Múlt és jelen (Kornis Mihály: Pestis előtt)
hétköznapok, irodalom, könyv, történelem, 2004. október
Kinézek az ablakon: az út egyre hosszabb, keskenyebb. Autók száguldanak el mellettem, a határ barna köröttem, és érzem a körforgást, mely körülvesz. Gondolatom cikáz, de mindig visszatér. Nem változunk, ugyanolyanok vagyunk. Benne van a múltunk és a jelenünk a vérünkben, az elménkben, és semmi nem tudja megölni. Nem változunk vezényszóra, nem változunk meg a jóra.
Miközben olvastam, arra gondoltam: de jó, hogy nem éltem a Kádár-korszakban. Nem tudom, milyen volt félelemben élni, nem ismerem az érzést, hogy bármikor elvihetnek, bármiért börtönbe vethetnek. Nem tudom megérteni, és nem is akarom. Amiét megértek, hogy mi, emberek nem változunk, hiába van más rendszerünk. Elmélkedünk, szitkozódunk, hogy lehetne jobb, lehetne másként, szidjuk fent a magas istent, de nem teszünk semmit. És miért? "Mert rabszolga vagy, egy kényelemszerető rabszolga..."
Furcsa mű Kornis Mihály regénye. Sokmindenre rávezet, sokmindent elmond. A könyv a hetvenes években kezdődik. Elmesél egy rendszert, melynek szereplőit ismered, de nem a tankönyvekből, hanem a mai életből. Nem politizál. Nem mondja meg, melyik oldalra állj, nem ad választást. A lelkét meséli el, gyötrelmeit, vágyait, gondolatait. Nagyon nehéz olvasni. Nem egy könnyed szöveg, melyben minden egyszerű. Sokszor éreztem úgy, feladom, nem akarok filozofálgatni. De mindig folytattam, mert kíváncsi voltam, mi lesz a következő oldalon. Aztán hirtelen mindent elvág. És itt vagy a jelenben.
Más lesz a szerkezet. Úgy is mondhatnánk, hogy két nagy részre osztja a könyvet, és a második rész több kisebb fejezetből áll össze. Talán még a nyelvezete is könnyebb, mert át tudom érezni szavainak mélységét. Bárhogy olvashatod innentől a könyvet. Ha az utolsó fejezetnél kezdet, akkor is érteni fogod. Különböző cikkeit válogatta össze, melyek az elmúlt években jelentek meg. Beszél itt a Nagy Testvér szelleméről, kultuszáról és hatásáról, Kertész Imréről, politikai és színházi eseményekről.
Bevallom őszintén, nem hallottam még erről az emberről. Mikor elkezdtem olvasni, azt hittem, egy ismeretlen emberke, aki jó pénzért írt egy könyvet, melynek a borítója magához vonzza a szemet. Majd ahogy olvastam, egyre inkább butának éreztem magam mellette. Nem azért, mert tapasztaltabb, öregebb, hanem mert igaza van. Igaza van abban, ahogy elgondolja a világot, ahogy megpróbál benne élni. Igaza van, hogy hülyének nézi az embereket, mert azok. Mikor ír egy idegen szót vagy kifejezést, mindig zárójelben megkérdi: vajon érted, miről beszélek?
Nem tudom, mi lesz a vége, de úgy érzem, annyit már tudok, egyre nem tud majd választ adni. Arra, melyre egy értelmiségi sem. Hogy miért, miként, mikor, és van-e értelme? Hogy minek? Hát igen, ehhez el kell olvasni a könyvet!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Miközben olvastam, arra gondoltam: de jó, hogy nem éltem a Kádár-korszakban. Nem tudom, milyen volt félelemben élni, nem ismerem az érzést, hogy bármikor elvihetnek, bármiért börtönbe vethetnek. Nem tudom megérteni, és nem is akarom. Amiét megértek, hogy mi, emberek nem változunk, hiába van más rendszerünk. Elmélkedünk, szitkozódunk, hogy lehetne jobb, lehetne másként, szidjuk fent a magas istent, de nem teszünk semmit. És miért? "Mert rabszolga vagy, egy kényelemszerető rabszolga..."
Furcsa mű Kornis Mihály regénye. Sokmindenre rávezet, sokmindent elmond. A könyv a hetvenes években kezdődik. Elmesél egy rendszert, melynek szereplőit ismered, de nem a tankönyvekből, hanem a mai életből. Nem politizál. Nem mondja meg, melyik oldalra állj, nem ad választást. A lelkét meséli el, gyötrelmeit, vágyait, gondolatait. Nagyon nehéz olvasni. Nem egy könnyed szöveg, melyben minden egyszerű. Sokszor éreztem úgy, feladom, nem akarok filozofálgatni. De mindig folytattam, mert kíváncsi voltam, mi lesz a következő oldalon. Aztán hirtelen mindent elvág. És itt vagy a jelenben.
Más lesz a szerkezet. Úgy is mondhatnánk, hogy két nagy részre osztja a könyvet, és a második rész több kisebb fejezetből áll össze. Talán még a nyelvezete is könnyebb, mert át tudom érezni szavainak mélységét. Bárhogy olvashatod innentől a könyvet. Ha az utolsó fejezetnél kezdet, akkor is érteni fogod. Különböző cikkeit válogatta össze, melyek az elmúlt években jelentek meg. Beszél itt a Nagy Testvér szelleméről, kultuszáról és hatásáról, Kertész Imréről, politikai és színházi eseményekről.
Bevallom őszintén, nem hallottam még erről az emberről. Mikor elkezdtem olvasni, azt hittem, egy ismeretlen emberke, aki jó pénzért írt egy könyvet, melynek a borítója magához vonzza a szemet. Majd ahogy olvastam, egyre inkább butának éreztem magam mellette. Nem azért, mert tapasztaltabb, öregebb, hanem mert igaza van. Igaza van abban, ahogy elgondolja a világot, ahogy megpróbál benne élni. Igaza van, hogy hülyének nézi az embereket, mert azok. Mikor ír egy idegen szót vagy kifejezést, mindig zárójelben megkérdi: vajon érted, miről beszélek?
Nem tudom, mi lesz a vége, de úgy érzem, annyit már tudok, egyre nem tud majd választ adni. Arra, melyre egy értelmiségi sem. Hogy miért, miként, mikor, és van-e értelme? Hogy minek? Hát igen, ehhez el kell olvasni a könyvet!
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
