Kétszáz év - még mindig kétszáz év?
évforduló, történelem, vallás, 2007. december
Az idei év végeztével bezárul a Szent Imre- és Szent Erzsébet-év. A magyar történelem e két szentje pontosan 1000 illetve 800 évvel ezelőtt született. A magyar katolikus egyház Szent Imre- és Szent Erzsébet-évnek ajánlotta az idei egyházi évet.
Szent Imre herceg, az első magyar királyi párnak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának a házasságából született. Születése idejéül az 1007. évet, születési helyéül pedig Székesfehérvárt szokták elfogadni. A keresztségben anyai nagybátyjának, és minden valószínűség szerint keresztapjának, Szent Henrik német császárnak nevét kapta, melynek óbajor formájából (Heimrich) csak századok múlva alakult ki a magyar Emreh, Imreh, Imre név. Mivel a korona öröksége eredetileg nem rá, hanem bátyjára, Ottóra várt, ezért szülei egyházi pályára szánták. Talán ez volt az oka, hogy nevelésében a vallásos szempontoknak juttatták a fő szerepet. Különösen atyja fonta körül nagy szeretettel a kis herceget. A legenda szava szerint nevét nap-nap után beleszőtte imádságába, és nem szűnt meg őt Krisztus kegyes pártfogásába és a Szent Szűz édesanyai oltalmába ajánlani. Mikor pedig nyiladozni kezdett értelme, saját maga vette kézbe fia taníttatását. Ő vezette be a hit ismeretébe és gyakorlatába. Ezt azonban nem annyira szóval, mint példaadással tette.
Mivel országos elfoglaltsága nem tette lehetővé a kis herceg nevelését, ezért megfelelő tanító után nézett Szent István. Így talált rá a velencei Szent György-kolostor apátjára, Gellért püspökre. Mindenekelőtt a latin nyelv ismeretébe vezette be az ifjút, továbbá az ékesszólástanban és a bölcseletben is alapos kiképzést nyújtott neki.
Gyorsan fejlődött a királyfi vallásos élete. A legenda szerint kora fiatalságától kezdve ciliciumot, vezeklőövet hordott, és kemény böjtökkel sanyargatta testét. Legendájában olvashatjuk, hogy mikor már mindenki aludni tért, ő, minthogy szobájában királyi sarjhoz illően két szál gyertya égett, minden éjszaka felkelt, és Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott.
A szentek közül különösen a Boldogságos Szűzet fonta maga körül. Nem csoda, hiszen Gellért tanítványa volt, akiről pedig köztudott volt, hogy Mária legnagyobb tisztelői közé tartozik.
Szent Imre imádságai közben mindegyre azon gondolkodott, hogy mit ajánlhatna fel az Úrnak, míg egyszer csak vakító fényű világosság töltötte be a templomot, és égi szózat hallatszott: "Gyönyörű dolog a szüzesség! Légy szűz testben és lélekben! Ezt ajánld fel és ebben az elhatározásban légy állhatatos."
Azonban, amikor testvérbátyja meghalt, ő lett az örökös. Sürgősen gondoskodni kellett, hogy egyházi nevelését megfelelő politikai és gyakorlati tudással bővítsék. Erre apja vállalkozott, melynek máig ismeretes könyve az Intelmek.
A gondos és sokoldalú nevelés eredményeként Imre herceg már huszonnégy éves korában kész szent és érett férfi volt. A hagyomány szerint édesapja már éppen azon gondolkozott, hogy átadja helyét, mikor egy véletlen vadászszerencsétlenség áldozata lett 1031. szeptember 2-án.
Szent István a székesfehérvári bazilikában helyezte örök nyugalomra fiának drága hamvait. Itt is nyugodtak egészen 1083-ig, amikor is egy nagy csoda hatására oltárra emelték. Történt ugyanis, hogy egy Konrád nevű remete súlyos bűneire bocsánatot keresve többek közt Szent István sírjához is elvetődött. De a szent király álmában megintette őt, hogy inkább fiához forduljon, mert ő az, aki azok közül való, akik Isten trónja előtt új éneket énekelnek, melyet senki más, aki nem szűz, nem énekelhet. A remete szót fogadott, és íme, a szent herceg sírjánál csörömpölve lehullottak a tagjaira rakott láncok, s a papírról, melyre a pápa a bűneit felírta, eltűnt az írás. Ettől kezdve a magyar nemzet mint szentet kezdte tisztelni, s a későbbi Szent László király közbenjárásával 1083-ban szentté avatták.
Szent Erzsébet 1207-ben született a sárospataki királyi várban II. András lányaként. Erzsébeten már kicsiny korában megmutatkoztak a későbbi életszentség jelei. Fogócskázás közben szándékosan a kápolna felé terelte pajtásait. Másik vonása az irgalmas szeretet volt. Ha játék közben nyert valamit, azt azonnal szegényebb sorsú társnőinek adta. Eleinte csak a magától megvont falatokat adta nekik, később bement a cselédszobákba és a konyhába, s onnét vitt nekik bőséges alamizsnát. Ilyen körülmények között játszódhatott le az ismert Rózsalegenda.
