Bosszúvágytól fűtött nő keresi áldozatait New York sötét utcáin. A már-már közhellyé váló filmes motívum mostanában ismét reneszánszát éli. Nem is olyan régen Quentin Tarantino adott új értelmet a bosszúdrámák világának Kill Bill című véres opusaival. Most Neil Jordan kalandozott a közönség által jól ismert vizekre. A közhelyszerű kliséket követve szabvány-filmet rendezett. Azonban valamiben utolérte Tarantino mesterművét. Megtalálta saját Uma Thurmanjét.
Neil Jordan olyan filmekkel tette le névjegyét Hollywoodban, mint az Interjú a vámpírral, az Egy kapcsolat vége vagy a Reggeli a Plútón. Az ír rendező újszerű, néha meglepően szokatlan filmjei kicsit mindig kilógtak az amerikai filmgyár zsáneréből. Legutóbbi munkájával azonban ő is beállt a sorba. A másik én (The Brave One) mindenben követi a "B" kategóriás bosszúfilmek szabályait.
Főhősnőnk kedvesét huligánok megölik egy éjszakai kutyasétáltatás során. Miután ő túléli a támadást, és felépül sérüléseiből, félelmei közé menekülve gubbaszt otthon. Majd ismét kimerészkedik az utcára. És rájön, mennyire édes is a bosszú. Természetesen először önvédelemből öl, később már csak a reváns kedvéért. Szerelmi viszonyba keveredik a nyomozást végző rendőrrel, és végül feloldozást nyer.
A történet szimpla és egyszerű. Nincsenek mellékszálak. Vállaltan vegytiszta bosszúfilm. Zsánerek és megszokott fordulatok jellemzik Jordan alkotását. A kiszámíthatóság nem hívja új kalandokra a nézőt. Hiányzik belőle mindenféle báj és humor. Nincs meg a tarantinós lendület és gúny. Egyszerű iparosmunka, melyben a forgatókönyv hiányosságai gyakran bántóan hatnak. A főhősnő átalakulása felett átsiklik a rendező. Nincsenek okok, miértek. Ebből a filmből sem tudjuk meg, hogy hogyan lesz egy hétköznapi nőből sorozatgyilkos. Helyette romantikus szálat kapunk. Valamint a magány depresszív zaklatottságát és a kiszolgáltatottság szorongató érzését.
Bármi megtörténhet bárkivel. Bárkiből lehet sorozatgyilkos! Ezt sugallja a film, melyben minden óramű pontossággal történik, kihagyva az ötleteket és a merész formai újításokra kínálkozó lehetőséget.
Az unalomba fulladó alkotást csak Jodie Foster emeli ki az alacsony színvonalú filmek sorából. A vissza-visszatérő, kétszeres Oscar-díjas csillag alakításában benne van minden, amit a forgatókönyvírók elfelejtettek megírni. Egyszerre kiszolgáltatott nő és bosszúálló, kegyetlen sorozatgyilkos. Tettein őrlődő átlagos ember, a szokásosnál nagyobb bűnökkel. Foster minden egyes rezdülése átkúszik a vásznon. Tekintete sakkban tartja a nézőt. Félelmei és aggályai a széksorok közé kúsznak. Érezzük jéghideg leheletét, rettegését. Megbomlott személyiségének jegyei belénk ívódnak. Elképesztő hitelességgel vezeti végig karakterét az útján, ezzel megmentve a rendezőt a kudarctól. Jodie Foster elfedi a hiányosságoktól hemzsegő forgatókönyv gyengeségeit, leplezi a rendező közhelyes megoldásait és árnyalja a sablonos karakterfigurák (Terrence Howard csak a tőle megszokott manírokkal operál) szürkeségét.
