Különböző ajánlókban gyakran olvashatunk divatos popzenészek albumaival kapcsolatban "forró latin ritmusokról", no meg "hamisítatlan dél-amerikai hangulatról". Ezek a lózungok engem gyakran mosolyra késztetnek, legalábbis ha jó kedvemben találnak, mert különben felhúzom magam, hogy hogy lehet ugyanazt az unalmas hangzást ugyanazokkal a sablonosított kifejezéseket jellemezni. Most azonban cselekvésre szántam el magam! Hadd mutassak be egy albumot, melyet hallgatva az ember úgy érezheti, hogy a fenti szókapcsolatok mögött akár valódi tartalom is húzódhat.
Nicola Conte dzsessz zenész harmadik albumával jelentkezett nemrégiben. Az olasz fiatalember klasszikus zenei nevelésben részesült, de hamar kiderült, az ő figyelmét sokkal inkább a dzsessz köti le, mi több, hamarosan élete értelmévé vált a műfaj. Gyűjteni kezdte az ’50-es, ’60-as évek együtteseinek munkáit, ezek közül is főleg a dél-amerikai zenészek bakelitjeit. Amikor beindult zenei pályafutása, már világos volt, hogy ezek a hangzások fogják inspirálni. 2000-es Jet Sounds című szerzői albumán a dzsessz, a bossa nova és a modern tánczenék utánozhatatlan egyveleket alkotnak. Hasonló hangulatú a Jet Sounds Revisited is, melyen neves zenészek (Kyoto Jazz Massive, Koop, Thievery Corporation stb.) és saját maga által készített remixek találhatók.
Nem egészen két év várakozás után pedig itt az Other Directions, mely hangzásvilágban némileg különbözik az előző albumoktól, felejthetetlen melódiákból azonban ezúttal sincs hiány. Sőt! Az új korong inkább a klasszikus dzsesszhez közelít. Emiatt jóval több a szóló rajta, ami sokkal dinamikusabbá tette signor Conte zenéit. Gyors és lassú tempójú dallamok váltogatják egymást. Némelyik szám vokális, gyönyörű énekhanggal, mások pedig instrumentális darabok. Olyan trombitaszólók hangzanak el folyamatosan, melyekbe beleborzong az ember. Alattuk pedig a lüktetés: valódi dél-amerikai ritmus. Véleményem szerint a lemez közepén található Kind Of Sunshine című dal (amely egyébként már single-ként is megjelent) jelenti az album csúcspontját. Egyszerűen fenomenális. Nem szokásom egyetlen számot kiemelni, de ember legyen a fenekén, aki végig tudja hallgatni ezt a számot anélkül, hogy táncra perdülne.
Számomra ez a zene testesíti meg a "forró latin hangulatot". Remélem ezzel kíváncsivá tettem néhányotokat! Higgyétek el, nem jár rosszul, aki meghallgatja ezt a lemezt.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Nicola Conte dzsessz zenész harmadik albumával jelentkezett nemrégiben. Az olasz fiatalember klasszikus zenei nevelésben részesült, de hamar kiderült, az ő figyelmét sokkal inkább a dzsessz köti le, mi több, hamarosan élete értelmévé vált a műfaj. Gyűjteni kezdte az ’50-es, ’60-as évek együtteseinek munkáit, ezek közül is főleg a dél-amerikai zenészek bakelitjeit. Amikor beindult zenei pályafutása, már világos volt, hogy ezek a hangzások fogják inspirálni. 2000-es Jet Sounds című szerzői albumán a dzsessz, a bossa nova és a modern tánczenék utánozhatatlan egyveleket alkotnak. Hasonló hangulatú a Jet Sounds Revisited is, melyen neves zenészek (Kyoto Jazz Massive, Koop, Thievery Corporation stb.) és saját maga által készített remixek találhatók.
Nem egészen két év várakozás után pedig itt az Other Directions, mely hangzásvilágban némileg különbözik az előző albumoktól, felejthetetlen melódiákból azonban ezúttal sincs hiány. Sőt! Az új korong inkább a klasszikus dzsesszhez közelít. Emiatt jóval több a szóló rajta, ami sokkal dinamikusabbá tette signor Conte zenéit. Gyors és lassú tempójú dallamok váltogatják egymást. Némelyik szám vokális, gyönyörű énekhanggal, mások pedig instrumentális darabok. Olyan trombitaszólók hangzanak el folyamatosan, melyekbe beleborzong az ember. Alattuk pedig a lüktetés: valódi dél-amerikai ritmus. Véleményem szerint a lemez közepén található Kind Of Sunshine című dal (amely egyébként már single-ként is megjelent) jelenti az album csúcspontját. Egyszerűen fenomenális. Nem szokásom egyetlen számot kiemelni, de ember legyen a fenekén, aki végig tudja hallgatni ezt a számot anélkül, hogy táncra perdülne.
Számomra ez a zene testesíti meg a "forró latin hangulatot". Remélem ezzel kíváncsivá tettem néhányotokat! Higgyétek el, nem jár rosszul, aki meghallgatja ezt a lemezt.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