Azonban már négy éves korában Wartburg várába került a thüringiai tartománygróf fiának jegyeseként. A kislány nehezen találta magát bele ebbe a zajos környezetbe. Elhagyatottnak érezte magát. Az udvar egy része sem tudott megbarátkozni Erzsébet mély vallásosságával. Így múlt el öt év, mikor vőlegényének, Hermann grófnak bekövetkezett a halála. Az ellenzői a hazaküldését sürgették. Az öreg tartománygróf azonban úgy döntött, hogy másodszülött fiának, Lajosnak legyen a jegyese a magyar királylány. Erzsébet szívesen belenyugodott ebbe a döntésbe, hiszen rokonszenvet tanúsított a fiatal gróf iránta. Lajos 1221-ben fényes menyegző keretében egybekelt Erzsébettel.
Erzsébet vallásos élete csak ezek után bontakozott ki igazán. Imádságos élete nagy mértékben elmélyült. Sokszor éjszakánként is felkelt, az imádság mellett kemény önsanyargatást gyakorolt. Sokat böjtölt, és vezeklőövet hordott.
A szegényeknek bő alamizsnát nyújtott, s ha pénze kifogyott, ékszereivel és drága öltözékeivel elégítette ki őket. Az elhagyott és nyomorék gyerekek számára menhelyet állított, ahol maga gondozta őket. Hasonló szeretettel foglalkozott a betegekkel is; mennél elhagyatottabbak és tehetetlenebbek voltak, annál nagyobb készséggel forgolódott körülöttük: főzött számukra, megvetette ágyukat, mosdatta őket, és az undor legkisebb jele nélkül mosogatta és kötözgette sebeiket.
Férje olaszországi eleste után el kellett menekülnie az udvarból. Gyermekeitől is el kellett válnia, majd mikor férje katonái visszatértek, s kiálltak mellette, akkor visszatérhetett Wartburg várába. Hessen szélső határánál fekvő Marburgba vonult, itt élte le életének utolsó éveit. 1231. november 17-én halt meg. IX. Gergely pápa már négy év múlva, 1235. május 26-án a szentek sorába iktatta.
Magyarországon Szent Imrét mint az ifjúság pártfogóját, Szent Erzsébetet, pedig mint a karitász szentjét tisztelik világszerte. Az esemény tiszteletére a magyar katolikus egyház különböző rendezvényeket szervezett, valamint Szent Imre 1000 éve címmel egy tanulmánykötetet is kiadott.
Forrás: Szentek Élete, Az év minden napjára, szerk.: Schütz Antal, Budapest, Szent István Társulat, 1933.
Szent Imre herceg, az első magyar királyi párnak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának a házasságából született. Születése idejéül az 1007. évet, születési helyéül pedig Székesfehérvárt szokták elfogadni. A keresztségben anyai nagybátyjának, és minden valószínűség szerint keresztapjának, Szent Henrik német császárnak nevét kapta, melynek óbajor formájából (Heimrich) csak századok múlva alakult ki a magyar Emreh, Imreh, Imre név. Mivel a korona öröksége eredetileg nem rá, hanem bátyjára, Ottóra várt, ezért szülei egyházi pályára szánták. Talán ez volt az oka, hogy nevelésében a vallásos szempontoknak juttatták a fő szerepet. Különösen atyja fonta körül nagy szeretettel a kis herceget. A legenda szava szerint nevét nap-nap után beleszőtte imádságába, és nem szűnt meg őt Krisztus kegyes pártfogásába és a Szent Szűz édesanyai oltalmába ajánlani. Mikor pedig nyiladozni kezdett értelme, saját maga vette kézbe fia taníttatását. Ő vezette be a hit ismeretébe és gyakorlatába. Ezt azonban nem annyira szóval, mint példaadással tette.
Mivel országos elfoglaltsága nem tette lehetővé a kis herceg nevelését, ezért megfelelő tanító után nézett Szent István. Így talált rá a velencei Szent György-kolostor apátjára, Gellért püspökre. Mindenekelőtt a latin nyelv ismeretébe vezette be az ifjút, továbbá az ékesszólástanban és a bölcseletben is alapos kiképzést nyújtott neki.
Gyorsan fejlődött a királyfi vallásos élete. A legenda szerint kora fiatalságától kezdve ciliciumot, vezeklőövet hordott, és kemény böjtökkel sanyargatta testét. Legendájában olvashatjuk, hogy mikor már mindenki aludni tért, ő, minthogy szobájában királyi sarjhoz illően két szál gyertya égett, minden éjszaka felkelt, és Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott.
A szentek közül különösen a Boldogságos Szűzet fonta maga körül. Nem csoda, hiszen Gellért tanítványa volt, akiről pedig köztudott volt, hogy Mária legnagyobb tisztelői közé tartozik.
