Nagyjából tízéves lehettem. Mint minden rendes gyerek, nyaranta én is táborozni jártam, és azon a nyáron kispajtásaimmal furcsa fintorral az arcunkon füleltük a kazettát, amit a "nagyok" minden nap rongyosra hallgattak. Elegánsnak nem nevezhető borítójára (a kalózkiadványok fénykora volt) a számok címein kívül csupán annyi volt nyomtatva: Experience. Eltelt néhány év, és mi lettünk a rangidősek, így aztán a nekünk kijelölt faházban a magnóból folyamatosan bömbölt az album, mely az elveszett generációnak íródott. Ez volt az az időszak, amikor a suli-diszkóban csak az lehetett menő, aki legalább egy bizonyos szinten utánozni tudta az együttes rongylábú táncosát. Néhány év múlva megjelent a Fat Of The Land, melyet már olyan barátaim is kedvencüknek tekintettek, akik addig teljesen más stílusban utaztak, mint én. Kevés együttes van, amely hasonló lenyomatot hagyott az eddigi életemben, mint a The Prodigy, így nem is mehetek el szó nélkül amellett, hogy hét év után újra szerzői albumot jelentettek meg.
Persze hogy a hét évből mennyi a tényleges munkaidő az új anyag mögött, nem lehet tudni, mert a hírek szerint a Baby’s Got a Temper című single sikertelensége újragondolásra késztette az együttes "zenei agyát", Liam Howlettet, és a most megjelent 12 számból a legtöbb az ezt követő időszakban készült, vagy pedig teljesen másképp hangzott azelőtt. Egy biztos: a dolog csakis Howletten múlhatott, az eredeti csapatból ugyanis tulajdonképpen ő képviseli egyedül a The Prodigy-t. A Leeroy Thornhill, Maxim Reality és Keith Flint hiánya által keletlezett űrt vendégelőadókkal igyekezett pótolni a mester. Kool Keith, Princess Superstar és az Oasis-es Liam Gallagher is közreműködnek egy-egy dalban, Juliette Lewis színésznő pedig kettőt is "bevállalt". Ami a hangzást illeti, továbbra is keveredik az elektronikus és az alternatív/punk zenei vonal, azonban utóbbi jóval hangsúlyosabb formában van jelen, mint a korábbi albumokon. A néhány Fat Of The Land-et idéző darab (Spitfire, Memphis Bells, Mesuda’s Path) mellett ezek a punkos beütésű számok alkotják a CD gerincét. Újítást jelent még az elektrós hangszerelés, néhány szám (Girls, The Way It Is) kifejezetten erre épít. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az együttes megragadt volna korábbi hangzásvilágánál, vannak újszerű, érdekes pillanatai a korongnak, melyeket régi és új rajongók egyaránt szeretni fognak. Mindazonáltal aki a korábbiakhoz hasonlóan "forradalmi" alkotásra számít, az könnyen lehet, hogy csalódni fog az albumban. Egyszóval: a The Prodigy lépett, de nem akkorát, amekkorát korábban megszoktunk tőle.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Persze hogy a hét évből mennyi a tényleges munkaidő az új anyag mögött, nem lehet tudni, mert a hírek szerint a Baby’s Got a Temper című single sikertelensége újragondolásra késztette az együttes "zenei agyát", Liam Howlettet, és a most megjelent 12 számból a legtöbb az ezt követő időszakban készült, vagy pedig teljesen másképp hangzott azelőtt. Egy biztos: a dolog csakis Howletten múlhatott, az eredeti csapatból ugyanis tulajdonképpen ő képviseli egyedül a The Prodigy-t. A Leeroy Thornhill, Maxim Reality és Keith Flint hiánya által keletlezett űrt vendégelőadókkal igyekezett pótolni a mester. Kool Keith, Princess Superstar és az Oasis-es Liam Gallagher is közreműködnek egy-egy dalban, Juliette Lewis színésznő pedig kettőt is "bevállalt". Ami a hangzást illeti, továbbra is keveredik az elektronikus és az alternatív/punk zenei vonal, azonban utóbbi jóval hangsúlyosabb formában van jelen, mint a korábbi albumokon. A néhány Fat Of The Land-et idéző darab (Spitfire, Memphis Bells, Mesuda’s Path) mellett ezek a punkos beütésű számok alkotják a CD gerincét. Újítást jelent még az elektrós hangszerelés, néhány szám (Girls, The Way It Is) kifejezetten erre épít. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az együttes megragadt volna korábbi hangzásvilágánál, vannak újszerű, érdekes pillanatai a korongnak, melyeket régi és új rajongók egyaránt szeretni fognak. Mindazonáltal aki a korábbiakhoz hasonlóan "forradalmi" alkotásra számít, az könnyen lehet, hogy csalódni fog az albumban. Egyszóval: a The Prodigy lépett, de nem akkorát, amekkorát korábban megszoktunk tőle.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
