LR: lélekrablás (egy lelki nemi betegség)
párkapcsolat, szerelem, 2004. december
Szexuális vagy érzelmi úton terjed. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz valakivel, annál valószínűbb a fertőzés veszélye. Különösen fenyegető tényező, hogy nehéz felismerni a hordozókat, és a beazonosítás valójában csak akkor válik könnnyebbé, ha a kapcsolat már elért egy bizonyos intimitási szintet. Ekkor azonban a fertőzés veszélye már csaknek 95%! Az érzékenyebb, álmodozó és zárkózott típusok nagyobb veszélyben vannak, mint a két lábbal a földön állók, de mivel még soha senki nem mérte fel a fogékonysághoz szükséges személyiségjellemzőket, a józan paraszti ésszel rendelkezőknek is érdemes vigyázni.
A hordozók
Hordozó bárki lehet. Ránézésre nem lehet megállapíti, hogy az illető veszélyes-e vagy sem. Nincs olyan szabály, hogy csak szőke, kék szeműek, a rövid hajú, szögletes állúak, a jóképűek vagy a macskatekintetűek. Mindenki, akiben megvan rá a hajlam, hordozóvá válhat! Akit megfertőztek, automatikusan hordozó lesz. S mivel többnyire nem tud róla, a betegség simán és viszonylag gyorsan terjed, mint az AIDS. Nem halálos, de hosszú, évtizedekig, rosszabb esetben egy egész életen át tartó szenvedéssé válhat attól függően, hogy az ember lelki immunrendszere milyen mértékben képes megküzdeni vele. S amiért különösen veszélyes: legtöbb esetben a kór pontosan az önbizalmat, a lélek védőbástyáját támadja meg, s a leépülés gyors vagy lassú, attól függően, milyen magas volt a védelem. A lelki vírus nem pusztítja el a lelket, hiszen belőle él. Egyszerre emészti és táplálja is, mert csak így maradhat életben, és csak így terjedhet tovább.
Kialakulás
Hogyan és honnan indul a fertőzés? Rejtély. Valaki, valahol, valamikor elkezdte a végeláthatatlan láncolatot, ami ma már ezer és ezer szálon fut. Ami a rejtélyből megfogható, talán csak egy történet, ami millió variációban játszódik le az érintettek életében. A séma mégis mindig hasonló. Többnyire egy szerelmi kapcsolattal indul, amiben sok a szenvedés, a viszonzatlanság és a bizonytalanság. Mondjuk a fiú beleszeret egy lányba, aki lénye minden kis összetevőjét vonzza, és akoről ez fordítva nem mondható el. A vonzalomból kapcsolat lesz, olyan kapcsolat, amit senki nem kíván magának, mégis benneragad. Még az is lehet, hogy eleinte minden jól megy, de az egyik fél nem tudja magát átadni a másiknak, és a kötelék a távolodás és közeledés bizarr játékává változik, amikenk a másik törvényszerűen áldozatta lesz. A parazita megtelepszik az áldozat lelkében, táplál és táplálkozik. Az áldozat végül nem bírja tovább. Ekkor vagy saját akaratából, vagy a körülmények kényszerítő erejénél fogva megszakítja a kapcsolatot, és öngyógyításba kezd. A lelke azonban most már a tettesé, aki valószínűleg maga is áldozat volt egykor, mert csak egy lelki vírus, egy "vámpír harapása tehet valakit vámpírrá". S hogyan lehet egy lelket pótolni? Csakis egy másik lélekkel. Így az áldozat – kényszerűségből – most maga is tettessé válik, megismerkedik, megszeret (megszeretődik) és magához köt egy másik embert, akivel – talán más formában, mégis felismerhető minta szerint – folytatja a kínos, szenvedélyes játékot. Amíg hordozó, bárkit és akárhányat megfertőzhet, aki fogékony rá. A láncolat újabb tagja "őrülten" (és szó szerint) beleszeret a hordozóba, és a vírus máris új lélekkel gazdagodott. Ne értsük félre, a tettes nem tehet arról, hogy tettes, éppen olyan tudatlan báb a fertőzés fogsáságan, mint az áldozat. A tettes teszi az áldozatot áldozattá, és az áldozat teszi a tettest tettessé.
Tünetek
Az önértékelés zuhanása. Szerelem, a gyötrelmes fajta. Egyesek ugyan azt állítják, hogy minden szerelem gyötrelmes, de a józan ész kedvéért ezt most ne higgyük el! A szerelem – én így gondolom – akkor válhat kiegyensúlyozott szeretetté, ha boldog és reális.
Ez a fajta nem az. Fontos része a plátói vágyódás, az elérhetetlenség és a fantázia. A figyelem a szeretett személyre tapad, kitölti a gondolatokat és az álomvilág részévé válik. A tettes felmagasztalt ködalak. Ez vagy nyilvánvaló az áldozat számára, vagy nem, attól függően, hogy mekkora az önismerete. Szenvedés. A fertőzött – bevallva vagy bevallatlanul – görcsösen kapaszkodik a szerelem tárgyába. Nem tud elengedni. Azt mondják rá: "görcsös". Ez onnan ismerhető fel, hogy melankolikussá, keserűvé és szeretetéhessé válik. Ködösítés, önbecsapás, kétségbeesett kitörési kísérletek és düh.
Megelőzés
A megelőzés elengedhetetlen feltétele az őszinteség önmagunkhoz! Különösen ijesztő, hogy a szerelmesek sokszor egy újabb kapcsolattól remélik a megváltást és a lelki békét. De megtalálják? Nem. Csupán újabb embert visznek a körbe. Fontos lenne, hogy a "betegek", akiket szívük mélyén még mindig az foglalkoztat, aki "összetörte azt", ne kezdjenek új kapcsolatba.
Az áldozat számára is különösen nehéz beismerni, hogy egy ember rabjává vált. És a rabság elhúzódik, egy, tíz, vagy akár több évig. Nincs "anti-Lujzi tabletta", és az ember nehezen szembesül azzal, hogy nem tudja, mi a teendő! Megpróbálja feldolgozni a veszteséget, zenében, versekben, regényekben, filozófiában, a szakmájában és persze új kapcsolatában. De nem megy. Végül hajlandó rá, hogy minden szükségletét feladja, és úgy érzi: megszabadult. De nem a lelkét kapta vissza, csupán kötődési képességét dobta el. Így válik elérhetetlenné, távolivá, a beteljesületlen szerelem ideális tárgyává. És minden megy tovább.
Bár a kutatók évtizedek óta keresik az AIDS vagy a rák ellenszerét, keveset hallani arról, hogyan terjed ez a lelki szenvedés, és mit lehetne igazán tenni ellene. "Használj óvszert!" – mondja a biológiatanár, de azt nem tanítják meg, hogyan úszd meg vagy hogyan lépj ki az ördögi körökből. Ahhoz, hogy megvédd magad, erő kell. Erő, amit a családtól kapunk. Ha kapunk. Erő, amit a gyakorlati önismeretből szerzünk. Ha van ilyenünk. Józanész.
Kezelés
A kezeléshez úgynevezett "problématudatra" van szükség. Csak az egy kellemetlen dolog. A gyógyuláshoz elengedhetetlen lenne, hogy a két (vagy több ember) "összefogjon", felismerje a szerepét, a mintát, és egymást segítve találjanak kiutat, ha vannak olyan beleérzőek, hogy felfogják a másik szempontjait. Mivel a tettes tette az áldozatot áldozattá, és az áldozat tette a tettest tettessé, egymást kell feloldozniuk a szerep alól. Ne gondoljuk, hogy bármelyiknek könnyebb. A dolgot különösen megnehezíti, hogy legtöbbször a két fé megszakít valamit a kapcsolatban, a tettes "lelép", az áldozat pedig elbújik. Pontosan így konzerválják egymást a szerepben. A távolság nem befejezés.
