Fussá, eszme! (Az értelmetlen cselekedet tesz emberré minket)
EFOTT, 2004. október
Passben fürdeni a világ legjobb dolgai közé tartozik, sőt, egyre inkább úgy érzem, ez az élet igazi értelme. A passben fürdés. A totális önmegvalósítás. Aki megérti, átérzi, miért annyira nagyon állat dolog passben fürdeni, az bizonyára teljesen egyetért velem abban, hogy a fröccsöntött kerti törbe és a csattogós lepke a legkirályabb tárgyak ezen a bolygón.
Nos, hogy közérthetőbb legyen, miről beszélek: nyáron voltunk egy komával az EFOTT-on. És mivel rohadt ingyenélő sajtósként voltunk ott, nem kellett beugrót fizetnünk (igen, lincseljetek meg, így volt!), másrészt kaptunk nyakbaakasztható passt, sajtó felirattal. Az első este igen görbére sikeredett. Másnap (a szó szoros értelmében az volt...) reggel elindultunk zuhanyozni. Mire elértük a zuhanyzót, már nagyjából szalonképes állapotba kerültünk, és első párbeszédünk valahogy így hangozhatott:
– De ronda vagy.
– Te se vagy szebb.
– Fürödjünk má’ passbe’.
– Miva’?
– Fürödjünk passbe’.
– Jó, de csak ha napszemüvegben is.
És így tettünk. Az izgalomtól üvöltözve zuhanyoztunk napszemüvegben és passben. Életem egyik legjobb élménye volt. Annyira grotesznek, értelmetlennek és abszurdnak tűnt a felszólítás, hogy makimásnaposan fürödjünk passben és napszemüvegben. Egyszerűen muszáj volt megcsinálni. Teljesen magával ragadott bennünket, hogy olyasmit csinálunk, ami nem egyszerűen hülyeség, de a világ legértelmetlenebb dolga. Nem hasznos, nem káros, nem vicces, nem szánalmas, nem sokkoló, még csak nem is jó érzés (semmilyen érzés az, ha ember zuhanyozik, és a nyakában hagyja a passt). Maga volt az értelmetlenség. És ezt megvalósítani, minden érdek nélkül, csak azért, mert baromság, ez az igazán emberi dolog. A világ rendszere a szükségszerűségre és az értelemre van felépítve. A természet rendje, az evolúció, minden úgy következik egymásból, úgy illik egy rendszerbe, ahogy szükségszerű. Minden, amit mondunk vagy teszünk, valahová vezet, valami oka volt, és valami következménye lesz. A passben fürdésnek viszont semmi oka nem volt, és a következménye is csak az a jó érzés, ami eltölt, ha visszagondolok arra, hogy megcsináltuk. Ezen az igazán nagy marhaságon keresztül fedeztük fel, tapasztaltuk meg személyesen, mit jelent önálló individuumnak lenni. Megtenni azért, mert csak. Ha továbbmegyünk, ugyanez igaz a fröccsöntött kerti törpe és a csattogós lepke létére is. Jó, talán azt, hogy valaki kerti törpét vesz, meg lehet magyarázni rettenetesen elferdült ízléssel, de funkciója így sincsen az égvilágon semmi, áll a kertben, és vigyorog kretén módon. És csúnya. És drága. És mégis akadnak, akik megveszik. Érthetetlen. A csattogós lepkét viszont ár semmivel sem lehet megmenteni. Gyerekjátékként definiálják, de egyáltalán nem lehet vele játszani. Tolod magad előtt, tök nehezen megy, közben baromi idegesítő hangon csattog a nagy, ronda faszárnyaival. Ennyi. Semmi értelme. Maga a haszontalanság. Persze, a kisgyerekeknek megvan az a remek tulajdonságuk, hogy szinte bármivel el tudnak szórakozni. Ebben egyedül az a durva, hogy a csattogós lepkét nem gyerekeknek találták föl. Aki feltalálta, talán olyasmi érezhetett, mint mi, passben fürdés közben. Hogy időt, energiát és kreativitást "pazarolt" el valamire, ami teljesen szükségtelen, haszontalan és értelmetlen. És ilyet tényleg csak az ember tud. Értelmetlen és haszontalan dolgokat bármelyik élőlény képes csinálni, ez benne van a pakliban. De mindezt úgy elkövetni, hogy hogy a kezdetétől tisztában van tettének teljes haszontalanságával, ilyen perverz dolgot csak az ember képes cselekedni.
Zárszóként a legfontosabb: a tudatosan értelmetlen cselekedet jelentőségét csak az értelmesből mérhetjük le. Csak ahhoz képest nyerhet jelentőséget és jogosultságot arra, hogy az emberi mibenlét definiálásához felhasználhassuk. (Ááá, kezd veszedelmes lenni a dolog!!!) Magyarán, aki még soha semmi értelmeset nem tett életében, az egyrészt egy gedva, másrészt az ő tetteiből – vagy éppen "nem-tettei"-ből – nem mutatható ki a fentebb vázolt emberi vonás, mivel az csak valamihez képest létezik. Például mi a passban fürdés után elmentünk koncertekre, amelyekről később beszámolót írtunk. Ezt fogadjuk el egy aránylag értelmes cselekedetnek, mert a kép csak így teljes.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Nos, hogy közérthetőbb legyen, miről beszélek: nyáron voltunk egy komával az EFOTT-on. És mivel rohadt ingyenélő sajtósként voltunk ott, nem kellett beugrót fizetnünk (igen, lincseljetek meg, így volt!), másrészt kaptunk nyakbaakasztható passt, sajtó felirattal. Az első este igen görbére sikeredett. Másnap (a szó szoros értelmében az volt...) reggel elindultunk zuhanyozni. Mire elértük a zuhanyzót, már nagyjából szalonképes állapotba kerültünk, és első párbeszédünk valahogy így hangozhatott:
– De ronda vagy.
– Te se vagy szebb.
– Fürödjünk má’ passbe’.
– Miva’?
– Fürödjünk passbe’.
– Jó, de csak ha napszemüvegben is.
És így tettünk. Az izgalomtól üvöltözve zuhanyoztunk napszemüvegben és passben. Életem egyik legjobb élménye volt. Annyira grotesznek, értelmetlennek és abszurdnak tűnt a felszólítás, hogy makimásnaposan fürödjünk passben és napszemüvegben. Egyszerűen muszáj volt megcsinálni. Teljesen magával ragadott bennünket, hogy olyasmit csinálunk, ami nem egyszerűen hülyeség, de a világ legértelmetlenebb dolga. Nem hasznos, nem káros, nem vicces, nem szánalmas, nem sokkoló, még csak nem is jó érzés (semmilyen érzés az, ha ember zuhanyozik, és a nyakában hagyja a passt). Maga volt az értelmetlenség. És ezt megvalósítani, minden érdek nélkül, csak azért, mert baromság, ez az igazán emberi dolog. A világ rendszere a szükségszerűségre és az értelemre van felépítve. A természet rendje, az evolúció, minden úgy következik egymásból, úgy illik egy rendszerbe, ahogy szükségszerű. Minden, amit mondunk vagy teszünk, valahová vezet, valami oka volt, és valami következménye lesz. A passben fürdésnek viszont semmi oka nem volt, és a következménye is csak az a jó érzés, ami eltölt, ha visszagondolok arra, hogy megcsináltuk. Ezen az igazán nagy marhaságon keresztül fedeztük fel, tapasztaltuk meg személyesen, mit jelent önálló individuumnak lenni. Megtenni azért, mert csak. Ha továbbmegyünk, ugyanez igaz a fröccsöntött kerti törpe és a csattogós lepke létére is. Jó, talán azt, hogy valaki kerti törpét vesz, meg lehet magyarázni rettenetesen elferdült ízléssel, de funkciója így sincsen az égvilágon semmi, áll a kertben, és vigyorog kretén módon. És csúnya. És drága. És mégis akadnak, akik megveszik. Érthetetlen. A csattogós lepkét viszont ár semmivel sem lehet megmenteni. Gyerekjátékként definiálják, de egyáltalán nem lehet vele játszani. Tolod magad előtt, tök nehezen megy, közben baromi idegesítő hangon csattog a nagy, ronda faszárnyaival. Ennyi. Semmi értelme. Maga a haszontalanság. Persze, a kisgyerekeknek megvan az a remek tulajdonságuk, hogy szinte bármivel el tudnak szórakozni. Ebben egyedül az a durva, hogy a csattogós lepkét nem gyerekeknek találták föl. Aki feltalálta, talán olyasmi érezhetett, mint mi, passben fürdés közben. Hogy időt, energiát és kreativitást "pazarolt" el valamire, ami teljesen szükségtelen, haszontalan és értelmetlen. És ilyet tényleg csak az ember tud. Értelmetlen és haszontalan dolgokat bármelyik élőlény képes csinálni, ez benne van a pakliban. De mindezt úgy elkövetni, hogy hogy a kezdetétől tisztában van tettének teljes haszontalanságával, ilyen perverz dolgot csak az ember képes cselekedni.
Zárszóként a legfontosabb: a tudatosan értelmetlen cselekedet jelentőségét csak az értelmesből mérhetjük le. Csak ahhoz képest nyerhet jelentőséget és jogosultságot arra, hogy az emberi mibenlét definiálásához felhasználhassuk. (Ááá, kezd veszedelmes lenni a dolog!!!) Magyarán, aki még soha semmi értelmeset nem tett életében, az egyrészt egy gedva, másrészt az ő tetteiből – vagy éppen "nem-tettei"-ből – nem mutatható ki a fentebb vázolt emberi vonás, mivel az csak valamihez képest létezik. Például mi a passban fürdés után elmentünk koncertekre, amelyekről később beszámolót írtunk. Ezt fogadjuk el egy aránylag értelmes cselekedetnek, mert a kép csak így teljes.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
