Lassan, komótos tempóban érkezik a tavasz, nem sieti el a dolgot, úgyhogy mi is hasonló módon gyorsítjuk a tempót, már ami havi zeneajánlónkat illeti. Még nem lépünk ki teljesen a downtempo muzsikák világából, de már egy kicsit jazzesebbre, mi több, világzenésre vesszük a figurát. Március hónapban ebben két nagyszerű, elismert zenész lesz segítségünkre: Robert Miles és Trilok Gurtu.
Kettejük közül hazánkban Robert Miles az ismertebb. Ki ne emlékezne még az 1996-ban megjelent "Children"-re, melynek dallama akkoriban átjárta az egész világot. Első két albumával platinalemezek hadát gyűjtötte be, a chill-out kategória egybeforrt az ő nevével. Ahogy teltek az évek, lecsillapodtak körülötte a hullámok, ő pedig vélhetően nem akart egy újabb hasonló lemezzel visszatrappolni a köztudatba. Annál fontosabbnak tartotta viszont a művészi szabadságot! 2001-es, Organik című albuma merőben eltért az előzőektől. Az élő és elektronikus hangszerek hadát felvonultató, kísérletező stílusú és sötét hangulatú korong nem nyerte el a széles tömegek tetszését, a vájt fülűeknek azonban megmutatta, hogy ő továbbra sem sokadikként járni, hanem mutatni kívánja az utat. Kollegája, Trilok Gurtu már a nyolcvanas években elismert zenész volt, különböző jazz együttesekben volt felelős az ütős hangszerelésért. A kilencvenes évek elején aztán saját bandát alakított, melyben kibontakozhatott az indai ritmusokat jazzel és a legújabb underground hangzással vegyítő teljesen egyedi stílusa. A brit zenei élet olyan ázsiai származású nagyágyúi szokták őt példaképként emlegetni, mint Nitin Sawney, Talvin Singh vagy az Asian Dub Foundation.
Hogy mi lesz abból, amikor két ekkora zenei elme összeáll? Nos, a kategória elnevezését inkább rábíznám valami okos emberre, én, mint egyszerű rajongó, nagyvonalúan bedobnám a modern (esetleg kortárs) jazz jelzésű kalapba. Alapnak ugyanis adott egy jazz trió: értelemszerűen Gurtu a doboknál és Miles a billentyűknél, kiegészítve Jon Thorne-nal a Lamb együttesből, aki basszusgitáron duruzsol nekünk jobbnál jobb dallamokat. Ezzel fuzionálnak aztán Gurtu indiai és Miles ambient-es témái, valamint mindkettőjük elektro-s inspirációi, és ha ez még nem lenne elég, kapunk fúvós és vonós aláfestést különböző vendégelőadóktól, és gitárszólót Nitin Sawney-tól. Nagyon egyszerűen: ez, kérem, jazz a 21. századból!
A lemez rajongóinak további örömet okozhat, hogy a két nagy ember nem csak egy stúdiómunkára ült össze: már gyűjtik is maguk köré a bandát, akikkel nyáron majd élőben turnézhatnak világszerte. Mit mondjak, nem bánnám, ha hazánkba is elvetődnének. Addig is marad az a közel háromnegyed óra, ami a CD-n található, és amit bátran ajánlok minden jazz-rajongónak.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Kettejük közül hazánkban Robert Miles az ismertebb. Ki ne emlékezne még az 1996-ban megjelent "Children"-re, melynek dallama akkoriban átjárta az egész világot. Első két albumával platinalemezek hadát gyűjtötte be, a chill-out kategória egybeforrt az ő nevével. Ahogy teltek az évek, lecsillapodtak körülötte a hullámok, ő pedig vélhetően nem akart egy újabb hasonló lemezzel visszatrappolni a köztudatba. Annál fontosabbnak tartotta viszont a művészi szabadságot! 2001-es, Organik című albuma merőben eltért az előzőektől. Az élő és elektronikus hangszerek hadát felvonultató, kísérletező stílusú és sötét hangulatú korong nem nyerte el a széles tömegek tetszését, a vájt fülűeknek azonban megmutatta, hogy ő továbbra sem sokadikként járni, hanem mutatni kívánja az utat. Kollegája, Trilok Gurtu már a nyolcvanas években elismert zenész volt, különböző jazz együttesekben volt felelős az ütős hangszerelésért. A kilencvenes évek elején aztán saját bandát alakított, melyben kibontakozhatott az indai ritmusokat jazzel és a legújabb underground hangzással vegyítő teljesen egyedi stílusa. A brit zenei élet olyan ázsiai származású nagyágyúi szokták őt példaképként emlegetni, mint Nitin Sawney, Talvin Singh vagy az Asian Dub Foundation.
Hogy mi lesz abból, amikor két ekkora zenei elme összeáll? Nos, a kategória elnevezését inkább rábíznám valami okos emberre, én, mint egyszerű rajongó, nagyvonalúan bedobnám a modern (esetleg kortárs) jazz jelzésű kalapba. Alapnak ugyanis adott egy jazz trió: értelemszerűen Gurtu a doboknál és Miles a billentyűknél, kiegészítve Jon Thorne-nal a Lamb együttesből, aki basszusgitáron duruzsol nekünk jobbnál jobb dallamokat. Ezzel fuzionálnak aztán Gurtu indiai és Miles ambient-es témái, valamint mindkettőjük elektro-s inspirációi, és ha ez még nem lenne elég, kapunk fúvós és vonós aláfestést különböző vendégelőadóktól, és gitárszólót Nitin Sawney-tól. Nagyon egyszerűen: ez, kérem, jazz a 21. századból!
A lemez rajongóinak további örömet okozhat, hogy a két nagy ember nem csak egy stúdiómunkára ült össze: már gyűjtik is maguk köré a bandát, akikkel nyáron majd élőben turnézhatnak világszerte. Mit mondjak, nem bánnám, ha hazánkba is elvetődnének. Addig is marad az a közel háromnegyed óra, ami a CD-n található, és amit bátran ajánlok minden jazz-rajongónak.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
