Unkle: Never Never Land

zene, 2003. szeptember

Hadd kezdjem azzal, hogy amíg ezt a rovatot én szerkeszthetem, Britney Spears-re és társaira senki se számítson. Igyekezni fogok kevésbé populáris, ám zeneileg annál inkább korrekt dolgokkal meglepni a kedves olvasót.

Csapjunk hát a lovak közé! Akik jártasak a modern elektronikus zenében, azoknak az Unkle név nem jelent majd újdonságot: 1998-ban ugyanis már kiadtak egy albumot Psyence fiction címmel. A fedőnév akkor James Lavelle-t, a Mo Wax kiadó főnökét, és a hip-hop koronázatlan királyát, DJ Shadow-t takarta. Shadow ment, Lavelle viszont maradt, sőt új társat is vett maga mellé Richard File személyében. Néhány Shadow-ra nagyon is jellemző elem így eltűnt – rosszabb azonban egy cseppet sem lett tőle az album, sőt!

Tizenegy nagyon igényesen kidolgozott szám található az LP-n, és rengeteg vendégelőadó színesíti a zenéket (e tekintetben viszont hű maradt az előző albumhoz): Jarvis Cocker, Josh Homme, Ian Brown, Brian Eno és a Massive Attack-es Robert del Naja (3d) mind-mind hangjukat, illetve tudásukat adták a dalokhoz. Ebből a listából is levonható a következtetés: instrumentális albumról van szó, nem kevés hangszeres tudást igényelt. Ennek is köszönhetően a ’Never never land’ hangulata utánozhatatlan lett. Semmiképp sem háttérzene, nem is tánczene – ezt kérem hallgatni kell, és figyelni rá!

Az album elején egy-két ütemesebb, de igen komoly darab található – talán a legkarakteresebbek a korongon. A közepe meglehetősen változatos: szomorkásan vidám, sci-fi-s elemeket felvonultató és szállós ambientes dallamok egyaránt felhangzanak. A vége pedig igazi melankólia: rengeteg vonós, atmoszferikus hangzással, kifejezetten mozis effektekkel, a’la Brian Eno. (Mint látható, nem vagyok a számonkénti elemzés híve. Szerintem egy albumnak mindig koncepciója van – ha már muszáj a zenét szavakba önteni, inkább ezt próbálom meg visszaadni).

Olyan albumot alkottak a fent említett művészek, melyet szerencsére nehéz lenne kategóriába sorolni. Szerény véleményem szerint abba a vonulatba tartozik, mint a Chemical Brothers, a Fatboy Slim, vagy a Prodigy egy-egy albuma: azaz nemcsak elektronikus zenei berkekben fog sikert aratni, hanem sokkal szélesebb körben fogják hallgatni és szeretni az emberek – még ha népszerűsége nem is vetekedhet majd a fent említettekével.

Ha már ismered, tudod, mire számíthatsz; ha pedig még nem hallottál az Unkle-ról, de nyitott vagy új hangzásokra, és/vagy jó zenét akarsz hallani, akkor mindenképpen azt ajánlom, hallgasd meg őket!

Mit szólsz hozzá?

Falcao

Falcao

Mindig érdemes odafigyelni, milyen filmeket néz és milyen zenéket hallgat Olejnik Árpád, mert ebben a két témakörben nagyon otthon van. Írni is szokott róla. Le sem tagadhatná lengyel származását, még szerencse, hogy nem is akarja...

húzd fel a cikket!

Köszönjük visszajelzésedet . . .
    Tíz évvel később
    Hamis nosztalgiák verme
    Fregoli főoldal