Húsvéti egyveleg (Jézus Krisztustól a festett tojáson át a nyúlig)

Úgy tartja a mondás, hogy kinek a pap, kinek meg nem. Nem igazán érzem elhivatottnak, se hozzáértőnek magam teológiai fejtegetésekre, maradok inkább a profán dolgok szemlélésénél. Ott van például a nyúl. Talán furcsa lehet, de nem tűnt fel korábban, szinte természetes volt a húsvéti nyúl nevű absztrakció léte. Sőt, amikor még az ember kicsiny, legtöbbször a húsvét szóról csak a puha szőrmókok jutnak eszébe. A nyúl pedig egészen remek jószág: nagyon felhasználóbarát benne, hogy szinte nincs hangja. Aztán jobbára béketűrő, legalább is, ha nem baknyúl és nem felnőtt, mert akkor megnövekedett öntudattal és erőteljes hátsó lábakkal kezd el rendelkezni. Tulajdonosára nézve nem különösebben veszélyes, mert növényevő. Egyik nagy hátránya viszont épp e tulajdonságából fakad. Rokonaim egyszer vettek a lányuknak húsvétkor nyulat, mert az olyan édi. A kertben csináltak neki homemade ketrecet, mert sajnos az eddigi legfejlettebb nyúlprototípusok sem képesek még jóillatút űríteni (ez a jövő nagy technikai feladata egyébként, a szagtalan béltermék feltalálása, de az álnok tojtoj-maffia mindig hátráltatja a kutatásokat). Az első nap felhőtlen boldogsága és meghitt nyúlsimogatása után hamar elmúlt a varázs. A vége meg az lett, hogy üvöltve hajkurászta az egész rokonság szomszédokkal megerősített hada azt a rohadt nyulat, amelyik kiszökve a ketrecből, nem egészen húsz perc alatt a létező összes nem tűlevelű növényt lekopasztotta, és vidáman iszkolt el a kétségbeesett kergetők elől. Nyilván örült neki, hogy játszanak vele. Az ünnepek elmúltak, a tapsifüles kétszeresére nőtt, és amikor éppen nem tudott kiszökni, evésen és alváson kívül más foglalatosságot nem űzött. Majd egy napon eltűnt. A családfő próbált nem feltűnő fejet vágni, mikor hazajött. A nyuszi pedig valószínűleg valamelyik étterem konyhájában landolt, és már nem érezhette magát annyira felszabadultnak, mint amikor a szomszéd gondosan ültetett salátáját gyilkolta le.

Akkor már inkább a tojás, az jobb esetben nem mászkál el. Ősi termékenységi szimbólum. Maga a burokba zárt születés. A húsvét kereszténység előtti gyökerei a mai napig erősen élnek. A nyúl sem hiába van a jelkép-sorban, hiszen van egy mondás, amelyben nem mindennapi szexuális képességeikről van szó. De ne értsük félre a dolgot, nem úgy volt, hogy az emberek régen is szerettek nemi életet élni, ezért kineveztek erre egy ünnepet. Nagyon nem véletlen például, hogy mindez tavasszal történik. És az se, hogy böjt után.

Régebbi korokban, amikor még nem nagyon volt központi fűtés, üvegház és teszkó, feladat volt túlélni a telet. A teljesen legyengült, vegetáló embereknek a tavasz közeledte azt jelentette, hogy valószínűleg megmaradnak. Még szép, hogy tökre örültek neki, és mindenféle ünnepségeket rendeztek (farsang, húsvét, stb). És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a húsvét volt az utolsó nagyobb ünnep a fizikai munkát végzők számára az aratás végéig. Ez volt az utolsó nagyobb lélegzetű szusszanás, mintegy rávezetés a beleszakadásig tartó nyári melóra. A húsvét előtti böjt sem teljesen csak vallási okokból keletkezhetett. Napjainkban, a természetgyógyítás divatba jöttével kezdik el újra felfedezni a böjtölés, koplalás mint "méregtelenítő kúra" nagyon is hasznos szerepét. Abban a korban, amikor télen semmilyen vitamindús koszt nem állt az emberek rendelkezésére, akár életmentő is lehetett egy ilyen böjtölés. Egyébként sem volt már nagyon mit enni, új termés még nem volt, a régi meg kábé ekkorra fogyott el. Valószínűleg a húsvéti sonkánál sem volt elhanyagolható szempont, hogy ez áll el a legtovább.

A locsolkodás pedig elég egyértelmű szexuális utalás. De ez csak a modern polgári társadalomnak lehet furcsa. Indiában például hatalmas bráner-szobrok vannak az egyik vallás templomainak közelében, és odajárnak a fiatal asszonyok imádkozni, hogy termékenyek legyenek. Manapság is. Ez persze mind nagyon dícséretes, ám a legszebb, azt hiszem, mégis az a jelenség, hogy húsvétkor is lehet kapni bejglit. Egy haverom szerint az emberiség égető problémáira megnyugtató megoldást hozna egy olyan automata jelenléte, amelybe nem kellene pénzt dobni, és három gomb lenne rajta: sör, túrórudi, kovászos uborka. Én rátenném negyediknek a bejgli-gombot, és nyugodtan dőlnék hátra.

Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu