A fimrajongóknak nem lehet majd panaszuk az elkövetkezendő egy hónapban. Remek alkotások kerülnek bemutatásra a hazai mozikban, ráadásul valószínűleg mindenki megtalálja majd a számítását, hiszen a romantikus filmektől kezdve a horrorig lesz itt minden. Magazinunk hasábjain is volt már szó sokféle műfajról, ám a teljesség igényét még korántsem merítettük ki. Joggal hiányolhattátok például egy-egy animációs film bemutatását, márpedig e területen is sok minőségi alkotás született az utóbbi időben. Íme, most igyekszünk betölteni a tátongó űrt.
Jól tudom, hogy a Shrek 2 és a Némó nyomában után idén bizony nem könnyű újat mutatni, azonban úgy vélem, a hazánkban nem régóta vetített Cápamese című animációs filmnek mégsem lesz szüksége mentegetőzésre, mert önállóan is megállja a helyét. Történetünk főhőse Oscar, a "munkásosztálybeli" hal, akinek saját bevallása szerint minden vágya az, hogy a korallzátony gazdag és elismert személyisége legyen. Munkáltatója felé azonban tartozása van, akivel pedig nem érdemes összetűzésbe keveredni, egyrészt két medúza testőre miatt, másrészt mert kapcsolatban áll a körzet maffiózóival, a cápákkal. Valahogy ez mégiscsak sikerül Oscarnak, de egy szerencsétlen baleset következtében mégis jól jön ki a dologból, sőt egy csapásra sztár lesz belőle, a hős, aki legyőzött egy cápát. Mit az Isten, e cápa éppen a keresztapa, Don Lino talpraesettebb fia volt. A családfő bosszúra szomjazik, ráadásul dühében elüldözi nyámnyilának tartott, vegetáriánus gyermekét, Lenny-t. Oscar összebarátkozik a fiatal cápával, és együtt tovább erősítik "sztárimidzsét". A turpisságra azonban hamarosan fény derül, nem kis mértékben a nőknek köszönhetően, akik (ahogy az lenni szokott) jól megkavarják a szálakat. (Ajaj, emiatt még lehet, hogy bekerülök a következő Kettes számrendszerbe...)
Miután megtekintettük a Cápamesét, elkerülhetetlenné válik az összehasonlítás a fentebb említett "nagy dobásokkal". Természetesen külföldi elemzők is rögtön így tettek, és a leggyakoribb kritika a történet bárgyúsága volt. Nos igen, ezzel többé-kevésbé én is egyetértek, eredeti elemeket nem nagyon érdemes keresni az alapsztoriban. Ezzel azonban a lényeges negatívumot le is tudtuk (meg a külföldi elemzőket is), koncentráljunk hát a pozitívumokra, már csak azért is, mert azokból több van. Először is, jómagam még nem tudom, milyen lett a magyar szinkron, azonban aki tud angolul, vagy csak egyszerűen szereti eredeti nyelven nézni a filmeket, annak a Cápamesét kötelező megtekintenie "alaphangszerelésben". Hogy miért is? Mert Oscarnak Will Smith kölcsönözte a hangját, a keresztapát Robert de Niro, Angie-t Renée Zellweger, Lolát Angelina Jolie, Lenny-t Jack Black Sykes-t pedig Martin Scorsese "alakítja", de nagyon vicces Doug E. Doug és Ziggy Marley is, a két raszta medúza szerepében. Sőt még Peter Falk baritonja is megszólal egy epizódszerepben. Akik látták a Keresztapa című filmet angolul, azoknak nagyon kellemes perceket fog szerezni De Niro és Scorsese olasz akcentusa és párbeszédei.
A film nagy pozitívuma a gyönyörű képi világ, bár nem is tudom, hogy a Dreamworks Animation esetében érdemes-e ezt még egyáltalán külön kiemelni. A Shrek 2-ben láthattunk egy mesevilágbeli Los Angeles-t, itt pedig kapunk egy vízalatti New Yorkot, meg az egész popkultúrát az óceán mélyére ültetve. Érdemes figyelni a különböző apró részleteket is, bár azt hiszem az utóbbi idők animációs filmjei már erre is kellőképpen felkészítettek minket. Újdonságnak hathat viszont az, hogy a karaktereket egy-egy apró, tipikus vonás erejéig hozzáidomították szinkronszínészükhöz. Ez újabb ok, hogy az eredeti nyelven tekintsük meg az alkotást, hiszen De Nirót hallgatni és közben látni Don Lino arcának jobb felén a hamisítatlan anyajegyet, vagy Scorsese monológja közben figyelni karakterén a vastag szemöldökének mozgását mókás élmény a néző számára, de Oscaron is észre lehet venni Will Smith arcrezdüléseit.
Van tehát miért beülni és megnézni ezt az alkotást. Úgy tűnik, az animációs filmek készítőiben még bőven van annyi kreativitás, hogy elszórakoztassanak bennünket nézőket, nem kell attól tartanunk, hogy belefásulunk a hasonló filmek dömpingjébe. Az év végén persze majd mindannyian számot vetünk, eldöntjük melyik is volt a kedvencünk, és korántsem biztos, hogy a Cápamese lesz az, de szerintem ettől még senki sem fogja kidobott pénznek tekinteni a mozijegy árát. Sőt!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Jól tudom, hogy a Shrek 2 és a Némó nyomában után idén bizony nem könnyű újat mutatni, azonban úgy vélem, a hazánkban nem régóta vetített Cápamese című animációs filmnek mégsem lesz szüksége mentegetőzésre, mert önállóan is megállja a helyét. Történetünk főhőse Oscar, a "munkásosztálybeli" hal, akinek saját bevallása szerint minden vágya az, hogy a korallzátony gazdag és elismert személyisége legyen. Munkáltatója felé azonban tartozása van, akivel pedig nem érdemes összetűzésbe keveredni, egyrészt két medúza testőre miatt, másrészt mert kapcsolatban áll a körzet maffiózóival, a cápákkal. Valahogy ez mégiscsak sikerül Oscarnak, de egy szerencsétlen baleset következtében mégis jól jön ki a dologból, sőt egy csapásra sztár lesz belőle, a hős, aki legyőzött egy cápát. Mit az Isten, e cápa éppen a keresztapa, Don Lino talpraesettebb fia volt. A családfő bosszúra szomjazik, ráadásul dühében elüldözi nyámnyilának tartott, vegetáriánus gyermekét, Lenny-t. Oscar összebarátkozik a fiatal cápával, és együtt tovább erősítik "sztárimidzsét". A turpisságra azonban hamarosan fény derül, nem kis mértékben a nőknek köszönhetően, akik (ahogy az lenni szokott) jól megkavarják a szálakat. (Ajaj, emiatt még lehet, hogy bekerülök a következő Kettes számrendszerbe...)
Miután megtekintettük a Cápamesét, elkerülhetetlenné válik az összehasonlítás a fentebb említett "nagy dobásokkal". Természetesen külföldi elemzők is rögtön így tettek, és a leggyakoribb kritika a történet bárgyúsága volt. Nos igen, ezzel többé-kevésbé én is egyetértek, eredeti elemeket nem nagyon érdemes keresni az alapsztoriban. Ezzel azonban a lényeges negatívumot le is tudtuk (meg a külföldi elemzőket is), koncentráljunk hát a pozitívumokra, már csak azért is, mert azokból több van. Először is, jómagam még nem tudom, milyen lett a magyar szinkron, azonban aki tud angolul, vagy csak egyszerűen szereti eredeti nyelven nézni a filmeket, annak a Cápamesét kötelező megtekintenie "alaphangszerelésben". Hogy miért is? Mert Oscarnak Will Smith kölcsönözte a hangját, a keresztapát Robert de Niro, Angie-t Renée Zellweger, Lolát Angelina Jolie, Lenny-t Jack Black Sykes-t pedig Martin Scorsese "alakítja", de nagyon vicces Doug E. Doug és Ziggy Marley is, a két raszta medúza szerepében. Sőt még Peter Falk baritonja is megszólal egy epizódszerepben. Akik látták a Keresztapa című filmet angolul, azoknak nagyon kellemes perceket fog szerezni De Niro és Scorsese olasz akcentusa és párbeszédei.
A film nagy pozitívuma a gyönyörű képi világ, bár nem is tudom, hogy a Dreamworks Animation esetében érdemes-e ezt még egyáltalán külön kiemelni. A Shrek 2-ben láthattunk egy mesevilágbeli Los Angeles-t, itt pedig kapunk egy vízalatti New Yorkot, meg az egész popkultúrát az óceán mélyére ültetve. Érdemes figyelni a különböző apró részleteket is, bár azt hiszem az utóbbi idők animációs filmjei már erre is kellőképpen felkészítettek minket. Újdonságnak hathat viszont az, hogy a karaktereket egy-egy apró, tipikus vonás erejéig hozzáidomították szinkronszínészükhöz. Ez újabb ok, hogy az eredeti nyelven tekintsük meg az alkotást, hiszen De Nirót hallgatni és közben látni Don Lino arcának jobb felén a hamisítatlan anyajegyet, vagy Scorsese monológja közben figyelni karakterén a vastag szemöldökének mozgását mókás élmény a néző számára, de Oscaron is észre lehet venni Will Smith arcrezdüléseit.
Van tehát miért beülni és megnézni ezt az alkotást. Úgy tűnik, az animációs filmek készítőiben még bőven van annyi kreativitás, hogy elszórakoztassanak bennünket nézőket, nem kell attól tartanunk, hogy belefásulunk a hasonló filmek dömpingjébe. Az év végén persze majd mindannyian számot vetünk, eldöntjük melyik is volt a kedvencünk, és korántsem biztos, hogy a Cápamese lesz az, de szerintem ettől még senki sem fogja kidobott pénznek tekinteni a mozijegy árát. Sőt!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
