Fischerspooner: Odyssey
zene, 2005. április
Az utóbbi időben fellángolni látszik a nyolcvanas években tündöklő electroclash hangzás. Vannak előadók, együttesek, akiknek sikerül a mai fülnek is tetsző módon rekreálni ezt a stílust, míg mások inkább csak a 20-25 évvel ezelőtt csúcson lévő bandák rossz utánzatainak hangzanak. Sajnos az utóbbiból mintha kicsit több lenne. Pedig ezt a műfajt is lehet magas fokon űzni, példa erre e havi CD ajánlatunk, az Odyssey.
Ezt az albumot két new york-i fiatalember, Casey Spooner és Warren Fisher hozta össze. Hosszan nem magyaráznám, hogyan jutottak el az együttes nevének megalkotásáig, azt viszont mindenképpen érdemes tudni róluk, hogy ez a második lemezük. Casey és Warren még Chicago-ban ismerkedtek össze egyetemi éveik alatt, ám csak 1999 táján kezdtek el együtt zenélni, immár New Yorkban. Már a #1 elnevezésű első albumok sem maradt visszhang nélkül, az Emerge című nóta az Egyesült Királyság Top 40-es listáját is megjárta. Sikerük nemcsak zenéjüknek köszönhető, fellépéseiket ugyanis rendre táncosok és énekesek művészi előadása tette emlékezetessé, ráadásul klipjeik is igen különlegesre sikeredtek. Ennek köszönhetően nemcsak szimpla koncertekre kaptak meghívást, múzeumokban és galériákban is bemutathatták egyedi produkciójukat. 2003-ban aztán nekiálltak az új lemez készítésének. Saját bevallásuk szerint kifejezőbb, érzelmesebb albumot kívántak alkotni több élő hangszerrel, inspirációként a 70-es évek hangzásvilágát megjelölve.
Nos, úgy tűnik sikerült elérniük, amit akartak. Az bizonyos, hogy az előző korong szigorúan elektro-s hangzását jóval változatosabb hangszerelés váltotta föl. A zenéért felelős Warren Fisher ezúttal nem egymaga készítette el a dalokat, rengeteg segítséget kapott különböző zenészektől, akikkel hosszú órákat töltött a stúdióban. Casey Sponner pedig most már az összes dalt végigénekli. Az Odyssey a #1-nal szemben sokkal inkább egységes egészt alkot. Míg az előző albumon a kiemelkedő számok mellett volt több feledhető darab is, ezúttal minden egyes alkotás hordoz magában valami egyedi élményt. Mindemellett szórakoztató is, nekem rögtön első hallgatásra nagyon megtetszett, viszont sokadik hallgatásra sem untam meg. Úgy gondolom a Fischerspooner-nek sikerült megtalálnia egyfajta ritka egyensúlyt. Egyszerre alkotott populáris, könnyen megjegyezhető és dallamos zenéket, viszont nem elcsépelt és semmitmondó hangszereléssel tette mindezt, hanem ötletesen, még kialakulóban lévő trendet meglovagolva. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné tudni, hogyan lehet e műfajt a 2000-es években is a csúcsra juttatni.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt az albumot két new york-i fiatalember, Casey Spooner és Warren Fisher hozta össze. Hosszan nem magyaráznám, hogyan jutottak el az együttes nevének megalkotásáig, azt viszont mindenképpen érdemes tudni róluk, hogy ez a második lemezük. Casey és Warren még Chicago-ban ismerkedtek össze egyetemi éveik alatt, ám csak 1999 táján kezdtek el együtt zenélni, immár New Yorkban. Már a #1 elnevezésű első albumok sem maradt visszhang nélkül, az Emerge című nóta az Egyesült Királyság Top 40-es listáját is megjárta. Sikerük nemcsak zenéjüknek köszönhető, fellépéseiket ugyanis rendre táncosok és énekesek művészi előadása tette emlékezetessé, ráadásul klipjeik is igen különlegesre sikeredtek. Ennek köszönhetően nemcsak szimpla koncertekre kaptak meghívást, múzeumokban és galériákban is bemutathatták egyedi produkciójukat. 2003-ban aztán nekiálltak az új lemez készítésének. Saját bevallásuk szerint kifejezőbb, érzelmesebb albumot kívántak alkotni több élő hangszerrel, inspirációként a 70-es évek hangzásvilágát megjelölve.
Nos, úgy tűnik sikerült elérniük, amit akartak. Az bizonyos, hogy az előző korong szigorúan elektro-s hangzását jóval változatosabb hangszerelés váltotta föl. A zenéért felelős Warren Fisher ezúttal nem egymaga készítette el a dalokat, rengeteg segítséget kapott különböző zenészektől, akikkel hosszú órákat töltött a stúdióban. Casey Sponner pedig most már az összes dalt végigénekli. Az Odyssey a #1-nal szemben sokkal inkább egységes egészt alkot. Míg az előző albumon a kiemelkedő számok mellett volt több feledhető darab is, ezúttal minden egyes alkotás hordoz magában valami egyedi élményt. Mindemellett szórakoztató is, nekem rögtön első hallgatásra nagyon megtetszett, viszont sokadik hallgatásra sem untam meg. Úgy gondolom a Fischerspooner-nek sikerült megtalálnia egyfajta ritka egyensúlyt. Egyszerre alkotott populáris, könnyen megjegyezhető és dallamos zenéket, viszont nem elcsépelt és semmitmondó hangszereléssel tette mindezt, hanem ötletesen, még kialakulóban lévő trendet meglovagolva. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné tudni, hogyan lehet e műfajt a 2000-es években is a csúcsra juttatni.
Megjelent a BIT magazin II. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
