Szentendre éjjel-nappal nyitva
kiállítás, koncert, Szentendre, szobrászat, 2007. augusztus
És ennek mi örültünk, mert lehetett éjjel-nappal bulizni, galériázni, koncertet látogatni, beszélgetéseket hallgatni, enni-inni, filmet nézni, könyvtárazni (minden egyetemista álma, nem igaz?), vásárolgatni, vagy csak körülnézni. Pénteken délután kezdődött a banzáj, Szentendre polgármestere, Dietz Ferenc adta át a civileknek a város kulcsát három napra, hogy vigyázzanak, nehogy becsukódjon. Aztán jöttek sorban a kiállítás-megnyitók, koncertek, vetítések, tárlatvezetések.
A központi esemény persze a Fő téren zajlott három napon át: kezdődött azzal, hogy szentendrei művészek alkotta macskaköveket helyeztek el a Pestis szobor körül (értsd: kis macskaköveket vettek ki a művészek, megfaragták rájuk jellemző motívumokkal majd visszahelyezték őket). Aztán voltak esténként vetítések régi Teátrumos előadásokból, a falra helyezett vetítőkre (Dundo Maroje volt pénteken, vasárnap pedig Karinthy Ferenc Dunakanyarja). Szombaton volt fényfőtér, ahol zene és vetítés talált egymásra, közben pedig a Főtér épületeinek falait elárasztották a fénykompozíciók (olyan volt picit, mint a volt Matáv-székház fényfestése, régi adventi időszakokban). Napközben koncertek szórakoztatták az arra járókat, szombat délelőtt pedig borsmenta fagyi- illetve borsmenta koktél rekord készült, valamint borsos tokány-főző verseny is volt.
A kiállítások magukért beszéltek, például volt karikatúra kiállítás a Városházán, tárlatvezetés a Vajda Stúdióban (a Barcsayban legnagyobb sajnálatomra elmaradt, pedig a tavalyi Deim-féle sikere után nem kérdéses, hogy idén is sláger lenne). A kedvencem idén a kerámia kiállítás volt: Szentendre hírességeinek színe-java kerámiatálakat készített, foglalkozásra való tekintet nélkül. Volt ott Vujcsics együttes tányér, meg Wolf Péter tányér épp úgy, mint Dietz Ferenc tányér.
Meg persze voltak koncertek: jazz, komolyzene és musical. A helyszínek is változtak: volt a Városháza udvarán koncert (egymás után Váczi Eszter és a Szörp, majd megfordítottuk a székünket és a másik oldalon kezdődött is a 100 tagú skót énekkar komolyzenei koncertje), az utcák árnyas ölén blues, meg persze ott volt még a Malom is, de ez már egy másik történet.
A központi esemény persze a Fő téren zajlott három napon át: kezdődött azzal, hogy szentendrei művészek alkotta macskaköveket helyeztek el a Pestis szobor körül (értsd: kis macskaköveket vettek ki a művészek, megfaragták rájuk jellemző motívumokkal majd visszahelyezték őket). Aztán voltak esténként vetítések régi Teátrumos előadásokból, a falra helyezett vetítőkre (Dundo Maroje volt pénteken, vasárnap pedig Karinthy Ferenc Dunakanyarja). Szombaton volt fényfőtér, ahol zene és vetítés talált egymásra, közben pedig a Főtér épületeinek falait elárasztották a fénykompozíciók (olyan volt picit, mint a volt Matáv-székház fényfestése, régi adventi időszakokban). Napközben koncertek szórakoztatták az arra járókat, szombat délelőtt pedig borsmenta fagyi- illetve borsmenta koktél rekord készült, valamint borsos tokány-főző verseny is volt.
A kiállítások magukért beszéltek, például volt karikatúra kiállítás a Városházán, tárlatvezetés a Vajda Stúdióban (a Barcsayban legnagyobb sajnálatomra elmaradt, pedig a tavalyi Deim-féle sikere után nem kérdéses, hogy idén is sláger lenne). A kedvencem idén a kerámia kiállítás volt: Szentendre hírességeinek színe-java kerámiatálakat készített, foglalkozásra való tekintet nélkül. Volt ott Vujcsics együttes tányér, meg Wolf Péter tányér épp úgy, mint Dietz Ferenc tányér.
Meg persze voltak koncertek: jazz, komolyzene és musical. A helyszínek is változtak: volt a Városháza udvarán koncert (egymás után Váczi Eszter és a Szörp, majd megfordítottuk a székünket és a másik oldalon kezdődött is a 100 tagú skót énekkar komolyzenei koncertje), az utcák árnyas ölén blues, meg persze ott volt még a Malom is, de ez már egy másik történet.
Ezt megosztom Facebook-on!
