Miért szakítanak inkább a nők?

A szociálpszichológiában elismert ténynek számít, hogy a nők gyakrabban szakítják meg a párkapcsolatot, mint a férfiak. Ehhez azt is hozzáteszik, hogy a nők valamivel gyorsabban regenerálódnak egy szakítás után. Ezzel persze lehetne vitatkozni, bár a kutatók szerint mégis úgy tűnik, hamarabb köteleződnek el újból érzelmileg. Ezzel persze megint csak lehetne vitatkozni, de e helyett inkább arra voltam kíváncsi, mit gondolnak a témáról az érintettek, vagyis fiúk és lányok, férfiak és nők. A fenti kérdést tettem fel mindenkinek, és utána nem győztem csuklógörcsöt kapni, mert szerencsére minden megkérdezett árasztotta magából a véleményt, és – meglepő módon – egymástól függetlenül is többnyire ugyanazt. A megkérdezettek – persze teljesen véletlenül – ismét egyetemisták voltak...

Mit mondtak a fiúk?

"Szerintem egyszerűen azért, mert a nőnek már van más. Szóval addig nem szakít, amíg nem talál új pasit, de utána rögtön kidobja az előzőt. A férfi nem feltétlen dobja ki az előzőt, ha talál egy új csajt. Legalábbis nem azonnal."

"A nőknél elfogadottabb, ha egyedül vannak."

"Szerintem semmi különbség. A lányok sem hajlamosabbak kimondani a végszót, mint a férfiak. A világ egész egyszerűen felgyorsult, mindenki összejön mindenkivel, aztán mindenki kidob mindenkit."

"A fiúk gyávák. Pont."

"Ha már mondjuk gyerek is van, az megváltoztatja a dolgot. Akkor többnyire közös megegyezéssel válnak el, szerintem házasságban nem a nő szakít. Nem, mert pont hogy össze akarja tartani a családot."

"A nők finnyásak, túl sok az elvárásuk. A férfiakkal semmi baj nincs, csak a nők rinyálnak mindenért, hogy ez kell nekik, meg az kell nekik, és ha nem kapják meg, akkor kirúgják az illetőt."

"Nem értem. Szerintem a fiúk inkább szakítanak. Bár ez attól függ, miről beszélünk. Ha egy-két éjszakás kapcsolatokról van szó, szerintem a pasik gyorsabban lelépnek. Jó, ha hosszú távról van szó, akkor valóban inkább a nő szakítja meg. De véleményem szerint az nem egy gerinces pasas, aki nem mer egyértelműen igent vagy nemet mondani. Az első az, hogy az ember eldöntse, hogy szakít, aztán meglátja, mi lesz a kapcsolattal. Utána maradhatnak barátok is, vagy szexpartnerek, vagy a kettő együtt, de akkor már mindketten szabadnak tekintik magukat. Az egésznek a fölvállalása a különbség. Ha barátod és szexpartnered van, az nem jár azzal a morális bevonódással."

"A férfi tart attól, hogy bekerül egy kapcsolatba, és elköteleződik. Ha jól érzi magát, elköteleződik, akkor miért akarna szakítani? Az hülyeség, amit sokan mondanak, hogy talál egy második csajt, aki majd ha szakít az előzővel, a barátnője lesz, mert amíg az előző lány ott van a háttérben, az a kapcsolat nem tud úgy elmélyülni, és tutira jön majd egy harmadik lány is."

"A férfinak szexuális értelemben sikerélmény, ha összejön egy nővel, vagy ha van barátnője. Státuszt jelent, ha van mellette valaki, ezért nem kockáztat. Minden fiúnak számít, van-e kocsija, lakása, barátnője… Ezek kijelölik a helyét a társadalomban. Ha mindez megvan, akkor érzi magáról, hogy nem elveszett ember. Van reménye rá, hogy jövője és családja lesz. A férfinak akkor nagyobb az önbecsülése, ha van mellette nő. Szerintem minél kisebb az önbecsülése egy férfinek, annál több nőt akar meghódítani, hogy bizonyítson magának. Az is lehet, hogy a nőben hamarabb hamvad el az érzés. Vagy ha a férfiban elhamvad, akkor sem szakít, mert továbbra is szexpartnernek tekinti a nőt. Ha egy nő már nem szeret, akkor nem tekinti szexpartnernek a férfit, és inkább otthagyja. És a fiú inkább megtartja, vagy visszafogadja a lányt az ismerősség, a begyakoroltság és a megszokottság miatt. Szóval, mert kényelmes."

"Ahogy a férfiak nem tudják kimondani azt, hogy szeretlek, nem tudják kimondani azt sem, hogy vége."

A lányok szemszögéből

"Ha egy nő nem szerelmes többé, megszakítja a kapcsolatot. Miért is maradna benne, ha már nem szereti?"

