Büszke nép Afrikában
könyv, történelem, 2007. augusztus
Corinna Hoffmann Afrikai szeretők című műve az elmúlt évek egyik legnagyobb bestsellere. De kik azok a kenyai maszájok? Lehetséges volna, hogy egy eltévedt római légió leszármazottjai, vagy Izrael egyik törzséből erednek, esetleg Egyiptomból származnak, vagy netán Tibetből?
Sehol másutt nem él olyan erősen a nemes harcos képe, mint Kenyában a maszájoknál, akik 350 ezren vannak. Az európaiak szemében teljesen megfelelnek a büszke, rettenthetetlen, független nomádok mítoszának: nem hajlandók letelepedni. Az 1850-es években az első német és brit felfedezők behatoltak Kelet-Afrikába, hogy utat nyissanak a kereskedelemnek Bugunda királysága felé, mely a Kilimandzsáró és Uganda között terül el. Ezen a területen, amely a félelmetes, harcias maszájok területe, haladt át először a fiatal skót Joseph Thomson.
Karen Blixen dán írónő 1914-től 1931-ig élt Kenyában és a következőket jegyezte fel: "Szudánból származó nép, amely legelőt keresve óriási nyájai számára felhúzódott Kenya központi magas fennsíkjaira, és vonulása során mindenütt kifosztotta az útjába kerülő falvakat. A maszájok vad és bátor harcosok, hosszú lándzsákkal vadásznak oroszlánokra; a fiatal harcosok tejből és vérből készült ennivalón kívül egyebet nem fogyasztanak. A maradékot tehénvizelettel tartósítják."
1987-ben Guy Sorman közgazdász a következőket írta: "lándzsájára támaszkodva áll, fülcimpáit a rajtuk függő aranykarikák hosszan lehúzzák, mindkét karját ékszerek borítják, hajfonatait gyöngyök ékesítik; honnan jön, hová megy? A történetírás szerint a tóga, a saru, a lándzsa, amelyeket egész Afrikában csak a maszájoknál találunk római eredetűek. A maszájok büszkék arra, hogy pénz nélkül élnek, csupán nyájaiktól függnek."
A maszájok területén a IX. századtól kezdve hozzájuk hasonló pásztornépek éltek. Rift völgyének lakosaival együttműködve szoros gazdasági kapcsolatban voltak. A három életforma közül a maszáj állattenyésztést és a maszáj kultúrát tekintették a legmagasabb rendűnek, abszolút modellnek, amely felé törekedtek.
A maszáj nép rendkívül szép és önálló, minden tagja szabad és felelősségteljes személyiség. Külön nyelvük van, bár manapság beszélik a szuahélit is. Kiválasztott népnek tartják magukat, nincs vezetőjük vagy királyuk, mégis tökéletesen egységes csoportot alkotnak, s híven ragaszkodnak évezredes hagyományaikhoz.
Sehol másutt nem él olyan erősen a nemes harcos képe, mint Kenyában a maszájoknál, akik 350 ezren vannak. Az európaiak szemében teljesen megfelelnek a büszke, rettenthetetlen, független nomádok mítoszának: nem hajlandók letelepedni. Az 1850-es években az első német és brit felfedezők behatoltak Kelet-Afrikába, hogy utat nyissanak a kereskedelemnek Bugunda királysága felé, mely a Kilimandzsáró és Uganda között terül el. Ezen a területen, amely a félelmetes, harcias maszájok területe, haladt át először a fiatal skót Joseph Thomson.
Karen Blixen dán írónő 1914-től 1931-ig élt Kenyában és a következőket jegyezte fel: "Szudánból származó nép, amely legelőt keresve óriási nyájai számára felhúzódott Kenya központi magas fennsíkjaira, és vonulása során mindenütt kifosztotta az útjába kerülő falvakat. A maszájok vad és bátor harcosok, hosszú lándzsákkal vadásznak oroszlánokra; a fiatal harcosok tejből és vérből készült ennivalón kívül egyebet nem fogyasztanak. A maradékot tehénvizelettel tartósítják."
1987-ben Guy Sorman közgazdász a következőket írta: "lándzsájára támaszkodva áll, fülcimpáit a rajtuk függő aranykarikák hosszan lehúzzák, mindkét karját ékszerek borítják, hajfonatait gyöngyök ékesítik; honnan jön, hová megy? A történetírás szerint a tóga, a saru, a lándzsa, amelyeket egész Afrikában csak a maszájoknál találunk római eredetűek. A maszájok büszkék arra, hogy pénz nélkül élnek, csupán nyájaiktól függnek."
A maszájok területén a IX. századtól kezdve hozzájuk hasonló pásztornépek éltek. Rift völgyének lakosaival együttműködve szoros gazdasági kapcsolatban voltak. A három életforma közül a maszáj állattenyésztést és a maszáj kultúrát tekintették a legmagasabb rendűnek, abszolút modellnek, amely felé törekedtek.
A maszáj nép rendkívül szép és önálló, minden tagja szabad és felelősségteljes személyiség. Külön nyelvük van, bár manapság beszélik a szuahélit is. Kiválasztott népnek tartják magukat, nincs vezetőjük vagy királyuk, mégis tökéletesen egységes csoportot alkotnak, s híven ragaszkodnak évezredes hagyományaikhoz.