Performansz és nehézzene
kiállítás, punk, Szentendre, 2007. augusztus
Méghozzá kilencedszer. Méghozzá a szentendrei MűvészetMalomban. Méghozzá a Szentendre Éjjel Nappal fesztivál alatt (mellett). Aki nem először van kint, annak annyira nem mond újat, de azt hiszem, még mindig lenyűgöző.
Mindig tömeg van, de leginkább este, ugyanis igazi bulihangulat uralkodik a színen. Ez azonban nem akadályoz meg senkit abban, hogy együtt szórakozzon (a maga módján) a fiatalokkal: éppúgy találkozunk a Malom kertjében kisgyerekekkel, középkorú, későközépkorú, vagy éppen ősz párokkal (vagy egyedülállókkal), mint ifjakkal, mindenki mindenkivel tud beszélni (vagy inkább mondjuk úgy, kommunikálni), mert ez egy olyan össznépi heppening.
A performanszok folyamatosan zajlanak az izzadóművésztől (igen, izzadóművész – fut egy karikában, mint egy aranyhörcsög, aztán ha eléggé leizzadt, nyomát egy fehér lepelen hagyja) a nyuszi- illetve aligátorjelmezbe öltözött gyerekdal-zenekaron át (franciák a drágák) az egyetemi docens punkzenekaráig mindent lehet itt látni. Ez utóbbi különösen vicces, ha az embert történetesen tanítja az említett egyetemi oktató…
És közben lehet jókat inni és beszélgetni, leheveredni a fűre a művészeti alkotások közé (mert a Malomban a kiállítás már a kertben kezdődik), inni sört, találkozni szüleink barátaival (megtörtént), és elbeszélgetni velük az épp aktuális szám színvonaláról. Vagy be lehet menni az épületbe, ahol van kiállítás is a fesztiválhoz kapcsolódóan, meg a földszinten plusz szolgáltatásként az Eleven Fesztivál (gyermek)alkotásait is megcsodálhatjuk, és napközben a harmadikon még Szerb kiállítás is van, de mire az élet beindul a fesztiválon, ez utóbbi már bezárta kapuit.
Azt hiszem, ez a fesztivál, bár nagyon jó buli, azért olyan sokkal nem több annál. Ha nem lett volna az éjjel-nappal nyitvatartó rendezvény időpontjával egybekötve, nem mentem volna ki rá, hogy kifejthessem enyhén spicces szülői barátaimnak lesújtó véleményemet a nyusziról, aki francia akcentussal magyar gyerekdalokat énekel satöbbi, de így, hogy már úgyis fesztivál-hangulatban voltam, kellemes volt egy kicsit visszarepülni az időben, és újra átélni egy olyan fesztivált, ami nem csak a legnagyobb (kommersz) sztárok felvonultatásáról szól.
Mindig tömeg van, de leginkább este, ugyanis igazi bulihangulat uralkodik a színen. Ez azonban nem akadályoz meg senkit abban, hogy együtt szórakozzon (a maga módján) a fiatalokkal: éppúgy találkozunk a Malom kertjében kisgyerekekkel, középkorú, későközépkorú, vagy éppen ősz párokkal (vagy egyedülállókkal), mint ifjakkal, mindenki mindenkivel tud beszélni (vagy inkább mondjuk úgy, kommunikálni), mert ez egy olyan össznépi heppening.
A performanszok folyamatosan zajlanak az izzadóművésztől (igen, izzadóművész – fut egy karikában, mint egy aranyhörcsög, aztán ha eléggé leizzadt, nyomát egy fehér lepelen hagyja) a nyuszi- illetve aligátorjelmezbe öltözött gyerekdal-zenekaron át (franciák a drágák) az egyetemi docens punkzenekaráig mindent lehet itt látni. Ez utóbbi különösen vicces, ha az embert történetesen tanítja az említett egyetemi oktató…
És közben lehet jókat inni és beszélgetni, leheveredni a fűre a művészeti alkotások közé (mert a Malomban a kiállítás már a kertben kezdődik), inni sört, találkozni szüleink barátaival (megtörtént), és elbeszélgetni velük az épp aktuális szám színvonaláról. Vagy be lehet menni az épületbe, ahol van kiállítás is a fesztiválhoz kapcsolódóan, meg a földszinten plusz szolgáltatásként az Eleven Fesztivál (gyermek)alkotásait is megcsodálhatjuk, és napközben a harmadikon még Szerb kiállítás is van, de mire az élet beindul a fesztiválon, ez utóbbi már bezárta kapuit.
Azt hiszem, ez a fesztivál, bár nagyon jó buli, azért olyan sokkal nem több annál. Ha nem lett volna az éjjel-nappal nyitvatartó rendezvény időpontjával egybekötve, nem mentem volna ki rá, hogy kifejthessem enyhén spicces szülői barátaimnak lesújtó véleményemet a nyusziról, aki francia akcentussal magyar gyerekdalokat énekel satöbbi, de így, hogy már úgyis fesztivál-hangulatban voltam, kellemes volt egy kicsit visszarepülni az időben, és újra átélni egy olyan fesztivált, ami nem csak a legnagyobb (kommersz) sztárok felvonultatásáról szól.
Ezt megosztom Facebook-on!