Bár a játék során a felek között kialakul az "intimitás", valójában a két fél nem ismeri egymást. Csak a játékot ismerik, és csak a szerepeket. Az egyik "égi és elérhetetlen", a másik "egy férfi/nő, akivel próbálkoztam, egy kedves, szeretetreméltó ember, szegény". Fel kell ismerniük, hogy az egész történhetett volna fordítva is, bármilyen hihetetlenül hangzik. Csak ehhez mindent másképp kell csinálniuk, és ki kell nyitniuk a szemüket egymásra (s ezáltal önmagukra). Ki képes erre...?!
Aki igen, megszabadul és megszabadít. Együtt és egyszerre.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
A hordozók
Hordozó bárki lehet. Ránézésre nem lehet megállapíti, hogy az illető veszélyes-e vagy sem. Nincs olyan szabály, hogy csak szőke, kék szeműek, a rövid hajú, szögletes állúak, a jóképűek vagy a macskatekintetűek. Mindenki, akiben megvan rá a hajlam, hordozóvá válhat! Akit megfertőztek, automatikusan hordozó lesz. S mivel többnyire nem tud róla, a betegség simán és viszonylag gyorsan terjed, mint az AIDS. Nem halálos, de hosszú, évtizedekig, rosszabb esetben egy egész életen át tartó szenvedéssé válhat attól függően, hogy az ember lelki immunrendszere milyen mértékben képes megküzdeni vele. S amiért különösen veszélyes: legtöbb esetben a kór pontosan az önbizalmat, a lélek védőbástyáját támadja meg, s a leépülés gyors vagy lassú, attól függően, milyen magas volt a védelem. A lelki vírus nem pusztítja el a lelket, hiszen belőle él. Egyszerre emészti és táplálja is, mert csak így maradhat életben, és csak így terjedhet tovább.
Kialakulás
Hogyan és honnan indul a fertőzés? Rejtély. Valaki, valahol, valamikor elkezdte a végeláthatatlan láncolatot, ami ma már ezer és ezer szálon fut. Ami a rejtélyből megfogható, talán csak egy történet, ami millió variációban játszódik le az érintettek életében. A séma mégis mindig hasonló. Többnyire egy szerelmi kapcsolattal indul, amiben sok a szenvedés, a viszonzatlanság és a bizonytalanság. Mondjuk a fiú beleszeret egy lányba, aki lénye minden kis összetevőjét vonzza, és akoről ez fordítva nem mondható el. A vonzalomból kapcsolat lesz, olyan kapcsolat, amit senki nem kíván magának, mégis benneragad. Még az is lehet, hogy eleinte minden jól megy, de az egyik fél nem tudja magát átadni a másiknak, és a kötelék a távolodás és közeledés bizarr játékává változik, amikenk a másik törvényszerűen áldozatta lesz. A parazita megtelepszik az áldozat lelkében, táplál és táplálkozik. Az áldozat végül nem bírja tovább. Ekkor vagy saját akaratából, vagy a körülmények kényszerítő erejénél fogva megszakítja a kapcsolatot, és öngyógyításba kezd. A lelke azonban most már a tettesé, aki valószínűleg maga is áldozat volt egykor, mert csak egy lelki vírus, egy "vámpír harapása tehet valakit vámpírrá". S hogyan lehet egy lelket pótolni? Csakis egy másik lélekkel. Így az áldozat – kényszerűségből – most maga is tettessé válik, megismerkedik, megszeret (megszeretődik) és magához köt egy másik embert, akivel – talán más formában, mégis felismerhető minta szerint – folytatja a kínos, szenvedélyes játékot. Amíg hordozó, bárkit és akárhányat megfertőzhet, aki fogékony rá. A láncolat újabb tagja "őrülten" (és szó szerint) beleszeret a hordozóba, és a vírus máris új lélekkel gazdagodott. Ne értsük félre, a tettes nem tehet arról, hogy tettes, éppen olyan tudatlan báb a fertőzés fogsáságan, mint az áldozat. A tettes teszi az áldozatot áldozattá, és az áldozat teszi a tettest tettessé.
Tünetek
Az önértékelés zuhanása. Szerelem, a gyötrelmes fajta. Egyesek ugyan azt állítják, hogy minden szerelem gyötrelmes, de a józan ész kedvéért ezt most ne higgyük el! A szerelem – én így gondolom – akkor válhat kiegyensúlyozott szeretetté, ha boldog és reális.