Szent Imre imádságai közben mindegyre azon gondolkodott, hogy mit ajánlhatna fel az Úrnak, míg egyszer csak vakító fényű világosság töltötte be a templomot, és égi szózat hallatszott: "Gyönyörű dolog a szüzesség! Légy szűz testben és lélekben! Ezt ajánld fel és ebben az elhatározásban légy állhatatos."
Azonban, amikor testvérbátyja meghalt, ő lett az örökös. Sürgősen gondoskodni kellett, hogy egyházi nevelését megfelelő politikai és gyakorlati tudással bővítsék. Erre apja vállalkozott, melynek máig ismeretes könyve az Intelmek.
A gondos és sokoldalú nevelés eredményeként Imre herceg már huszonnégy éves korában kész szent és érett férfi volt. A hagyomány szerint édesapja már éppen azon gondolkozott, hogy átadja helyét, mikor egy véletlen vadászszerencsétlenség áldozata lett 1031. szeptember 2-án.
Szent István a székesfehérvári bazilikában helyezte örök nyugalomra fiának drága hamvait. Itt is nyugodtak egészen 1083-ig, amikor is egy nagy csoda hatására oltárra emelték. Történt ugyanis, hogy egy Konrád nevű remete súlyos bűneire bocsánatot keresve többek közt Szent István sírjához is elvetődött. De a szent király álmában megintette őt, hogy inkább fiához forduljon, mert ő az, aki azok közül való, akik Isten trónja előtt új éneket énekelnek, melyet senki más, aki nem szűz, nem énekelhet. A remete szót fogadott, és íme, a szent herceg sírjánál csörömpölve lehullottak a tagjaira rakott láncok, s a papírról, melyre a pápa a bűneit felírta, eltűnt az írás. Ettől kezdve a magyar nemzet mint szentet kezdte tisztelni, s a későbbi Szent László király közbenjárásával 1083-ban szentté avatták.
Szent Erzsébet 1207-ben született a sárospataki királyi várban II. András lányaként. Erzsébeten már kicsiny korában megmutatkoztak a későbbi életszentség jelei. Fogócskázás közben szándékosan a kápolna felé terelte pajtásait. Másik vonása az irgalmas szeretet volt. Ha játék közben nyert valamit, azt azonnal szegényebb sorsú társnőinek adta. Eleinte csak a magától megvont falatokat adta nekik, később bement a cselédszobákba és a konyhába, s onnét vitt nekik bőséges alamizsnát. Ilyen körülmények között játszódhatott le az ismert Rózsalegenda.
Azonban már négy éves korában Wartburg várába került a thüringiai tartománygróf fiának jegyeseként. A kislány nehezen találta magát bele ebbe a zajos környezetbe. Elhagyatottnak érezte magát. Az udvar egy része sem tudott megbarátkozni Erzsébet mély vallásosságával. Így múlt el öt év, mikor vőlegényének, Hermann grófnak bekövetkezett a halála. Az ellenzői a hazaküldését sürgették. Az öreg tartománygróf azonban úgy döntött, hogy másodszülött fiának, Lajosnak legyen a jegyese a magyar királylány. Erzsébet szívesen belenyugodott ebbe a döntésbe, hiszen rokonszenvet tanúsított a fiatal gróf iránta. Lajos 1221-ben fényes menyegző keretében egybekelt Erzsébettel.
Erzsébet vallásos élete csak ezek után bontakozott ki igazán. Imádságos élete nagy mértékben elmélyült. Sokszor éjszakánként is felkelt, az imádság mellett kemény önsanyargatást gyakorolt. Sokat böjtölt, és vezeklőövet hordott.
A szegényeknek bő alamizsnát nyújtott, s ha pénze kifogyott, ékszereivel és drága öltözékeivel elégítette ki őket. Az elhagyott és nyomorék gyerekek számára menhelyet állított, ahol maga gondozta őket. Hasonló szeretettel foglalkozott a betegekkel is; mennél elhagyatottabbak és tehetetlenebbek voltak, annál nagyobb készséggel forgolódott körülöttük: főzött számukra, megvetette ágyukat, mosdatta őket, és az undor legkisebb jele nélkül mosogatta és kötözgette sebeiket.
Szent Erzsébet (forrás: http://mek.oszk.hu)
Férje olaszországi eleste után el kellett menekülnie az udvarból. Gyermekeitől is el kellett válnia, majd mikor férje katonái visszatértek, s kiálltak mellette, akkor visszatérhetett Wartburg várába. Hessen szélső határánál fekvő Marburgba vonult, itt élte le életének utolsó éveit. 1231. november 17-én halt meg. IX. Gergely pápa már négy év múlva, 1235. május 26-án a szentek sorába iktatta.
Magyarországon Szent Imrét mint az ifjúság pártfogóját, Szent Erzsébetet, pedig mint a karitász szentjét tisztelik világszerte. Az esemény tiszteletére a magyar katolikus egyház különböző rendezvényeket szervezett, valamint Szent Imre 1000 éve címmel egy tanulmánykötetet is kiadott.
Forrás: Szentek Élete, Az év minden napjára, szerk.: Schütz Antal, Budapest, Szent István Társulat, 1933.
Ezt megosztom Facebook-on!