Nem ritka filmtörténeti jelenség az, mikor egy nagyszerű színész elvisz a hátán egy gyengén sikerült filmet. A másik én ennek iskolapéldája. Jodie Foster ismét bizonyítja, hogy ha ritkán is szerepel mostanában filmekben, akkor is ő Hollywood egének egyik legtündöklőbb csillaga. Reméljük, legközelebb jobban választ majd a felkínált szerepek közül.
Neil Jordan olyan filmekkel tette le névjegyét Hollywoodban, mint az Interjú a vámpírral, az Egy kapcsolat vége vagy a Reggeli a Plútón. Az ír rendező újszerű, néha meglepően szokatlan filmjei kicsit mindig kilógtak az amerikai filmgyár zsáneréből. Legutóbbi munkájával azonban ő is beállt a sorba. A másik én (The Brave One) mindenben követi a "B" kategóriás bosszúfilmek szabályait.
Főhősnőnk kedvesét huligánok megölik egy éjszakai kutyasétáltatás során. Miután ő túléli a támadást, és felépül sérüléseiből, félelmei közé menekülve gubbaszt otthon. Majd ismét kimerészkedik az utcára. És rájön, mennyire édes is a bosszú. Természetesen először önvédelemből öl, később már csak a reváns kedvéért. Szerelmi viszonyba keveredik a nyomozást végző rendőrrel, és végül feloldozást nyer.
A történet szimpla és egyszerű. Nincsenek mellékszálak. Vállaltan vegytiszta bosszúfilm. Zsánerek és megszokott fordulatok jellemzik Jordan alkotását. A kiszámíthatóság nem hívja új kalandokra a nézőt. Hiányzik belőle mindenféle báj és humor. Nincs meg a tarantinós lendület és gúny. Egyszerű iparosmunka, melyben a forgatókönyv hiányosságai gyakran bántóan hatnak. A főhősnő átalakulása felett átsiklik a rendező. Nincsenek okok, miértek. Ebből a filmből sem tudjuk meg, hogy hogyan lesz egy hétköznapi nőből sorozatgyilkos. Helyette romantikus szálat kapunk. Valamint a magány depresszív zaklatottságát és a kiszolgáltatottság szorongató érzését.
Bármi megtörténhet bárkivel. Bárkiből lehet sorozatgyilkos! Ezt sugallja a film, melyben minden óramű pontossággal történik, kihagyva az ötleteket és a merész formai újításokra kínálkozó lehetőséget.
Jodie Foster "rezdül" (forrás: www.independent.ie)
Az unalomba fulladó alkotást csak Jodie Foster emeli ki az alacsony színvonalú filmek sorából. A vissza-visszatérő, kétszeres Oscar-díjas csillag alakításában benne van minden, amit a forgatókönyvírók elfelejtettek megírni. Egyszerre kiszolgáltatott nő és bosszúálló, kegyetlen sorozatgyilkos. Tettein őrlődő átlagos ember, a szokásosnál nagyobb bűnökkel. Foster minden egyes rezdülése átkúszik a vásznon. Tekintete sakkban tartja a nézőt. Félelmei és aggályai a széksorok közé kúsznak. Érezzük jéghideg leheletét, rettegését. Megbomlott személyiségének jegyei belénk ívódnak. Elképesztő hitelességgel vezeti végig karakterét az útján, ezzel megmentve a rendezőt a kudarctól. Jodie Foster elfedi a hiányosságoktól hemzsegő forgatókönyv gyengeségeit, leplezi a rendező közhelyes megoldásait és árnyalja a sablonos karakterfigurák (Terrence Howard csak a tőle megszokott manírokkal operál) szürkeségét.
Nem ritka filmtörténeti jelenség az, mikor egy nagyszerű színész elvisz a hátán egy gyengén sikerült filmet. A másik én ennek iskolapéldája. Jodie Foster ismét bizonyítja, hogy ha ritkán is szerepel mostanában filmekben, akkor is ő Hollywood egének egyik legtündöklőbb csillaga. Reméljük, legközelebb jobban választ majd a felkínált szerepek közül.
Ezt megosztom Facebook-on!