Ez a fajta nem az. Fontos része a plátói vágyódás, az elérhetetlenség és a fantázia. A figyelem a szeretett személyre tapad, kitölti a gondolatokat és az álomvilág részévé válik. A tettes felmagasztalt ködalak. Ez vagy nyilvánvaló az áldozat számára, vagy nem, attól függően, hogy mekkora az önismerete. Szenvedés. A fertőzött – bevallva vagy bevallatlanul – görcsösen kapaszkodik a szerelem tárgyába. Nem tud elengedni. Azt mondják rá: "görcsös". Ez onnan ismerhető fel, hogy melankolikussá, keserűvé és szeretetéhessé válik. Ködösítés, önbecsapás, kétségbeesett kitörési kísérletek és düh.
Megelőzés
A megelőzés elengedhetetlen feltétele az őszinteség önmagunkhoz! Különösen ijesztő, hogy a szerelmesek sokszor egy újabb kapcsolattól remélik a megváltást és a lelki békét. De megtalálják? Nem. Csupán újabb embert visznek a körbe. Fontos lenne, hogy a "betegek", akiket szívük mélyén még mindig az foglalkoztat, aki "összetörte azt", ne kezdjenek új kapcsolatba.
Az áldozat számára is különösen nehéz beismerni, hogy egy ember rabjává vált. És a rabság elhúzódik, egy, tíz, vagy akár több évig. Nincs "anti-Lujzi tabletta", és az ember nehezen szembesül azzal, hogy nem tudja, mi a teendő! Megpróbálja feldolgozni a veszteséget, zenében, versekben, regényekben, filozófiában, a szakmájában és persze új kapcsolatában. De nem megy. Végül hajlandó rá, hogy minden szükségletét feladja, és úgy érzi: megszabadult. De nem a lelkét kapta vissza, csupán kötődési képességét dobta el. Így válik elérhetetlenné, távolivá, a beteljesületlen szerelem ideális tárgyává. És minden megy tovább.
Bár a kutatók évtizedek óta keresik az AIDS vagy a rák ellenszerét, keveset hallani arról, hogyan terjed ez a lelki szenvedés, és mit lehetne igazán tenni ellene. "Használj óvszert!" – mondja a biológiatanár, de azt nem tanítják meg, hogyan úszd meg vagy hogyan lépj ki az ördögi körökből. Ahhoz, hogy megvédd magad, erő kell. Erő, amit a családtól kapunk. Ha kapunk. Erő, amit a gyakorlati önismeretből szerzünk. Ha van ilyenünk. Józanész.
Kezelés
A kezeléshez úgynevezett "problématudatra" van szükség. Csak az egy kellemetlen dolog. A gyógyuláshoz elengedhetetlen lenne, hogy a két (vagy több ember) "összefogjon", felismerje a szerepét, a mintát, és egymást segítve találjanak kiutat, ha vannak olyan beleérzőek, hogy felfogják a másik szempontjait. Mivel a tettes tette az áldozatot áldozattá, és az áldozat tette a tettest tettessé, egymást kell feloldozniuk a szerep alól. Ne gondoljuk, hogy bármelyiknek könnyebb. A dolgot különösen megnehezíti, hogy legtöbbször a két fé megszakít valamit a kapcsolatban, a tettes "lelép", az áldozat pedig elbújik. Pontosan így konzerválják egymást a szerepben. A távolság nem befejezés.
Bár a játék során a felek között kialakul az "intimitás", valójában a két fél nem ismeri egymást. Csak a játékot ismerik, és csak a szerepeket. Az egyik "égi és elérhetetlen", a másik "egy férfi/nő, akivel próbálkoztam, egy kedves, szeretetreméltó ember, szegény". Fel kell ismerniük, hogy az egész történhetett volna fordítva is, bármilyen hihetetlenül hangzik. Csak ehhez mindent másképp kell csinálniuk, és ki kell nyitniuk a szemüket egymásra (s ezáltal önmagukra). Ki képes erre...?!
Aki igen, megszabadul és megszabadít. Együtt és egyszerre.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