"Biztos furcsán hangzik, de a nők ésszel hoznak létre kapcsolatokat. Tudják, ki kell és miért. Ha valami nem jön be, a józanész segítségével azt is belátják, és logikusan lépnek."

"A férfiak gyávák. Ennyi. Megijednek attól, ha egy kapcsolat komolyra fordul, és miután komolyra fordult, utána attól ijednek meg, hogy vége van. Félnek. Félnek belemenni, és utána félnek kiszállni belőle. Nem tudom, talán a változástól félnek. Nem akarnak kockáztatni. De nem, inkább azt nem akarják elismerni, hogy hibáztak, és egy döntésüket meg kell változtatni. Nincs bátorságuk elismerni, hogy valami nem működik, inkább keresnek egy kiegészítőt."

"Biológia az egész. Egy nőnek ketyeg a biológiai órája, tehát minél hamarabb meg kell találnia a legjobb párt, és ennek érdekében akár kockáztat is. A férfinak ez tulajdonképpen nem számít, mert ötven éves korában is ugyanúgy lehet gyereke, másrészt őt inkább az működteti, hogy minél több nővel feküdjön le."

"Ha egy nő szakít, nem kell komolyan venni, mert lehet, hogy csak fenyegetőzik, hogy felhívja magára a figyelmet. A férfi nem mondja ki, hogy vége, ezt inkább kiprovokálja a nőből, és akkor nem az ő felelőssége. És ami nagyon fontos, hogy egy nőnek több dolgon kell elgondolkodnia a párválasztás kapcsán, mint a férfinek, mert a nő elsősorban az apát és az élettársat keresi, a férfi, pedig a szexpartnert. Neki fontosabb, hogy legyen kivel lefeküdnie, mint hogy jó legyen a kapcsolat."

"A nőkre sokkal erősebben hat a környezet, mondjuk az anya vagy a barátnő befolyása. Ha nekik nem tetszik a fiú, a lány inkább szakít. Ez a fiúkra nem igaz. Őket nem érdekli mások véleménye."

"A nőknek a testi kapcsolat egyben lelki kapcsolat is, tehát megnézik, kivel vannak. A férfiak hajlamosabbak belemenni olyan szexuális helyzetekbe, ahol a nőért nem kell küzdeni, vagyis inkább tartanak szeretőt, az otthonit, a kényelmeset, pedig szintén megtartják, így nincs gond."

"Szerintem ez egy életkorban megfordul. Harminc felé a nők nem szakítanak. Nekik már gyerek kell, ezért inkább a meglévő kapcsolaton fognak dolgozni. Nem feltétlen azért, mert szeretik a párjukat, hanem mert már nincs sok esélyük."

"Ez hülyeség. A nők inkább társfüggők!"

"Mert a nő érzékenyebb. A férfi észre sem veszi, hogy probléma van."

Úgy tűnik, a legtöbben a biológiát emlegetik, na meg persze a társadalmi szerepeket. A nő a legjobb apát keresi, a férfi meg "szórja a magját". A nő tehát a legjobb érdekében kockáztat, a férfi a magszórás érdekében inkább nem mozdul, és beszerzi a "kiegészítést"? Az egyik fiú azt is elmondta, hogy ő személy szerint máshogy tapasztalta. Csaknem egy évig volt "illegális" kapcsolata egy olyan lánnyal, aki nem volt képes szakítani az előző barátjával. "A lány családja elég zűrös volt – mondta – és ez a másik fiú a támaszának, szinte a családjának számított. Hiába voltunk egymásba nagyon szerelmesek, az egyetlen dolog, amit én nem tudtam volna megadni neki, pontosan ez a biztonságos háttér (én nem is voltam annyival idősebb). A lánynak nagyon kellett ez a támasz. Ezt ő is tudta."

Nekem személy szerint más is eszembe jutott, mégpedig pontosan az interjúzás "körülményei" miatt. A legtöbbeket egy egyetemi buliban kérdeztem meg, odamentem a kisebb csoportokhoz, és feltettem a kérdést. A legelső reakció mindig az volt, amit nem vártam volna: "Jaj, de jó, hogy jöttél, legalább lesz miről beszélgetnünk." Miután beszélgettünk, megjegyezték, hogy most legalább jobban megismerhették egymást. Olyan dolgokról beszélgettek, amikről eddig nem.

Azt látom, hogy a férfiaknak nincs igazán – vagy ritkább esetben van – olyan barátja, aki mélyen belülről ismerné a lelkületüket. Akivel egyszer szép lassan mégis megosztják az intim életüket, az nem más, mint a barátnő. Egy barátnőt ott lehet hagyni. De mekkora erő kell ahhoz, hogy otthagyd a barátodat, akit beavattál…?

A buli végén odajött hozzám egy idegen, hogy táncoljunk. "Nyugi, nem csajozom – mondta – csak bulizom. Van feleségem."

Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu