünk.
A Gambler’s Delight igazi nemzetközi lemez lett. Az előző két albumtól eltérően, melyeket több magyar versrészlet tarkított, a dalok majd’ mindegyike angol nyelvű. Alapkoncepciója, mint az a címből és a borítóból is kiderülhet, egy fényűző kaszinóban töltött éjszaka. Aki pedig mindezt szavakkal prezentálja nekünk, nem más, mint MC Conrad, Európa (ha nem a világ) egyik legelismertebb ceremóniamestere. Ő az, aki a számok közötti interlude-okban bevezet minket a kaszinó rejtelmeibe, bemutatja nekünk, milyen a szerencsejátékos szenvedélye. Emellett az ’I like to tell Ya thingz’ című alkotásban társszerzőként is közreműködik. Conrad mellett besegített még Cee-Rock The Fury, aki a ’Memories’ című igen komoly hip-hop számban szövegel, a szép hangú Sena, aki két vokális darabban bűvöl el minket, valamint a szintén kitűnő adottságokkal megáldott Czerovszky Henriett, aki angolul énekli a ’Lovesick No. 1’ című dalt. Stílustanilag a trip-hop – hip-hop – downtempo vonalon közelíthetjük meg a lemezt, de akad néhány gyorsabb tempójú szerzemény is. A lényeg azonban a hangulata, amely magával ragadó, tökéletes kikapcsolódást nyújt hallgatójának. Végig lágy ütemek, hasonlóan finom vokálok és itt-ott halk, dzsesszes dallamok szólnak hetven percen át. Technikailag, azt hiszem, a legszebben hangszerelt album, amit magyar előadótól hallottam az utóbbi években. Nem is bírtam ellenállni az első hallgatás után, amikor a legvégén MC Conrad megkérdezte: "What about one more round?"
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Mindenekelőtt hadd foglaljam össze e kiváló budapesti fiatalember eddigi munkásságát. Marcelnek két albuma jelent meg eddig, az 1999-es Viginti Etduo és a 2000-es Cirrus Macimus, mindkettő a német illetőségű UCMG Records égisze alatt. Nem véletlen, hogy külföldön is meglehetős elismertségre tett szert. A De-Phazz együttessel 2000-ben végigturnézta Németországot, de fellépett többek között Párizsban és Amszterdamban is. Nagyjából 50 nemzetközi válogatáslemezen szerepelt már valamilyen szerzeménnyel. 2002-ben a nagyhírű Good Looking Organisationt választotta kiadójául, konkrétabban ennek sub-labeljét, a Cookin’ Recordsot. Az első, nálunk is megjelenő albumra egészen mostanáig kellett várni, ám megérte, mert erre mind a "főnökei", mind mi, a honfitársak büszkék lehetünk.
A Gambler’s Delight igazi nemzetközi lemez lett. Az előző két albumtól eltérően, melyeket több magyar versrészlet tarkított, a dalok majd’ mindegyike angol nyelvű. Alapkoncepciója, mint az a címből és a borítóból is kiderülhet, egy fényűző kaszinóban töltött éjszaka. Aki pedig mindezt szavakkal prezentálja nekünk, nem más, mint MC Conrad, Európa (ha nem a világ) egyik legelismertebb ceremóniamestere. Ő az, aki a számok közötti interlude-okban bevezet minket a kaszinó rejtelmeibe, bemutatja nekünk, milyen a szerencsejátékos szenvedélye. Emellett az ’I like to tell Ya thingz’ című alkotásban társszerzőként is közreműködik. Conrad mellett besegített még Cee-Rock The Fury, aki a ’Memories’ című igen komoly hip-hop számban szövegel, a szép hangú Sena, aki két vokális darabban bűvöl el minket, valamint a szintén kitűnő adottságokkal megáldott Czerovszky Henriett, aki angolul énekli a ’Lovesick No. 1’ című dalt. Stílustanilag a trip-hop – hip-hop – downtempo vonalon közelíthetjük meg a lemezt, de akad néhány gyorsabb tempójú szerzemény is. A lényeg azonban a hangulata, amely magával ragadó, tökéletes kikapcsolódást nyújt hallgatójának. Végig lágy ütemek, hasonlóan finom vokálok és itt-ott halk, dzsesszes dallamok szólnak hetven percen át. Technikailag, azt hiszem, a legszebben hangszerelt album, amit magyar előadótól hallottam az utóbbi években. Nem is bírtam ellenállni az első hallgatás után, amikor a legvégén MC Conrad megkérdezte: "What about one more round?"
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
