Fontos!
párkapcsolat, szerelem, szex, 2004. október
Most tudtam meg! Természetesen azonnal leültem, hogy mindenkit tájékoztassak a hírről. Kihagyhatatlan, és a női alapműveltség építőköve ez a dolog, én ráadásul sok-sok évig nem voltam tudatában; sőt, azt hittem, az ellenkezője működik, de aztán hasra kellett esnem az Igazság előtt.
Megvilágosodásomat hosszas megfigyelés előzte meg, nyáron az embernek ilyesmire igazán van alkalma, pláne, mert nyár van. Figyeltem a lányokat, fiúkat, férfiakat és nőket; figyeltem őket az utcán, a buszon, a villamoson, a HÉV-en, a boltban és a temlomokban is majdnem, csak az nem volt alkalmas hely. Nők és férfiak ezekenk a helyeken az csinálják, hogy nézik egymást. Nyíltan vagy zártan. De mindegy: nézik, és akkor már elindul a csoportdinamika vagy minek nevezzem, a szereplők azonban a helyükön maradnak. Legalábbis egy ideig. Aztán a hímnemű leszáll a járműről és küld egy csalódott fintort a lány felé; ez amolyan "egyen-fintor", univerzális jelentése lehet, mert korra és szocioökonómiai státuszra való tekintet nélkül mindenkinél ugyanolyan formában jelenik meg. A lány, aki mindvégig abban az elavult hitben élt, hogy a férfiak szólítják le a nőket, kissé döbbenten mered a távolodó után, kétségbeeséséből azonnal le lehet szűrni, hogy összeomlott a világképe. De a világkép még hagyján, az is lehet, hogy élete nagy esélye szállt le éppen a buszról – ez mindennél katasztrofálisabb lehetőség.
Végül nem bírtam tovább se a szegény lányok döbbenetét, se a kínzó érzést, hogy eltitkoltak előlem valamit, így hát megkérdeztem a szakavatottakat, hogy is van ez. S végül egyértelműen konfrontálódtam az aktuális törvénnyel: figyelem! Ezentúl a lányok szólítják le a fiúkat! Mármint annak mondom, aki olyan maradi, mint én, és még nem volt tudatában a közerkölcs módosulásának. Az is lehet, hogy rajtam és a néhány szerencsétlen megfigyelten kívül ezt már mindenki tudta, ebben az esetben nyilvánosan hülyét csináltam magamból, de most már mindegy; a "szakavatottak" szerint is "múlt századinak" számít mindenki, aki az íratlan szabályt nem ismeri, netalán meglepődik, durvább esetben tiltakozásának ad hangot.
Én kezdetben még hebegtem. "De... de... de... Mégis miért? Ki mondta? Mióta?" És valószínűleg igen bárgyúnak tűntem, amiért a világ fejlődése ellen hadakozom. Pedig milyen jó ez nekünk! Nem kell szempillarebegtetni és édes mosolyokkal fárasztani az arcizmokat; puff bele, csak odacsörtetsz hozzá, lehetőleg vagányul, mert különben nem vagy trendi, kapaszkodjatok meg: "nem vagy nőies", aztán kivágod a célszemély előtt, hogy "teccel nekem", vagy esetleg, ha magasabb színvonalon akarsz megnyilvánulni, akkor megkérdezheted tőle, hogy van, egy kicsit howareyou stílusban, hogy érzékeltesd nyitott természetedet, meg hogy abszolúte nem vagy gátlásos, mert a gátlás az bűn, szégyenfolt, faláb, már-már prűdség, de mindenképp frigiditás, szóval el vele, ha máshogy nem megy, segédeszközök alkalmazásával.
Ha mindez simán ment, már csak le kell feküdnöd vele. Egy hétnél tovább ne húzd a dolgot, mert megtalál a Huszonegyedik Századi Erkölcsrendészet, és jól kiokít arról, hogy a nőlbe már fiatal korukban "be kell rakni néhány kilométert", különben olyan tragédiákkal számolhatnak, mint besavanyodás ötvenéves korra, ráncok, dühkitörések, kötekedő természet kifejlődése, fanatikos macskatartás, méhnyakrák. Tulajdonképpen nem tudni, az egészségügy miért nem hím prostituáltakba ruház be onkológiai kezelések helyett.
Ha idáig eljutottál (t. i. ágy, bokor, stég, hátsó ülés), akkor viszont le az emancipált stílussal, illetve csak akkor maradjon, ha ez a férfiember külön kérése és ízlése, mert egyébként csak akadályoz a nőies kiteljesedésedben. Tegyél meg mindent, akkor és úgy, ahogy azt az illető óhajtja, cserébe egészséges, trendi és tapasztalt leszel, valamint garantáltan gátlásmentes. Halleluja!
És a legjobb hír: kipróbált veteránok szerint "annak a nőnek, akit előző éjjel rendesen megdugtak, fát lehet hasogatni a fején". Micsoda örömhír. Egyes maradiak még az képzelhetik, hogy a szeretet és a szeretetben megélt intimitás boldogít, de ez fatális féreértés.
A legjobb afrodiziákum nem a szerelem, hanem a mesterfokon kitanított férfi (nők, újságok, tévé, barátok, haverok), aki szaktudása teljes birtokában ráveti magát a másodlagos és elsődleges nemi jellegekre, lehetőleg nagy hévvel, az ellenhév stimulálásának céljából. Ez kábé olyan izgató, mint amikor csokitortát erőszakolnak le a torkodon, ámde lényeges, hogy tartsd a lépést, s ha nem megy, gondolj közben a méhnyakrákra, hátha megjön (felgyorsul) a kedv.
S ha ez is megvan, ismételd naponta. Miért? Mert fenáll a veszély, hogy egyéb modern nők is leszólítják a "kedvest", és a szerencsétlen kiéheztetett pára "kénytelen" elfogadni az öntudatos szépség szenvedéseket enyhítő ajánlatás, mert az éhség nagy úr...
És ami még nagyon lényeges: semmiképp se légy kedves! Elavult. Másrészt indukál némi feszültséget a másik félben, hiszen gyanúsan viszonzásra szoruló gesztus, gyengéd felhangja van, ami döbbenetes és kezelhetetlen, a tévében sem mutatnak ilyet, és nevetségesen naívnak számít. Itt kérem, farkastörvények uralkodnak: nő ráugrik férfira, férfi ráugrik nőre, széttépés, elélvezés, viszlát.
Ha komolyan veszitek a mai világ élelmes tanácsát, megkeresitek az össze gátlást és kötöttséget, minden elavult kapcsolati mintát, amit a múlt felhalmozott, és jól kiírtjátok magatokban. Ez nagyon fontos.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Megvilágosodásomat hosszas megfigyelés előzte meg, nyáron az embernek ilyesmire igazán van alkalma, pláne, mert nyár van. Figyeltem a lányokat, fiúkat, férfiakat és nőket; figyeltem őket az utcán, a buszon, a villamoson, a HÉV-en, a boltban és a temlomokban is majdnem, csak az nem volt alkalmas hely. Nők és férfiak ezekenk a helyeken az csinálják, hogy nézik egymást. Nyíltan vagy zártan. De mindegy: nézik, és akkor már elindul a csoportdinamika vagy minek nevezzem, a szereplők azonban a helyükön maradnak. Legalábbis egy ideig. Aztán a hímnemű leszáll a járműről és küld egy csalódott fintort a lány felé; ez amolyan "egyen-fintor", univerzális jelentése lehet, mert korra és szocioökonómiai státuszra való tekintet nélkül mindenkinél ugyanolyan formában jelenik meg. A lány, aki mindvégig abban az elavult hitben élt, hogy a férfiak szólítják le a nőket, kissé döbbenten mered a távolodó után, kétségbeeséséből azonnal le lehet szűrni, hogy összeomlott a világképe. De a világkép még hagyján, az is lehet, hogy élete nagy esélye szállt le éppen a buszról – ez mindennél katasztrofálisabb lehetőség.
Végül nem bírtam tovább se a szegény lányok döbbenetét, se a kínzó érzést, hogy eltitkoltak előlem valamit, így hát megkérdeztem a szakavatottakat, hogy is van ez. S végül egyértelműen konfrontálódtam az aktuális törvénnyel: figyelem! Ezentúl a lányok szólítják le a fiúkat! Mármint annak mondom, aki olyan maradi, mint én, és még nem volt tudatában a közerkölcs módosulásának. Az is lehet, hogy rajtam és a néhány szerencsétlen megfigyelten kívül ezt már mindenki tudta, ebben az esetben nyilvánosan hülyét csináltam magamból, de most már mindegy; a "szakavatottak" szerint is "múlt századinak" számít mindenki, aki az íratlan szabályt nem ismeri, netalán meglepődik, durvább esetben tiltakozásának ad hangot.
Én kezdetben még hebegtem. "De... de... de... Mégis miért? Ki mondta? Mióta?" És valószínűleg igen bárgyúnak tűntem, amiért a világ fejlődése ellen hadakozom. Pedig milyen jó ez nekünk! Nem kell szempillarebegtetni és édes mosolyokkal fárasztani az arcizmokat; puff bele, csak odacsörtetsz hozzá, lehetőleg vagányul, mert különben nem vagy trendi, kapaszkodjatok meg: "nem vagy nőies", aztán kivágod a célszemély előtt, hogy "teccel nekem", vagy esetleg, ha magasabb színvonalon akarsz megnyilvánulni, akkor megkérdezheted tőle, hogy van, egy kicsit howareyou stílusban, hogy érzékeltesd nyitott természetedet, meg hogy abszolúte nem vagy gátlásos, mert a gátlás az bűn, szégyenfolt, faláb, már-már prűdség, de mindenképp frigiditás, szóval el vele, ha máshogy nem megy, segédeszközök alkalmazásával.
Ha mindez simán ment, már csak le kell feküdnöd vele. Egy hétnél tovább ne húzd a dolgot, mert megtalál a Huszonegyedik Századi Erkölcsrendészet, és jól kiokít arról, hogy a nőlbe már fiatal korukban "be kell rakni néhány kilométert", különben olyan tragédiákkal számolhatnak, mint besavanyodás ötvenéves korra, ráncok, dühkitörések, kötekedő természet kifejlődése, fanatikos macskatartás, méhnyakrák. Tulajdonképpen nem tudni, az egészségügy miért nem hím prostituáltakba ruház be onkológiai kezelések helyett.
Ha idáig eljutottál (t. i. ágy, bokor, stég, hátsó ülés), akkor viszont le az emancipált stílussal, illetve csak akkor maradjon, ha ez a férfiember külön kérése és ízlése, mert egyébként csak akadályoz a nőies kiteljesedésedben. Tegyél meg mindent, akkor és úgy, ahogy azt az illető óhajtja, cserébe egészséges, trendi és tapasztalt leszel, valamint garantáltan gátlásmentes. Halleluja!
És a legjobb hír: kipróbált veteránok szerint "annak a nőnek, akit előző éjjel rendesen megdugtak, fát lehet hasogatni a fején". Micsoda örömhír. Egyes maradiak még az képzelhetik, hogy a szeretet és a szeretetben megélt intimitás boldogít, de ez fatális féreértés.
A legjobb afrodiziákum nem a szerelem, hanem a mesterfokon kitanított férfi (nők, újságok, tévé, barátok, haverok), aki szaktudása teljes birtokában ráveti magát a másodlagos és elsődleges nemi jellegekre, lehetőleg nagy hévvel, az ellenhév stimulálásának céljából. Ez kábé olyan izgató, mint amikor csokitortát erőszakolnak le a torkodon, ámde lényeges, hogy tartsd a lépést, s ha nem megy, gondolj közben a méhnyakrákra, hátha megjön (felgyorsul) a kedv.
S ha ez is megvan, ismételd naponta. Miért? Mert fenáll a veszély, hogy egyéb modern nők is leszólítják a "kedvest", és a szerencsétlen kiéheztetett pára "kénytelen" elfogadni az öntudatos szépség szenvedéseket enyhítő ajánlatás, mert az éhség nagy úr...
És ami még nagyon lényeges: semmiképp se légy kedves! Elavult. Másrészt indukál némi feszültséget a másik félben, hiszen gyanúsan viszonzásra szoruló gesztus, gyengéd felhangja van, ami döbbenetes és kezelhetetlen, a tévében sem mutatnak ilyet, és nevetségesen naívnak számít. Itt kérem, farkastörvények uralkodnak: nő ráugrik férfira, férfi ráugrik nőre, széttépés, elélvezés, viszlát.
Ha komolyan veszitek a mai világ élelmes tanácsát, megkeresitek az össze gátlást és kötöttséget, minden elavult kapcsolati mintát, amit a múlt felhalmozott, és jól kiírtjátok magatokban. Ez nagyon fontos.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
